Amióta tart az agresszió Ukrajna ellen, egyre többen figyelmeztetnek rá, hasonló konfliktusok kirobbanhatnak Oroszország más szomszédainál is. Különösen azon államokat tartják veszélyeztetettnek, ahol az orosz határ közelében jelentős orosz nyelvű/kultúrájú kisebbség él. Litvániában a lakosság 7, Lettországban 35 százaléka orosz. Észtországban 320 ezren vannak az orosz ajkúak, ez a népesség 24 százaléka. Andrej Makaricsev orosz politológus az észtországi Tartui Egyetemen vendégprofesszor. Őt kérdeztük arról, hogyan reagál ez a nagy közösség az ukrajnai háborúra.
A lettországi, litvániai helyzetet nem ismerem alaposan, de feltételezem, ott sem lehetnek nagyon mások az állapotok, mint Észtországban. Itt a háború kitörése óta azt tapasztalom, hogy az orosz nyelvű közösség a korábbiaknál jobban bezárkózik, a háború megítélése okán jobban elválik az észt társadalomtól. Biztos, hogy sokan vannak, akik elfogadják az orosz állami ideológiát, azonosulnak az ukránellenes orosz narratívával. A közösség belső kommunikációja elsősorban arról szól, hogy nehezedik a mindennapi kapcsolat Oroszországgal, leáll a kulturális áramlás. Vagy amiatt aggódnak, hogyan befolyásolják a szankciók a gazdasági helyzetet, például mi lesz az idegenforgalmi vállalkozásokkal, amelyek főleg az orosz piacra épültek. Ez különösen izgatja Narva, a szinte teljesen orosz lakosságú határmenti város egyes üzleti köreit. Az is aggasztja őket, hogy a parlament elkezdett tárgyalni egy olyan törvényről, amely betiltana bizonyos idegen jelképeket, például a Krím annexiója óta használt arany-fekete színű György-szalagot. Bejelentették, hogy az idén nem tartják meg a Győzelem napi „Halhatatlan ezred” felvonulást. (Ezen a második világháború katona résztvevőinek arcképét viszik az utódok. Az akció pár éve spontán indult, de a Putyin-rendszer kisajátította – a szerk.) Óvatosságból mondták le. De olyan vita is folyik, hogy hátha a háború hatására megkönnyíti az észt kormány az állampolgársághoz jutást. Ebben nem hiszek, mert az észteknél ez elvi kérdés. Annak adnak állampolgárságot, aki valamilyen szinten beszéli az észt nyelvet és tisztában van az alkotmányos renddel, valamint lojális az államhoz – meséli.
Makaricsev szerint az észtországi orosz közvélemény nem azonosul nyíltan Vlagyimir Putyin háborújával, de nem is lép fel ellene. Az orosz nyelvű közegben erősen bírálják az Oroszország ellen hozott nyugati gazdasági szankciókat, mivel azok – állítják – különösen érzékenyen érintik az orosz energiaszállításoktól, nyersanyagtól függő észt gazdaságot. Mindeközben az interneten megjelennek ukránellenes kitételek, különösen azóta, hogy Észtország háborús menekülteket fogadott be.
Olyanokat írnak a kitűzött ukrán zászlók láttán, hogy nem akarják, hogy Észtország ukrán gyarmat legyen.
A kormány erre odafigyel – mondja – törvényt akarnak hozni a hasonló rágalomkampányok megakadályozására. Az orosz kutató szerint az észt többségi társadalom eközben erősen támogatja az ukrán ügyet, egyetértenek a fegyverszállítással és azzal is, hogy repüléstilalmi zónát létesítsenek Ukrajna felett. A politikai vezetés - mondja a professzor – jól érzékeli a meglévő feszültséget. A napokban a fél kormány Narvába utazott és a helyiekkel találkozva akartak javítani a bizalomhiányon.
Oroszra váltott a szélsőjobb
A legutóbbi választáson a szélsőjobboldali észt nemzeti konzervatív párt, az EKRE orosz nyelven is kampányolt. Korábban az oroszok kiűzését szorgalmazták, de időközben felismerték, hogy ebben a közegben számosan velük azonos antiliberális, Nyugat-, feminizmus és LMBTQ ellenes eszméket hirdetnek. Akkor miért ne szerezzék meg a voksukat? Kicsit félretették az „Észtország az észteké” jelszót pár szavazatért.
A KaPo nevű észt belbiztonsági szolgálat beszámolt arról, hogy az orosz hírszerzés tevékenysége felélénkült Ukrajna megtámadása óta, de szerintük csak egyes emberekkel tudtak kapcsolatot létesíteni – elutasítják, hogy az orosz lakosság általában „ötödik hadoszlopa” lenne Moszkvának. A politológus úgy látja, hogy az elmúlt három évtizedben az észtországi oroszok fiatalabb nemzedéke képes használni az államnyelvet, beilleszkedik a többségi társadalomba, de még mindig sokan vannak, akik nem azonosulnak az állammal, ahol élnek. Szerinte sokan szimpatizálnak Putyin politikájával és nagy számban azonosulnak a háborúval is. Egyesek azért utasítják el az állampolgárság megszerzését, mert lelkileg még mindig szovjet emberek. Vannak, akiknek egyszerűen megfelel a nem-állampolgár státusza. Hatvanezren birtokosai az ilyen feliratú szürke útlevélnek. Ezzel utazhatnak vízummentesen Oroszországba és az EU-ba, szavazhatnak a helyhatósági választáson, részesülnek a szociális ellátásban, de nem kell katonáskodniuk. Makaricsev szerint az észt politikai elit azt hangoztatja, hogy az országban sokkal nagyobb a jólét, a szabadság, szociális biztonság, mint Oroszországban, s ez szerintük elegendő ok arra, hogy az orosznyelvű közösség lojális legyen az államhoz. Példának hozzák fel az ordító különbséget az észtországi orosz Narva és a vele szemben lévő oroszországi Ivangorod között. Ezzel a politológus is egyetért: valóban nem mennek ki az utcára látványosan az észt-orosz feszültségek 2008 óta, amikor egy szovjet hősi emlékmű eltávolítása Tallinn belvárosából tömegtüntetéseket, rombolást, orosz-észt kiberháborút provokált.
Andrej Makaricsev
A Novgorodi Egyetemen végzett és szerzett tudományos fokozatokat, majd nemzetközi tudományos karriert futott be. Jelenleg a Tartui Egyetem Johan Skytte Politikatudományi Intézetében tanít, de vendégprofesszor a berlini Freie Universität Globális politikai intézetében, és a CIDOB nevű barcelonai kutatóközpont főmunkatársa. A nemzetközi kapcsolatok, az Oroszországgal való kapcsolatok szakértője.
