;

karnevál;április 1.;áprilisi tréfa;Vörös István;

- Vörös István: A bolondok iskolája

A bolondok iskolája

Mert úgy látom, a világ megbolondult,

a bolondságból iskolát nyitok.

Hogy általános, közép- vagy főiskola,

az egyelőre maradjon titok.

A hülyeség persze minden alapja,

a középszerűség tiszta ostobaság,

a fő üressége a lényeget megadja,

mert mindenhez a baromság dukál.

Hülye a főnök, és bolond, aki

ökörnek rendeli alá magát.

Bolondság, ökörség, ostobaság

irányítja a világ dolgait.

Az összefüggések szamárnyomok,

a társadalom birkanyáj,

ez nem is volna olyan nagy dolog,

a rossz döntés a fő szabály.

Mindenki őrült – már rég biztosan tudom,

ha másképp teszek, mint ők, engem néznek annak.

A kijózanítóban nagy a forgalom,

de dacból folyton részegek maradnak

a többiek, a többiek, a kispolgárok,

én akkor inkább fölcsapok lovagnak,

akit megkötnek úri rendszabályok,

és jó leszek, ha jónak lenni hagynak,

és rossz leszek, ha ostobák a jók.

Röhögjetek, én maradok szabadnak,

sarkából fordítom ki a valót,

angyalok táborában egy utolsó hadnagy,

elvezetem az önkénteseket,

kelekótyák, kótyagosok hadával

csatákat nyerni tiszta élvezet,

fönt acélszürke madár szárnyal,

fénypenge vágja ketté az eget.

A karneváli arc

Mindenkinek van másik énje,

amit, ha elővenni merne,

támaszkodva a végtelenre

vagy legalábbis a felére,

a lehetetlenig felérne,

de fönt egy bohócot találna,

és ráismerne önmagára,

önmagában akárki másra,

valakire, ki mégse látja,

hogy a jókedv mennyire drága.

Elsodorná a karnevál,

egy maszkot tenne álarcára,

ettől saját maga maradna.

De a maga mit is csinál?

Szétesik ezer kis darabra.