„Azért, mert nem lesz.” – Orbán Viktor kormányfő ezzel indokolta nemrégiben a Parlamentben a párbeszédes Tordai Bence kérdésére azt, hogy miért nem áll ki vitázni riválisával, az ellenzéki összefogás jelöltjével Márki-Zay Péterrel. Orbán reakciója nem meglepő, itthon már megszokottnak számít, hogy messzire elkerüli a valódi kérdéseket és versenyhelyzeteket – nemzetközi kitekintésünkből viszont kiderül, hogy a legtöbb országban ez elfogadhatatlan lenne. Például a békeidős Ukrajnában is.
A 2019-es elnökválasztás előtt Ukrajnában Volodimir Zelenszkij javaslatára nem egy tévéstúdióban, hanem a kijevi Olimpiai Stadionban, csaknem 30 ezer néző előtt rendezték meg vitáját a regnáló Petro Porosenkóval. Mindez különös fénytörésbe kerül Orbán Viktor vasárnapi nyilatkozata nyomán: a közmédiában – jelezve, hogy ő maga a jog világából érkezett – lesajnálóan azt mondta Volodimir Zelenszkijről, hogy „aki színész, az meg azzal a tudással él és abból dolgozik, amit színészként gyűjtött össze.” (Nem mellékes: Zelenszkij Orbánhoz hasonlóan jogot végzett, bár egyikük sem dolgozott jogászként.)
Az állítása szerint „jogász” Orbán megpróbálta leszólni a „színész” Zelenszkijt, de csak magát égette egy kicsitAz, hogy – a csak „színész” Zelenszkijjel ellentétben – Orbán régóta kerüli a vitát, Nyugatról nézve még különösebb. Az amerikai tévévitákat egy külön erre létrehozott, a pártoktól független, de azokkal folyamatosan egyeztető testület szervezi és egészen 2020-ig fel sem merült, hogy valamelyik elnökjelölt esetleg bojkottálná a három megméretésből álló sorozatot. Az örökké a sértettet játszó Donald Trump fenyegetett ezzel, hogy számára minél kedvezőbb feltételeket alkudjon ki.
Franciaországban 1974 óta magától értetődőek az elnökjelöltek tévévitái. Akkor – és négy évvel később is – a konzervatív Giscard d’Estaing és a szocialista Francois Mitterrand csapott össze. Előbbi ezzel a mondattal kerekedett fölül: Önnek nincs monopóliuma a szívekre! A kétfordulós rendszer miatt sokáig csak a második körbe jutó két fő jelölt vitatkozott, de 2017-ben már az első menet előtt is rendeztek vitát, amelyen öt jelölt vett részt.
Németországban külön szót is alkottak a vezető politikusok 1969 óta magától értetődő televíziós összecsapására: ez az Elefantenrunde, azaz az elefántok menete. A kifejezést azóta Ausztriában és Svájcban is használják. A parlamenti demokráciákban általában valamennyi a kormányalakításra vagy egyáltalán a bejutásra esélyes párt vezetőit meg szokták hívni.
Magyarországon összesen csak három tévévitát rendeztek, 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban. A politikatörténelem jelentős eseményként tekint vissza Orbán Viktor Horn Gyulával, Medgyessy Péterrel, majd Gyurcsány Ferenccel vívott szópárbajára. Az elsőt, amelyet mellesleg ő szorgalmazott, az utólagos értékelés szerint megnyerte, a második nagyjából döntetlen lett, a harmadikat viszont elveszítette. 2002-ben és 2006-ban hosszú és heves vita zajlott a vitáról, utóbbi évben végül kettőt is tartottak: az elsőt Orbán és Gyurcsány között, majd egy másodikat, amelyen Dávid Ibolya (MDF) és Kuncze Gábor (SZDSZ) is részt vett. 2010-től aztán Orbán mereven elzárkózott az esélyesebb jelölt számára mindig több kockázatot hordozó megmérettetéstől.
Olyannyira, hogy idén már semmi esély sem maradt a Márki-Zay Péter által kitartóan javasolt tévévitára. Ebben annak is szerepe lehet, hogy az ellenzéki előválasztást megelőzően viszont tartottak ilyeneket, és azok komoly hatással voltak a végeredményre, Márki-Zayt juttatták győzelemre. Beigazolódott, hogy a nézők által kifejezetten kedvelt és elvárt tévévita olykor felborítja a papírformát – márpedig pont ez az, amitől a fiatalabb korában jó debattőrnek számító, de a gyakorlatból mostanra kijövő Orbán tart.
Márki-Zay Péter vitára hívja Lázár Jánost, mert indul egyéniben is, amit Orbán Viktor 1994 óta nem tett meg