Szerbia az egyetlen európai ország, ahol Putyin háborúját támogató utcai megmozdulások történtek. A szerb lakosság nem kis hányada ugyanis mélyen NATO-ellenes és Putyin párti, ők az 1999. március 24-én kezdődött és 78 napig tartó NATO bombázást mindmáig kizárólag az észak-atlanti szövetség kizárólagos bűnének tartják, a Milosevic-rezsim koszovói rémtetteit pedig minimalizálják. Mivel az 1999 decemberétől Vlagyimir Putyin vezette Oroszország elítélte az akkor még a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság részeként létező Szerbia bombázását, a szerbek mindmáig hálásak ezért Putyinnak.
Szerbiát és Oroszországot évszázados mondhatni testvéri kötelékek kötik össze, a szláv és ortodox örökség mellett az is, hogy a múlt század világháborúiban is azonos oldalon álltak, az orosz befolyás mindmáig erős Szerbiában, Aleksandar Vucic elnök és rendszere nemcsak Orbán Viktorral, hanem Vlagyimir Putyinnal is szoros baráti viszonyt ápol. Az háborút támogató szerb tüntetésekről beszámoló Euractiv megjegyezi, Putyin arcképes pólók hosszú ideje kelendő árucikkek Szerbiában, a háború kitörése óta pedig méginkább felugrott a kereslet irántuk.
Március elején ugyan Szerbia is elítélte Ukrajna orosz agresszióját az ENSZ Közgyűlésben, de nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, így az Oroszországból menekülő ellenzékieknek és háborúellenes oroszoknak is egyik menedékévé vált azzal, hogy fenntartja a légijáratokat. Sokan éltek is a lehetőséggel, Belgrádba érve viszont sokaknak kellemetlen meglepetésben volt részük.
A The Moscow Times egy, a szerb fővárosba menekült 41 éves, Marina esetét mutatja be, aki az AFP hírügynökségnek mesélte el történetét. Elmondása szerint új otthonában, Belgrádban szeretettel fogadták, de ily távol Moszkvától sem tudott elmenekülni „az orosz propaganda hosszú karja elől”. Döbbenten tapasztalta, hogy sok szerb támogatása nem Oroszországnak szól, „hanem kiterjed Putyin és tettei, valamint az Ukrajna elleni háború támogatására". A Szerbiába áttelepülő oroszok nagyrészt a Putyin ukrajnai inváziója által kiváltott katasztrofális otthoni következmények elől menekültek, másrészt meg a háborúellenes megnyilatkozások elleni fokozódó terror elől. Belgrádi tartózkodása alatt Marina már többször konfrontálódott Putyint támogató szerbekkel, akik a hatásos orosz propaganda eredményeként valóban azt hiszik, hogy az Ukrajnában lerombolt városokról és halottakról készült képek hamisítványok, Putyin hadserege pedig ukrán nácik ellen harcol.
"Amikor Belgrádba érkeztem, úgy éreztem, hogy egy nagy teher lekerült a vállamról. Most egyre inkább elborzadva látom, mi történik Oroszországban"
- mondta Marina.
Nincs hivatalos kimutatás arról, hogy hány orosz disszidált Szerbiába, de már az újonnan érkezők Telegram-csoportja is már több száz fős. Ők mindnyájan Putyin rezsimje és háborúja elől menekültek, így e csoportban egymásnak adnak tanácsokat arra vonatkozóan, hogy miként kezeljék a Putyint támogató szerbek nem kívánt vonzalmát.
Jakov Borevics informatikus is arról számolt be, hogy Belgrádot az Oroszországgal való "kulturális közelség" miatt választotta, némi megértéssel tekint a szerbiai „érzelemkitörésre”, amely sok orosz honfitársát is magával ragadta, akik gyakran összekeverik a hazafiságot Putyin támogatásával, de a szerb főváros utcáin megtapasztalt Kreml-barát érzelmek így is meglepték. Új lakása közelében naponta szemlélheti azt az óriás Putyin falfestményt, amelyre cirill betűkkel azt írták fel, hogy "Testvér". Az informatikus úgy értelmezi, hogy az Oroszország iránti pozitív érzéseiket vetítik ki annak vezetőjére, azonosítva őt az országgal és a néppel.
A 31 éves építészmérnök Kirill is Belgrádba menekült, miután már saját apja is árulónak tekintette őt. Ő viszont, sok más társával együtt másképpen értelmezi a hazafiságot, úgy érzi, hogy ha Oroszországban maradna és, amint az ő apja is elvárná „munkájával, adójával az orosz gazdaság talpraállítását szolgálná” azzal tenne rosszat. „Ha maradok, akkor az összes adó, amit fizetek, egyenesen a háborúhoz való hozzájárulás lesz." magyarázta Kirill távozása indokait, hozzátéve,
sokak számára nagyon nehéz döntés volt elhagyni Oroszországot és egyre többen tartanak attól, hogy hazájuk egyhamar nem szabadul meg Putyintól és rövidesen egy új vasfüggöny fogja elzárni Oroszországot a világ nagy részétől.