Azt állította Szijjártó Péter (közösségi oldalán, a NATO-csúcs után): „nagy siker Magyarország számára, hogy teljes mértékben érvényben maradt a NATO-nak az az álláspontja, amely megfelel Magyarország érdekeinek, hogy a NATO nem hadviselő fél a szomszédságunkban zajló háborúban, és nem is akar hadviselő féllé válni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez nem nagy magyar siker, hanem kezdettől fogva ez volt a NATO, illetve az Egyesült Államok álláspontja. Hallod, Biden, hogy dübörgünk?
Azt állította Orbán Viktor (a brüsszeli NATO-csúcsról bejelentkezve), hogy „a magyar álláspontot és a magyar nemzeti érdekeket sikerült érvényesíteni”. Mint mondta, „a legfontosabb közös NATO-cél, hogy a háború semmiképpen ne lépje át Ukrajna határait, ezért elvetettük a légtérzár gondolatát is”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Nyugatnak a legfontosabb célja nem a kívülmaradás, hanem a mielőbbi tűzszünet és a béke kikényszerítése. Ezért hoztak szigorú szankciókat Oroszország ellen, és ezért támogatják fegyverekkel is az ukránok ellenállását. A légtérzárat pedig nem a magyar álláspont hatására vetették el, hanem az amerikai elnök már hetekkel ezelőtt megtette.
Azt állította Rákay Philip (a Fidesz egyik előretolt megmondó embere, közösségi oldalán), hogy Zelenszkij ukrán elnök Magyarországot támadja, és azon mesterkedik, hogy belerángasson minket a háborúba. Mint írta, „éppen ugyanabból az amerikai kottából beszélsz és hergelsz, mint a magyar baloldal politikusai… Ugyanazt a nótát fújjátok: bármi áron, de valahogyan bele akarjátok rángatni a hazánkat a háborútokba.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az európai vezetőkhöz intézett beszédében Zelenszkij a szankciók támogatását és alkalmazását, a kereskedelem korlátozását és fegyverek átengedését kérte, márpedig ezek közül egyik sem teszi hadviselő féllé Magyarországot. Az agresszió áldozatát ugyanis a nemzetközi jog szerint lehet ilyen módon támogatni. A „háborútokba” kifejezés pedig aztán maga a szégyen. Lehet, hogy Rákay szerint Ukrajna támadta meg Oroszországot, és maga bombázza szét a saját városait? Ha nem, akkor legalább emlékezzen vezére, Orbán Viktor szavaira, aki 2018. október 23-i beszédében ezt mondta: „Mi európaiak maradtunk akkor is, amikor Jaltában eladtak, és ’56-ban is, amikor cserbenhagytak bennünket”. Pedig ’56-ban a forradalmárok amerikai katonákat vártak az oroszok ellen, míg most Ukrajna csak a támogatásunkat kéri. Cserbenhagyjuk? És Rákay csinál 4,5 milliárdért filmet Petőfiről.
Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (a Mandinernek adott interjújában), hogy „Magyarország önhibáján kívül függ az orosz gáztól”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem önhibáján kívül, hiszen az elmúlt évtizedben az Orbán-kormány kísérletet sem tett a függés csökkentésére. Sőt: 2013-ban lemondták a Nabucco-projektet, amelynek célja azeri gáz vásárlása lett volna, majd tavaly ősszel 15 évre szóló gázimport szerződést kötöttünk az oroszokkal, annak ellenére, hogy sokan óvtak a hosszú távú elköteleződéstől. Ha ez nem önhiba, akkor micsoda?