Negyven évvel ezelőtt kapta meg – a magyar játékfilmek közül elsőként – a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat, azonban mégsem ez az egyetlen aktualitása az idei Oscar-gála előtt három nappal nyílt Mephisto-kiállításnak. Szabó István a művész és a (totalitárius) hatalom viszonyáról, tehetségről és érvényesülésről, árulásról és behódolásról szóló, digitálisan felújított klasszikusát csütörtökön mutatták be újra a rendező filmjeiből összeállított egyhetes retrospektív sorozat első részeként.
A Mephisto több mint négy évtizeddel bemutatása után új műalkotásokat is ihletett. A Magyar Plakát Társaság, a Pannonia Entertainment és a Nemzeti Filmintézet a Filmarchívummal együttműködve Mephisto újratöltve címmel kért fel képzőművészeket, készítsenek újragondolt plakátokat a filmhez. Ez a 16 mű, és az eredeti, Kemény György alkotta „ősplakát” is látható Cinema MOMban, ahol két hónapig meg lehet nézni a Klassz program alkotópályázat zsűri által kiválasztott, 11 nyertes pályamunkát is.
Köztük Bódi Dominika SZÍNpad című alkotását. A gimnazista grafikus vagy festőművész szeretne lenni, ez az első digitális alkotása. Rajztanára tanácsára jelentkezett, és a pályázat miatt nézte meg Szabó István filmjét, ami nyomasztó volt számára „a három hangsúlyos szín és a sötét színek dominanciája miatt. De főként az volt nyomasztó, ahogy a hírnév iránti vágy eltorzította Hendrik Höfgen elméjét, aki már nem az örömért, hanem kizárólag a sikerért élt” – beszélt lapunknak a filmélményről.
Arról, hogy az ő generációjának vajon mást jelent-e a Mephisto, mint a szülei, nagyszülei nemzedékének – bár nem beszélgettek erről otthon – azt gondolja, hogy nagyon is, hiszen akkor nem volt ekkora a sikerhajhászás. „A legtöbb ember ezért szomorú és depressziós mostanság” – véli. Nem tudja elképzelni, hogy valaha is hagyná, hogy valaki a művészetén keresztül kontrolláljon másokat, vagy a műveit propaganda célokra használja. „Inkább akkor nem csinálnék semmit” – mondta a 17 éves Bódi Dominika, aki szabad alkotóművésznek készül.
