Csomagolnak VII.
Aki kedveli József Attila verseit, annak ismerősen cseng írásom címe, hiszen a Töredékek egyike kezdődik így (Flóra, csináljunk gyereket, / hadd vessen cigánykereket). Igaz, a felszólító módban írt verset nem vonja kétségbe kérdőjel, ahogy én írtam.
Nem az én kérdőjelem, hanem a tények kérdőjelezik meg a családpolitikai intézkedések sikerességét, az Orbán-rendszer talán legfontosabbnak, legjelentősebbnek hitt intézkedéseit, amikor a legfrissebb, 2022. januári születési adatok szerint az ebben a hónapban szokásos 7,5-8 ezer gyermeknél 10 százalékkal kevesebben születtek, pontosan 6606-an. Természetesen nem szabad egyetlen hónap adatai alapján megítélni a népmozgalmi, a demográfiai tendenciák alakulását, azonban az kétségtelen, hogy 2010 óta az évente születettek száma közelebb van a 90 ezerhez, mint az előző évtized, vagy még inkább az előző évtizedek 100 ezres, illetve 100 ezer feletti adatához.
Ezen a mérséklődő tendencián nem tudott változtatni sem a személyi jövedelemadó rendszerébe illesztett gyermekek utáni adókedvezmény, sem a családi otthon kedvezmény (csok). Ezek együtt már elérik az 500 milliárd forintot évente, amiből a gyermekkedvezmény összege a 2010-es 200 milliárd forintról 2020-ra annak közel a másfélszeresére: 350 milliárdra nőtt, a csok pedig már évi 150 milliárd forintra rúg. A Kádár-szocializmus évtizedeiben bevezetett, Európában kirívó mértékű támogatásokon felül - családi pótlék, iskoláztatási támogatás, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély (gyes), gyermekgondozási díj (gyed), gyermeknevelési támogatás (gyet), rendszeres nevelési segélyek, (pl. gyermekvédelmi támogatás, kiegészítő családi pótlék) - az évente született 90 ezer gyermekért az adófizetők gyermekenként 5 millió forintot áldoznak. A gyermekenként átlagosan 5 millió forint a valóságban azt jelenti, hogy az eddig is jelentős mértékű egyenlőtlenség a gyermekek között tovább nőtt, azaz a gazdag családba született gyerekek sokkal jobban élhetnek, míg a szegény családok esetében Orbánék idején bevezetett támogatások – a szülők szükséges jövedelme hiányában – nem vehetőek igénybe. Azt, hogy Orbánék a felnőttek között nem egyenlő mércével mérnek, eddig is tudtuk; azt pedig a családtámogatási rendszer bizonyítja fényesen, hogy nem minden gyerek egyformán fontos nekik.
Talán az sem véletlen, hogy éppen az orosz agresszió és az ukránok tömeges menekülése idején hirdeti Orbán azt a nacionalista szöveget, amelyből kiderül, hogy nem a munkára fogható kezek száma, az ország népének jóléte miatt kell foglalkozni a népesedéspolitika és gyermekszám problémáival. Március 5-én az Agrárkamarában ezt mondta: ”a harmadik szuverenitási kérdés, amiről említést kell tennünk, a demográfiai kérdés. Nagyon fontos, hogy a józanságunkat megőrizzük. Szóval a gyerek az nem darab-darab. Szóval az nem úgy van, hogy hiányzik egy a sajátból, azt akkor idehozunk máshonnan egy másikat. Hogy még pontosabban beszéljek, tehát keresztény gyerekeket muszlim felnőttekkel nem lehet kiváltani; ez a helyzet, beszéljünk egyenesen, mert a világot ez a kérdés kínozza. (...) támogassák a kormánynak azt a demográfiai politikáját, amely nem tesz le arról, hogy segítsen a fiataloknak abban, hogy minél több gyerek szülessen, mert Magyarországot magyar országnak csak a magyar gyerekek tudják megtartani.”
Hagyjuk figyelmen kívül azt a hatásvadász szöveget, amely a menekülteket éveken át összemosta a muzulmán migrációval, és a kereszténység pajzsa szerepében tetszelegve migránsveszélyt emlegetett, ami most, amikor keresztény (ukrán és orosz) menekültek százezrei vettek irányt hazánk felé, nemcsak égbekiáltó hazugság, de az emberi méltósággal szembeni támadás is. Beszéljünk arról, hogy miközben a magyar életek megőrzéséhez elengedhetetlen egészségügyből és a nagyobb jólétet és kiművelt emberfőket eredményező oktatásból kicsit több pénzt vettek el, mint amennyit a családtámogatásra többletként felhasználtak, az eredmény ennek ellenére nulla. Az egészségügytől és az oktatástól átcsoportosított pénz miatt az egészségügy és az oktatás mutatói romlottak, mégsem lett több gyerek, a gyermekek számának a növekedésében nem, legfeljebb a Fideszre szavazó, tehetősebb családok pénztárcájának a növekedésében mérhető Orbán parasztvakításának az eredménye. Az a szomorú, hogy ezt a parasztvakítást az ország lakosságának többsége be is nyelte, miközben panaszkodik az egészségügyi ellátás romlására, az oktatás egyre gyatrább minőségére, de nem kritizálja az eredmény nélkül, úgymond a családokra elköltött százmilliárdokat.
Arról szerencsére még a családok döntenek, hogy csinálnak-e gyereket. Még nem állt elő Orbán azzal a jelszóval, amire az ország egy része még emlékszik: „asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!” Orbán ugyan a nőket – leegyszerűsítve – szülőcsatornának tekinti, hiába kezeli őket a magyarnak hitt Agyarország fenntartóinak, a magyar férfiakat pedig a magyar ugar tenyészbikáinak, a magyar nők nem akarnak egy Putyin zsoldjában álló rendszerben Orbán harcos sovinizmusához szükséges ágyútöltelékeket előállítani.
A gyerekcsináláshoz nem demagógiára, harcos nacionalista szövegekre, hanem békére van szükség. Jól mutatja ezt, hogy a hazánkban anyakönyvezett gyerekek legalább 10 százaléka már nem Magyarországon születik, hiszen gyerekvállaláshoz nem pénzre, hanem békére van szükség. A háborút kirobbantó, civileket levadászó, háborús bűnös Putyin bábjaként hajlongó Orbán kezéből osztott támogatás nemcsak a legmocskosabb fejpénznek látszik, de a 400 forintos euró idején egyre kevesebbet is ér. Erkölcsös, felelős ember nem Orbánnak, nem az országnak csinál gyereket.