- Hiába a kormány sikerpropagandája, a magyar gazdaság nem tudott felzárkózni az elmúlt 12 évben az EU átlagához

Az elmúlt száz év legsikeresebb évtizedének titulálta tavaly a 2010-es éveket Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke. Ezt Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara idei gazdasági évnyitóján azzal tetézte meg, hogy a válság alatt sikerült kanyarban előznie Magyarországnak. Vagyis, még gyorsult is a felzárkózás. Ez utóbbit azután Matolcsy György cáfolta egy publicisztikájában, eredeti tézise mellett viszont kitartott.

A számok alapján valójában meglehetősen közepes és egyenetlen teljesítményt nyújtott a magyar gazdaság 2010 és 2021 között. A bruttó hazai termék (GDP) értéke ugyan lapunk becslése alapján ez idő alatt látványosan - 27 ezer milliárd forintról 55 ezer milliárd forint közelébe - emelkedett, de ez a növekedés jelentős részben az inflációnak köszönhető. A magyar gazdaság átlagosan évi 2,5 százalékkal bővült. Ez egy fejlett ország gazdaságának remek tempó, de nem az egy felzárkózó, az EU-átlagát vagy épp Ausztriát utolérni akaró gazdaság esetében. A hazai növekedés üteme ráadásul nagyon egyenetlen volt az elmúlt 12 évben: a 2008-as válságból 2010-re épp kezdett volna magához térni a magyar gazdaság, amikor az Orbán-kormány a 2011-12-es unortodox lépéseivel újabb stagnálásba, sőt 2012-re enyhe átmeneti recesszióba lökte. Az újabb éledezés további éveket vett igénybe, így a növekedés időszaka csak 2014-ben indult be. Ennek vetett véget a koronavírusjárvány: 2020 idehaza is a visszaeséssel telt (- 4,7 százalék), amit követett a tavalyi felpattanás (7,1 százalék). Ezekkel a hullámvasutakkal jön ki tehát az Orbán-kormány időszakára az évi 2,5 százalékos növekedés. 

Még árnyaltabb képet kapunk, ha az elmúlt évtizedet nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk. Az Eurostat 2010 és 2020 közötti adatai ugyanis inkább azt mutatják, hogy Magyarország jóval lassabban fejlődött, mint a számos kelet-közép-európai gazdaság. Az egy főre jutó magyar GDP 2020-ban az uniós átlag 74 százaléka volt vásárlóerő-paritáson vizsgálva (szimplán euróban számolva a magas árszintű országok javára torzítana a nyers adat). Ez azt jelenti, hogy 10 év alatt 8 százalékponttal zárkóztunk fel, 2010-ben ugyanis a magyar egy főre jutó GDP az uniós átlag 66 százaléka volt. Ez az egyik leglassabb felzárkózási ütem a régióban.

A hozzánk képest jóval nagyobb hátrányból induló gazdaságok sokkal többet javítottak, és közülük többen relatív fejlettségben meg is előzték Magyarországot. Az unióhoz velünk együtt csatlakozó, a Szovjetunióból induló Balti-államok példája a legkézenfekvőbb e téren: Litvánia tíz év alatt 26, Észtország pedig 18 százalékponttal növelte a GDP-jét. Így Litvániában az egy főre jutó GDP ma már az EU-átlag 87 százalékát éri el, míg az észt gazdaság 84 százalékot teljesít, messze megelőzve a magyar 74 százalékot. Mind a két ország gyengébb gazdasággal rendelkezett 2010-ben, mint Magyarország, vagyis sokkal gyorsabban zárkóztak fel az uniós átlaghoz, mint az Orbán-kormányok Magyarországa.

Románia is kiemelkedő sebességgel zárkózott fel: a román gazdaság 2010-ben az unió átlagának 52 százalékáról indult, 2020-ban pedig már 72 százalékon állt, ezzel vásárlóerőparitáson gyakorlatilag utolérte az egy főre jutó teljesítményben Magyarországot.

A tegnap kiadott, 2021-es előzetes Eurostat-adatok a nagyképet nem rajzolják át, az arányok lényegében ugyanazok, és még Románia sem előzte be hazánkat. Egyetlen változást jeleznek a friss számok: tavaly az egy főre jutó magyar GDP értéke első ízben megelőzte a portugált.

A V4-országokban a magyaroknak van a legkevesebb elkölthető pénze

Az egy főre jutó hazai fogyasztási kiadás – vásárlóerő-paritáson számolva - az uniós átlag 70 százaléka, vagyis 6 százalékponttal magasabb, mint 2011-ben volt. Ez a növekedés így szintén a "futottak még" kategóriájába esik, hiszen a listavezető Románia és Litvánia 26, illetve 23 százalékpontos növekedést ért el 9 év alatt. Az egy főre jutó román fogyasztás így már az uniós átlag 80 százalékára rúg. Eközben Litvánia gyakorlatilag megközelítette az uniós átlagot (95 százalék), és nálunk jobban teljesít ezen a téren Csehország (84 százalék), illetve Lengyelország (83 százalék) is. Szlovákia viszont e tekintetben is lemaradt, illetve visszaesett az uniós átlag 71 százalékára. Ez ugyanakkor még mindig hajszálnyival jobb adat, mint a magyar, ami arra utal, hogy a V4-országok közül a magyarok elkölthető jövedelme a legalacsonyabb. Igaz ez már 2011-ben is így volt, és ezen azóta sem sikerült változtatni. Ennek oka is a lassú felzárkózásban keresendő. Ausztriában egyébként az egy főre jutó fogyasztási kiadások az EU átlagának 116 százalékára rúgnak. Vagyis a következő pár évben a magyar fogyasztásnak 46 százalékponttal kellene emelkednie ahhoz, hogy fogyasztásban utolérjük az osztrákokat, de ez teljes képtelenség. 

Az elmúlt tíz évben az EU keleti-gazdaságainak teljesítményét mindezek alapján három csoportba lehet sorolni: vannak a lemaradók, a nyertesek és a stagnálók. A magyar gazdaság teljesítménye a nem túl fényes felzárkózás miatt inkább ez utóbbi közé sorolandó. Pedig az Európai Uniótól 2010 és 2020 között mintegy 46,5 milliárd euró támogatás érkezett hazánkba, ami - a tíz év átlagában vett - 320 forintos euróárfolyammal számolva 14 889 milliárd forint plusz pénzt jelentett. Ez a jelenlegi GDP mintegy ötöde. A relatív leszakadásunk oka azonban triviális: a magyar gazdaság szerkezete elavult, a működő tőke és az uniós támogatások jelentős része még mindig az alacsonyabb jövedelmet termelő, az olcsó munkaerőre, a manuális tevékenységekre épülő ágazatokba áramlik, nem pedig a magasabb hozzáadott értéket teremtő oktatásba, egészségügybe, IT-szektorba, kutatás-fejlesztésbe. Az uniós támogatások nagy része a nemzetközi versenyben működésképtelen kkv-szektorba vagy épp a kormányzati korrupcióval létrehozott baráti cégekbe, ágazatokba ömlik. Emiatt ezek az összegek kevéssé tudtak plusz értéket teremteni.

A három Orbán-kormány országlása mindezek alapján inkább az elvesztegetett lehetőségek évtizedeként vonulhat be a magyar gazdaságtörténetbe.