„Az olvasni szerető emberek megérdemlik, hogy regényalakok nevét viseljék” – ad magyarázatot a 72 éves Carl Kollhoff a sétái során hozzácsapódó 9 éves kislánynak, Sasának arra, miért hívja ügyfeleit Mr. Darcynak, Effi Briestnek, Harisnyás Pipinek vagy Faustus doktornak. Az idős könyvkereskedő, aki a való világban már nem annyira, míg a könyvek képzelt tereiben igen csak jól tájékozódik, minden este gondosan becsomagolt könyveket juttat el, „sétáltat meg” – innen a címszereplői elnevezése – a könyvesboltból a megrendelők lakására, akik ilyen-olyan okokból nem hagyják el az otthonukat, s házhoz rendelik napi olvasmány-betevőjüket. A személyre szabott könyvajánlatokkal élő, hátizsákos könyvsétáltató és a kislány kompániájához még úton-útfélen csatlakozik egy „idegen nyelveket beszélő”, azaz ugató kóbor macska is, aki a Kutyus névre hallgat. Talán Csodaországból vagy a Murr kandúrból tévedt e regény lapjai közé.
Igazán cuki történet, amit a való világ könyvárus marketingesei „lélekemelőnek”, „bűbájosnak”, „szívmelengetőnek” és „varázslatosnak” szoktak leírni, és a Büszkeség és balítélet-fókuszú könyvklubok rajongói bázisát célozzák meg vele. De erősen hajaz a Hallmark, vagy a Reel One filmkészítő műhelyek forgatókönyveire is, amelyekben egy jó meleg kockás takaróba beburkolózva, bekuckózva egy öreg füles fotelban, kakaókortyolgatás közben – melyben kötelező módon mályvacukor úszkál – találjuk egy romantikus könyvbe temetkezve a párkapcsolatra ácsingózó, ám a szingli életmódra berendezkedett hősnőt, akit egy jobbára 30 év feletti színésznő alakít, próbálva elhitetni velünk, hogy valójában a 20-as éveit tapossa stb. Nem meglepő módon ezekben a történetekben is valakit mindig Darcynak hívnak, és közeli kapcsolatot ápol a regényekkel, vagy maga is író, vagy egy kisvárosi könyvüzlet alkalmazottja, tulajdonosa… Szóval az elbeszélői minta adott A könyvsétáltatóban is. Könyv, ami más könyvekről szól egyfelől, vagy belőlük merít ihletett, témát és dramaturgiát, másfelől pedig a fent jelzett televíziós románcok steril, édes-bús világképe.
Henn könyve – ami utalásszerűen Kollhoff úr által is íródhatott, s benne Sasa főszereplővé lép elő – azonban kicsit újraszabja ezt a narratív köntöst, s némiképp beengedi a „valóságot” a lapok közé: az E. T. A. Hoffmannért rajongó tisztes öregurat nemcsak az állásából penderítik ki, de még némi nemi eltévelyedéssel is stigmatizálják (hiszen egy gyereklánnyal fagyizgat-kujtorog a városban), megverik, leütik; kénytelen eladni szeretett könyveit; meghal a barátja; sorozatosan kudarcba fullad privát akciója, hogy erőszakoskodó férjétől megszabadítsa Effi Briestet…
Aztán persze „helyreáll” a világ (könyvbeli) rendje – „A hepiendes meg a nem hepiendes regény csak abban tér el, hogy hol fejezzük be” –, az általa megregényesített alakok összefognak és a segítségére sietnek – bár Mr. Darcy Charles Bingley-ként ismeri fel magát, de ennyi Mátrix-anomália belefér…
Annyi bizonyos, hogy a maga – vagy a célközönsége – módján a regény hitet tesz a Gutenberg-galaxis, a könyvek, az írott szó, és az általa keltett képzelet nagyszerűsége mellett – rossz szó nem érheti tehát. Az már csak külön humorsziporka, hogy Kollhoff úr egyik legaktívabb könyvrendelője analfabéta.
A könyv több szinten gyűjti halomba a világirodalom színe-javát, vagy amit annak gondol manapság: szerzők és könyvcímek kavalkádja vár az olvasókra, amiket aztán a könyvklubok soron következő csevejdélutánján kielemezhetnek. Némileg mikronarratívákat is kölcsönöz az egyes fejezetek levezényléséhez (Vörös és fekete, Szép remények stb.), de jobbára inkább a Hallmark-forgatókönyv plotjai szabják meg az irányt, a jeleneteket, itt-ott Szomszédok-szerű örök bölcsességekkel tarkítva. Hát, tényleg felemelő!…
Ugyanakkor eltartva kicsit magunktól a könyvet, gonoszkodó, pikírt mosolyunk lehervadhat, ha a „csomagolás” ellenére nagyon is megfontolandó gondolatokat találunk itt az öregedésről, a valóságérzékelésről, azokról a magán-buborékokról, amikben rendszerint élünk, a könyvek hasznáról és mibenlétük fontosságáról, de akár a kulturális, így az olvasói szokások megváltozásáról is.
Trükkös kis könyv ez, nem vitás: sok mindenkit, sokféle módon szólíthat meg, noha új igazságokat, felfedezéseket nem tesz – mintha már olvastuk volna nem is egyszer. (Ford. N. Kiss Zsuzsa. Animus Kiadó, 2022. 208 o.)
