Ne mi, magyarok fizessük meg a háború árát, mondta a kormányfő, mintha ez az óhajunktól függene. Pedig mi, magyarok az afgán, az iraki vagy a szíriai háború árához is hozzájárultunk – egyebek mellett emberéletekkel, katonákkal, pénzzel vagy legalább a menekültek segítésével. Előtte a balkáni háború árát fizették az ottani magyar települések, a NATO tagjaként pedig idén nyáron is repülőgépeket küldünk a Baltikum védelmére.
A lózung tehát hamis, csak a magyar kormány különállásának érzékeltetésére szolgál egy olyan pillanatban, amikor mindenki más összefog. Putyin pincsije nem meri megugatni a gazdit, főként nem közvetlenül a választások előtt. Az örökös külügyminiszter-várományos Németh Zsolt például kiírta a Facebookra, hogy „Ruszkik haza!”, mire egy hozzászóló azonnal megjegyezte, hogy ó jaj, ha ilyeneket mond, a Fidesz még a végén elveszíti a választást. Érdekes, ezzel a dumával régebben nyerni lehetett. Ott van a másik bevált választási jelszó is: Továriscsi, konyec! Akkor most azt se szabad használni?
Hát persze, hogy mi is fizetjük a háború árát. Akár ha befogadunk vagy megetetünk Ukrajnából menekülőket, akár akkor, amikor megtankoljuk az autót vagy odatesszük a gázra a tegnapról maradt pörköltöt. Putyin aligha érezte volna magát omnipotensnek, ha Európa, benne Magyarországgal, legalább a Krím 2014-es megszállását követően új energiahordozó források után néz. Igaz, nem csak a mi kormányunk lazsálta el az elmúlt nyolc évet, de a többiek legalább nem farokcsóválva, az örömtől nyáladzva tették. Másoknak legalább volt közben egy kis lelkiismeret-furdalásuk. Persze utóbbihoz lelkiismeretre is szükség van, az meg, ami kormányunkat illeti, már régen rejtőzködő életmódot folytat.
A miniszterelnök három héttel a háború kezdete előtt még gázért gazsulált a Kremlben és beszopta a KGB-s dezinformációt arról, hogy dehogyis akarják megtámadni Ukrajnát. Aztán elvetette a NATO-csapatok hazánkba telepítését és megtiltotta, hogy rajtunk keresztül szállíthassanak fegyvert Ukrajnának. Most pedig mindannyiunkat hülyének néz és telerakja plakátjaival az országot, hogy védjük meg Magyarország biztonságát.
Magyarország biztonságát rövid távon úgy lehet megvédeni, hogy segítünk Ukrajnának távol tartani határunktól Oroszországot. Erre a leghatékonyabb eszköz a NATO-együttműködés, de a visegrádiak, a baltiak, Szlovénia, Horvátország, Románia, Moldova és Bulgária koordinált fellépése sem elhanyagolható. A magyar miniszterelnök politikája kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a Kreml elérkezettnek látta a pillanatot a háború kirobbantására. Felelősségét enyhítendő a múlt héten ott lett volna a helye kollégái mellett a Kijevbe tartó vonaton. Már csak azért is, amit egyik elődje, a baloldalisággal aligha vádolható Teleki Pál tett egy másik háború fölötti lelkiismeret-furdalásában.
Hosszú távon pedig az erősítené a biztonságunkat, ha minden falra szigetelés, minden tetőre napelem kerülne. Addig is marad a lelkiismeret-furdalás minden tankoláskor és főzéskor - egészen addig, amíg Oroszországból jön a kőolaj, meg a földgáz.