Közeledvén a három parlamenti cikluson átívelő mandátumának végéhez, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke hozzákezdett a saját, illetve az általa vezetett intézmény tevékenységének értékeléséhez. A Domokos László által jegyzett dokumentum már címében sem kevesebbet állít az ÁSZ-ról, mint hogy az elemzések hozzájárultak az államadósság-szabály teljesítéséhez.
Tudvalévő, hogy az állam eladósodásának mértéke fontos mutatója annak, hogy egy kormány képes-e megfelelően kezelni a tartozásait, sőt arról is számot ad, hogy a világjárvánnyal, a szomszédságunkban zajló kegyetlen háborúval és az egyre tetemesebb inflációval dacolva, a közelgő választásokra tekintettel gátlástalanul elszórt pénzt milyen forrásból pótolja. Bizony, a költségvetés tartalékainak felhasználása mellett külföldi devizahiteleket is felvesz, erre 2021 óta ismételten rákaptak.
Emlékezetes Orbán Viktor miniszterelnök 2012-es, általa is gyakran felidézett vilniusi beszéde: „A magyar kormány naponta folytat szabadságharcot, hogy ötven százalék alá csökkentse az államadósságot.” S figyelmeztetett arra is, hogy az akkori 80 százalékos GDP arányos államadósság „már közel van az adósrabszolgasághoz”. Ami túlzás ugyan, de a tavaly év végi 78,2 százalék sem mondható ehhez képest csekélynek. A napi szabadságharcnak eddig nem sok eredménye volt. S az adósságszabállyal sem jártunk sokkal jobban. A 2020-as, járvány sújtotta esztendőt kivéve minden évben csökkent az államadósság arányának mértéke, a magánpénztárak vagyonának einstandolása és különböző más trükkök árán, de nem eleget. Az adósságszabályt törvényekbe - előbb a gránit szilárdságú alaptörvénybe, majd a stabilitásiba - is beiktatták.
A bonyolult képlet lényege: az államadósság mértéke nem haladhatja meg az éves költségvetési törvényben prognosztizált infláció és a reálnövekedés (a pénzromlás mértékével csökkentett GDP) felének a különbségét. Ez egy ravasz formula. Ha a fogyasztói árak jócskán elszaladnak, mint most ezekben a hónapokban, akkor a megnövekedett bevételeket simán elszórhatja a kormány, ahelyett, hogy a pénz nagy részét az adósságcsökkentésre fordítaná. Ha ezt az elmúlt években megtették volna, akkor akár 10 százalékponttal alacsonyabb GDP arányos adósság ellen kellene a harcot folytatni. Ám miután fennállt annak a veszélye, hogy a képlet fegyelmezettebb költségvetésre kényszerítené a kormányt, így még 2019-ben változtattak rajta. Most már elég évi 0,1 százalékpontnyi adósságcsökkentést tervezni, addig, amíg az adósság mértéke el nem éri az 50 százalékot.
A szabadságharcos lendület ezzel el is párolgott. Az ÁSZ pedig rögzítette: nem prognosztizálja jövőbeni negatív események bekövetkezését, hanem a múltbeli összefüggések elemzése alapján mutat rá a kockázatokra. Most már csak az a kérdés, hogy ha a világgazdaság olyan kedvezőtlen körülmények közepette működik, amilyenre évtizedek óta nem volt példa, akkor mit tesznek a számvevők? Tán azt javasolják, hogy függesszék fel az érvényes jogszabályok hatályát? Kényelmes megoldás lehetne.