Élőhelyeinek eltűnése és egy invazív versenytárs megjelenése az utóbbi évtizedekben a kihalás szélére sodorta a hazánkban őshonos lápi pócot (Umbra krameri) – írja a Sokszínű Vidék az ELKH Balatoni Limnológai Kutatóintézet (BLKI) vizsgálatai nyomán.
A most zárult uniós projekt összegzésében írják, a mindössze 6-8 centiméternyire növő apró hal 60 millió éve jelent meg a Földön, és a folyamszabályozások előtt tömegesen fordult elő hazánkban a lápos, mocsaras területeken.
A lápi póc kizárólag a Duna és a Dnyeszter vízgyűjtőjén fordul elő, de elterjedési területe döntően a Kárpát-medencére esik. Élettere a számára alkalmas területek kiterjedésének csökkenésével továbbra is egyre szűkül, és mivel az egyes populációk többnyire jelentős mértékben elszigeteltek, fennmaradásuk bizonytalan.
Az Európai Unió irányelvének értelmében közösségi jelentőségű, hazánkban 1974 óta fokozottan védett faj állományai mára drasztikusan megfogyatkoztak, természetvédelmi értéke egyedenként 250 000 forint. A BLKI kutatói szerint a faj hosszú távú fennmaradását biztosító intézkedések között kiemelendő a pócpopulációk elszigetelése az inváziós amurgébállományoktól és a kiszáradással fenyegetett élőhelyek vízvisszatartásának, vízpótlásának biztosítása.
