Az iráni rezsim két, nagy-britanniai áldozatának hosszú évekig tartó kálváriáját szorosan nyomon követők közül sokan töltötték a képernyők előtt az éjszakát, hogy élőben láthassák, amint a 43 éves Nazanin Zaghari-Ratcliffe, volt segélymunkás és a 67 éves Anoosheh Ashoori nyugalmazott építőmérnök a hajnali órákban földet érjen az RAF Brize Norton katonai repülőtéren.
A közvélemény jobban tudott azonosulni Nazaninnal, miután az ő családja 2016-os iráni letartóztatása után úgy döntött, a nyilvánosság teljes bevonásával vívja meg az egygyermekes anya kiszabadításáért folytatott harcot. Anoosheh Ashoori famíliája hosszú ideig csendben, a kulisszák mögött igyekezett ugyanezt a célt elérni.
Ratcliffe-et egy, az Iránban élő szüleinél tett látogatás végén vették őrizetbe a repülőtéren kémkedés gyanújával, elválasztva 22 hónapos kislányától, Gabriellától, majd ötévi elzárásra ítélték a rendszer megdöntésére tett állítólagos kísérlete miatt. A gyermeket a nagyszülők gondjaira bízták a hatóságok. Még amikor a minden alapot nélkülöző ítélet elhangzott sem gondolták sokan, hogy végül hat évbe és az ügybe beavatkozó Egyesült Államokkal együtt három ország között folyó több mint kétszáz tárgyalásba, alkudozásba telik, míg a fiatal nő szabadlábra kerülhet. Zaghari-Ratcliffe a poklok minden kínját megjárta, a magánzárkával, éhségsztrájkkal, depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal tarkított börtönévek után az eredeti ítéletét egy évvel meghosszabbították. Így néhány nappal azután, hogy kiengedték a börtönből, visszavitték, végül 2020-ban másodszor is szabadlábra helyezték, de bokájára helyezett nyomkövető monitorral látták el és nem távolodhatott el 300 méternél nagyobb távolságra szülei otthonától. Boris Johnson szerencsétlen baklövése csak hozzátett a történet súlyosbításához. 2017 novemberében mintegy legalizálta a hamis iráni állításokat, amikor külügyminiszterként meggondolatlanul jelentette ki, hogy Nazanin „csak” újságírást tanított Teheránban, ami felért a propaganda vádjával.
Anoosheh Ashoorit 2017 augusztusában, idős édesanyja felkeresése idején vették őrizetbe az iráni titkosszolgálat tisztjei azzal vádolva őt, hogy az izraeli Moszád hírszerzés számára kémkedik, noha soha nem járt az országban. A most szabadon engedettek közé tartozik a nyugat-londoni születésű Morad Tahbaz is, aki 2019-es bebörtönzése előtt egy természetvédelmi projekten dolgozott. Az amerikai-brit-iráni állampolgárt, aki titkos katonai információk gyűjtésére tett kísérlet vádjával került rács mögé, szerdán ugyan kiengedték a Nazanint is őrzött hírhedt Evin fegyházból, de ügye még nem zárult le.
Zaghari-Ratcliffe és Ashoori hazatérése a 2021-ben kinevezett első női konzervatív külügyminiszter, Liz Truss érdeme, aki első perctől prioritásának tekintette az elhúzódó konfliktus megoldását. Az elmúlt hónapokban világossá vált, hogy az egyetlen kiút az Egyesült Királyság 400 millió fontos adósságának kifizetése. Teherán még az 1979-es forradalom előtt állapodott meg Londonnal egy jelentős fegyverüzletről. Míg Irán kifizette a Chieftain tankok árát, a szállításra, vagy a pénz visszautalására az új rezsim hatalomra jutása után nem került sor. Boris Johnson most végre kifizette az adósságot, amit újsághírek szerint csak humanitárius célokra lehet fordítani. A brit kormány tagadja, hogy a tartozás egy részét koronavírus elleni vakcinák formájában rótta le.
Nazanin már vasárnap visszakapta brit és iráni útlevelét, de a rezsim olyan bizonytalanságban tartotta hazautazásának lehetősége felől, hogy ő maga és minden más érintett, beleértve a külügyminisztert, csak akkor hitte el, amikor Ashoori társaságában már fenn volt az út első állomása, Omán fővárosa felé tartó járaton. Néhány órás muscati várakozás után folytatták a hazatérést egy a brit kormány által bérelt repülővel.
A Ratcliffe- és Ashoori családok újraegyesülése az ukrajnai háború szörnyűségei közepette ritka felemelő tévés pillanat volt. Az odaadó édesapjával, a két éhségsztrájkot is végigcsinált édesapjával várakozó hétéves Gabriella szemének alig híve rohant édesanyja karjaiba, akit 2018 óta nem látott. A család határozottan előre kíván nézni, hiszen, ahogy az édesapa fogalmazott, "semmi vigasztaló nem jön ki abból, ha visszatekintünk az elvesztett időre". A legközvetlenebb terv az volt, hogy Nazanin nyugodtan leülhessen egy karosszékbe és férje szolgálja ki egy csésze angol teával. A következő napokban otthonuktól és különösen a médiától távol, egy csendes helyen pihenve készülnek fel új életükre, hogy "ismét megtanuljanak boldogok lenni".
Nazanin Zaghari-Ratcliffe és Anoosheh Ashoori március 17-én szálltak le az angliai Brize Norton katonai repülőterén, a brit királyi légierő Londonhoz közeli támaszpontján.
fotó: AFP/LEON NEAL/POOL
