Csehország;Oroszország;Szlovákia;Ukrajna;háború;

Ukrajna-párti demonstráció március 15-én Prágában

- Az Ukrajnával vállalt szolidaritásban Prága és Pozsony már messze elhúzott Budapesttől

A csehek több mint 90 százaléka támogatja az ukránokat, és még a korábban oroszbarát politikusok is elítélték az Ukrajna elleni orosz agressziót. Szlovákiában szintén óriási a szolidaritás, így Orbán Viktor már nincs egy „légtérben” a V4-ek többi vezetőivel – hangzott el az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjében.

Mind a cseh, mind a szlovák politika és a közvélemény nagy része úgy látja – hívta fel a figyelmet Bőtös Botond Prágában élő újságíró –, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió új fejezetet nyitott a 21. század történelmében, amely alapjaiban változtatja meg a helyesnek tartott biztonságpolitikát.

Csehországban nemzeti egység alakult ki az orosz invázió elítélésében. Annak ellenére, hogy jelentős politikai szereplők – például Milos Zeman köztársasági elnök vagy Tomio Okamura, a szélsőjobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia párt elnöke – korábban oroszbarát irányvonalat képviseltek, a cseh fősodor és a társadalmi közhangulat hatására még ők is elítélték az orosz agressziót, és Ukrajnát támogató nyilatkozatokat tettek. Az éles váltásnak a társadalmi nyomás a magyarázata: a cseh lakosság több mint 90 százaléka támogatja az ukránokat, ami jelentős adományozási hajlandósággal párosul, és több tízezres háborúellenes tüntetésekben is megnyilvánult az elmúlt hetekben.

A szlovákiai politikai elit és közvélemény valamivel kevésbé egységes a háború kérdésében. Míg a társadalom többsége és a kormányzó politikai pártok támogatják Ukrajnát és elítélik a háborút, addig az ellenzéki pártok (főként a Robert Fico vezette Smer-SD, a szélsőjobboldali Marian Kotleba vezette mozgalom vagy az előbbiből kivált, szintén szélsőjobboldali Republika mozgalom) a konfliktust bagatellizáló narratívával jelentek meg. A korábban szürke hivatalnokként aposztrofált Eduard Heger miniszterelnök és Zuzana Caputová köztársasági elnök folyamatosan hangsúlyozzák Szlovákia EU-s és NATO elkötelezettségét, illetve elítélik Oroszország agresszióját, így a fenti vélemények érdemben nem képesek befolyásolni a politikai fősodort.

Bőtös Botond emlékeztetett arra, hogy a két ország állampolgárainak kulturális emlékezetében az 1938-as és az 1968-as emlékek is élénken élnek. Így szerinte Orbán Viktor és a V4 további három vezetője politikai és kulturális szempontból sincs már egy „légtérben”, a közös megjelenések a háború kitörése óta csak protokollárisnak tekinthetők. Arról is beszélt, hogy míg a magyar közmédiában jelentős szerephez jut az orosz dezinformáció és az orosz narratívához kapcsolódó háborús értelmezés, addig Csehországban és Szlovákiában jelentős lépéseket tettek a háború kitörése óta: több esetben indítottak eljárást vélhetően kémtevékenység miatt állami vezetők és diplomaták ellen, valamint szigorították a büntető törvénykönyveket a hatékonyabb fellépés érdekében.

Szlovákiába három hét alatt megközelítőleg 210-250 ezer, míg Csehországba 100 ezer ukrajnai menekült érkezett. A két országban egyaránt szolidaritási hullám söpört végig, azonban mindkét országban az állam is jelentős erőforrásokat és figyelmet fordított a menekültválság rövidtávú kezelésére. Megkönnyítették a vízumhoz való jutást, folyamatos tájékoztatást biztosítanak a menekültek számára a lehetőségeikkel kapcsolatban, illetve nagy figyelmet fordítanak a megfelelő elhelyezésre és lakhatásra.

Az Ukrajna elleni orosz invázió 21. napján látott napvilágot az első reményt adó hír – elkészült egy békeszerződés tervezet. De sok még az akadály és kérdőjel.