;

atomenergia;atomerőművek;internethasználat;energiahiány;

- Zöld atom

A fukusimai katasztrófa indította Angela Merkelt a német atomerőművek lekapcsolására (2011). Első hetekben a zöldek és a Csernobilt átélő közvélemény örvendezett: majd a szél-, meg a napenergia (az ún. megújuló energiaforrások) pótolják a hiányt, és nem kell tovább rettegni a katasztrófa Damoklész kardjától. Persze voltak olyanok is, akik arra gondoltak, hogy az ország energiaszükségletének 30 százalékát az atomerőművek adják (hazánkban 42 százalék jön nukleáris forrásból); mi fogja pótolni a hirtelen keletkezett hiányt? És tördelik a kezeiket, hogy mi lesz, ha ezt a csapot elzárják.

Gyors volt a német döntés, nagy az öröm – ma már csak hat reaktor működik, de év végére előbb hármat, aztán mindet bezárni tervezik. Felszabadulás érzése lebegett a levegőben. Egy darabig. Csakhogy eljött a járványos 2021-es év, és beköszöntött az energiaválság. Egy év alatt 40 százalékkal nőtt az áram, a benzin, a gázolaj és a többi energiahordozó fogyasztói ára Németországban. Volt olyan kisváros, amely – a legenda szerint – már arra készült, hogy gyertya mellett fognak otthon vacsorázni… És erre még rátett az orosz-ukrán háború, ami tovább fokozta az energiaéhséget (és a válságot).

A berlini döntés a „zöld gazdaság” programja számára is iránymutató volt annak idején. Igaz, a többi EU-ország nem követte a németek döntését. Franciaország pl. kitart nemzeti mítosza, az atomellátottság mellett (jelenleg, azt hiszem, 36 erőművük van, 16-ot akarnak még építeni…). Kínáról nem is beszélek, tucatjával húzzák fel az új erőműveket. (Nota bene: ma már többféle korszerű erőmű-típus fungál a világban, a jó népnek nem kell annyira félnie, mint Csernobil után…)

De az energiaválság mégiscsak itt van velünk: a szél nem fúj mindig, a Napot is eltakarják olykor a felhők, és a turbinák által termelt energiát egyelőre csak kis hányadában tudják tárolni rosszabb időkre, vagyis bizonytalan lett az ellátás. Ezzel máris megugrottak az energiaárak. Természetesen nemcsak a szél meg a Nap a hibás; beleszólt az orosz-ukrán konfliktus, keletről kevesebb gáz érkezik, a németek nem akarják elindítani a második gázvezetéket (a Nord Stream 2-t), büntetésképp az orosz agresszió miatt. És hát ahogy csökken a félelem a járványtól, olyan mértékben pattan vissza a gazdaság a normális működésbe, s ez a gyors visszaállás bizony megdobja az energiafogyasztást, nemcsak Németországban, de Európa-szerte. Hiánycikk lett az energia…

E hiány okaihoz hozzá kell tenni (amiről kevés szó esik), hogy az utóbbi két évben hihetetlenül megugrott az európai internethasználat volumene – az üzemi és a háztartási egyaránt. És a laptopok, szerverek, meg egyéb digitális kütyük zabálják az áramot, és bár nem vagyok a számok embere, de úgy látom, hogy a digitalizáció miatt évente legalább 10-15 százalékkal nő az országok elektromos igénye. (2025-re a világ villamosenergia-termelésének negyede megy majd internet-használatra…)

Szóval minden összejött, hogy ne legyen nyugalmunk. (Nem elég egy újabb háború árnyéka, a Covid, ami nagyon lassan húzza ki a lábát a világból, meg az infláció, ami egyre jobban fojtogatja a hazánkat és Európát…)

Írásom címében zöld atomot említettem. Azért, mert a két katasztrófa után az elátkozott atom ma már kvázi megmentőangyalként szerepel az országok agendájában. Ezért aztán az a gyanúm – de ezt csak fű alatt merem suttogni –, hogy a németek meg fogják gondolni, hogy néhány erőművet esetleg visszakapcsoljanak, mert nem jön ki a matek atom nélkül. (A lakosság fele – mondják a közvélemény-kutatók – pártolná ezt az ötletet…) Pláne napjainkban, mikor az infláció elszabadult, a hordónkénti olaj világpiaci ára 100 dollár fölött, nem csoda, hogy a benzin egy év alatt harmadával-negyedével lett drágább. (Így autózz kaját vásárolni, ahonnan üres bukszával térsz haza…)

A zöld atom, megmentő szerepe ellenére, azért nem csak szép és jó, mint ahogy most, az energiaválság idején gondoljuk: az erőművek termelik az elhasznált uránrudakat, melyek lejártuk után még veszélyesen sugároznak, ezeket valahogy biztonságos helyre, lakosságot nem veszélyeztető bányákba kell elpakolni. Ilyen tárkapacitásból viszont kevés van. Kisebb-nagyobb erőműzavarok is előfordulnak, nem lehetünk teljesen nyugodtak: nagy szétesés talán nem következik be (korszerűsödtek a reaktorok), de pl. a franciáknak átmenetileg legalább egy tucat erőművet kellett ilyen-olyan hibák miatt leállítaniuk.

Emellett az erőművek újabb függőséget teremtenek: uránérc nincs mindenütt, ma az erőművesek Kazahsztántól, Ausztráliától, vagy az afrikai Namíbiától veszik az alapanyagot, ez se tuti helyzet. Vigaszul szolgálhat, hogy a Góbi-sivatag alatt óriási uránlelőhelyet találtak, bár még nem kezdték el bányászását. (Pech: a Góbi jelenleg kínai fennhatóság alatt áll…)

Filoszként nem vagyok benne az energia-ügyekben, csak azt látom, hogy a berobbanó internethasználat (elektronikus játékok, okostelefonok, képalkotó kütyük) és a tech-cégek (Google, Amazon stb.) teljesítménye exponenciálisan növekedik. Mindez falja az áramot. Ami önmagában is megdobja az árakat. Emellett ez a digi szükségletrobbanás azt is jelenti, hogy hatalmas beruházásokra kell felkészülnünk. Nem elég csak visszatérni a „zöld atomhoz”, hanem az országokat, Európát átszövő elektromos-hálózat kiépítésére is milliárdokat kell költeni. (A németeknél pl. a legtöbb szélerőmű az ország északi részén dolgozik, de a legtöbb fogyasztó a déli tartományokban él, vagyis hat-nyolcszáz kilométernyi felsővezetéket kell kiépíteni.) Ezen kívül a legtöbb helyen ki kell cserélni a hálózat őskorából származó rézhuzalokat optikai kábelekre (a föld alatt…); a kiépítés vagyonokba kerül, ráadásul több elektromosságot fogyaszt. Kisebb költségvetésű országok nem is nagyon erőltetik ezt a cserét. Pedig rá leszünk kényszerülve, ha nem akarjuk lekésni a jövő vonatát.

Azért nézek kicsit félősen a jövőbe, mert már volt egy-két rendszerleállás (igaz, nem áramhiány miatt), és mint író ember, attól félek, hogy az energiahiány miatt jöhet még ilyen black-out. És akkor mivel írok? Mert hát leszoktam a golyóstollról, meg az írógépről, kézzel ma már olvashatatlanul írok.

De butaságokat beszélek: azért van a zöld atom, hogy ilyesmi ne következzék be se idehaza, se Európában. Örüljünk, hogy minden ágazat zöldül (van zöld villany?) és nem szívunk mérget a tüdőnkbe a reggeli kocogáskor.