Jegyzetem írásakor Magyarországon nem vagy csak elvétve kapható üzemanyag. Igaz, Hernádi Zsolt Mol-vezér szerint a probléma nem ellátási, csak szállítási. Vagyis mindenki nyugodjon le a csudába.
Az avatatlan szemlélő - akár a Fidesz-propaganda nyomán – azt gondolhatná, hogy ez csak az ukrán háború hatása.
Nos, egy frászt. Pontosabban: a „rezsicsökkentés” által vészesen kigyengített rendszert a háború döntötte össze.
Orbán „rezsicsökkentése” abban áll, hogy mond egy eladási árat, és ha a közmű kijön belőle, mázli, ha nem, pech. Utóbbi esetben, ha a cég nem állami, még jó is, mert kiszenved, és átvehetik Orbánék. A már állami cégek kasszáját pedig kipótolják a pénzünkből. Ez anno jó ötletnek tűnhetett, csak épp az egekbe szökő nyersanyagárak, vagyis szolgáltatói költségek, vagyis hiány, vagyis "rezsicsökkentési" közpénzigény, vagyis államadósság megint a jövőnket rombolja. Jó, tudom, Orbánék szerint az energiaárakat a világért se Putyin, hanem Brüsszel és a „spekuláció” nyomja fel.
A 480-as üzemanyagár-plafonnal ugyanezt a receptet akarta ráhúzni Orbán a kutakra is, az előzmények tükrében a várt „eredménnyel”: a gyengébb piaci szereplők - jellemzően kisvállalkozások - egyre hangosabban jelezték, hogy Orbán ne csak az ő kontójukra támogassa már "a magyar családokat". Panaszukra a kormány három és fél - nem eseménytelen - hónap után a nagykereskedelemre is 480 forintos korlátot húzott. Erre meg a nagykereskedők álltak le. Kivéve az ország egyetlen finomítóját üzemeltető Molt, amely azonban a jelek szerint nem bír a hirtelen beesett többletigénnyel.
Az egész azt a látszatot kelti, hogy az apparátus folyamatosan oltja a kormányfő önhitt, átgondolatlan ötletei nyomán keletkező tüzet, ám az lassan mégis mindent elborít. Érdemi cselekvés helyett ugyanakkor ott a propaganda, amely majd úgyis ráfogja az egészet az ellenzékre vagy a „spekulációra”. Itt van mindjárt a fideszes Hoppál Péter, aki a balosoktól kéri, hogy most ne tankoljanak.
Talán ez az első őszinte, zöld gondolat a Fidesz háza táján.