;

Antarktisz;Ernest Shackleton;Endurance;

- Megtalálták, de marad a tenger mélyén

Sikerrel járt a több mint száz éve az Antarktisznál elsüllyedt Endurance nevű hajó felkutatására indult tudományos brit expedíció.

A XX. század elején lezajlott nagyszabású felfedezések egyik legdrámaibb epizódját igyekezett lezárni egy szombaton sikerrel járt brit expedíció, melynek eredményét szerdán hozták nyilvánosságra. A John Shears vezette akció egy hónappal Sir Ernest Shackleton halálának százéves évfordulója után indult el a dél-afrikai Fokvárosból. A kezdeményezéssel az Endurance, Kitartás nevet viselő háromárbócos barkentin hajó roncsát igyekeztek megtalálni.

Az addigra két déli-sarkvidéki tapasztalattal felvértezett Sir Ernest, az Antarktisz-kutatás aranykorának meghatározó alakja, 1914. augusztus 4-én hajózott ki Plymouthból az Endurance fedélzetén. A birodalmi expedíció célja egyrészt a Déli-sark elérése volt, ám miután ez már néhány évvel korábban Roald Amundsennek, majd Robert Scottnak is sikerült, az akkor 40 éves felfedezés-vezető át akarta szelni a teljes kontinenst. Az 1912-ben Norvégiában épült hajó ideálisnak tűnhetett, nem csak a szél, hanem egy erős gőzgép is mozgatta, akár óránként 18,9 kilométeres sebességre is képes volt. Lóereje és a hozzáférhető legerősebb fából készült hajótest sem volt azonban elégséges a természet által jégtorlaszok és jégzajlások formájában állított kihívásokkal szemben. 1914. december 5-től, amikor a hajó a Déli-Georgia-szigetektől az Antarktisz felé vette az irányt, hogy a Weddell-tengertől eljusson az onnan 320 kilométerre található Vahsel-öbölig, egészen 1915. október 27-ig küzdött a 28 fős személyzet a felfedező út, a jégbe fagyott hajó és saját élete megmentéséért. Míg az utóbbi szerencsére sikerült, az Endurance november 21-én több mint 3000 méter mélyre süllyedt. 1916. augusztusára tudta csak Sir Ernest, heroikus erőfeszítések árán a teljes csapatot elhozni az Elefánt-szigetről, ahová emberei mentőcsónakokkal jutottak el. Shackleton vezetői érdemeit máig nagyra tartják.

A hajót azóta sem látta senki, hogy a jégtáblák maguk alá temették, így John Shears, az Endurance22 expedíció frontembere a roncs felfedezése láttán joggal jelenthette ki, hogy "sarkvidéki történelmi vívmányt ért el, amikor eredményesen fejezte be a világ legnehezebb hajóroncs-kutatási misszióját". A csapat az eredeti Endurance kapitánya, Frank Worsley által feljegyzett pozíciótól körülbelül 6,4 kilométerre délre, 3008 méter mélységben találta meg a barkentin meglepően érintetlen állapotban megmaradt maradványait. Az expedíció fontos tudományos kutatást is végzett, útja során rendszeres oktatási programot is lebonyolított, élő közvetítésekkel jelentkezve a fedélzetről, hogy a sarkvidéki felfedező utakról szóló legendák új nemzedékeket is megihlessenek, értékeljék mindazt a teljesítményt, amit emberek produkálni képesek céljaik elérése, illetve akadályok leküzdése érdekében.

A felfedező úton részt vett történész és tudományos ismeretterjesztő tévés személyiség, Dan Snow Twitter-üzenete szerint a roncs "elképesztő állapotban élte túl" az elmúlt csaknem 107 évet. "Egy darabban van, ami annak köszönhető, hogy az Antarktisz medre nem tartalmaz faevő mikroorganizmusokat, a tengervíz minősége pedig felér a desztillált vízével. A hajótestről szuper nagy felbontású felvételeket lehetett készíteni, melyek egészen varázslatosak". A team betekintést nyert az egykori Endurance mindennapjaiba is, hiszen olyan személyes tárgyakat láthatott, mint egy csizma, edények, sőt úgy tűnt, mintha az iránytű működőképes maradt volna. 

Bár az magától értetődő - de Dan Snow ki is tért rá - szó nem lehet a roncs vagy akár csak annak tartalma felszínre hozataláról, mert az 1959. december elején aláírt Nemzetközi Antarktisz Egyezmény ezt szigorúan tiltja. A hajó műemléknek minősül. Az 53 ország által aláírt szerződés az egyetlen, állandó lakosság nélküli földrész szárazföldjét és jégmezejét tudományos és védett területnek nyilvánította, ahol szabad tudományos kutatás folyhat, és ahol tilos a katonai tevékenység.

Ha fizikai értelemben az expedíció üres kézzel távozik is, hála a Lidar lézertechnológiát alkalmazó szkennelésnek, elkészíthető lesz egy háromdimenziós modell, illetve Snow szerint "annyi adatot sikerült összegyűjteni, ami a régészeknek sok évre ad munkát".        

Ha Európa húsz évvel ezelőtt hallgatott volna az ENSZ klímajelentésére, akkor ma az energetikai kiszolgáltatottságot nem lehetne fegyverként alkalmazni ellene.