Ördögi tekintettel ölelte át, hűvös iróniával vitte kísértésbe doktor Faustust, Goethe kétségbeesett tudósát. A Mefisztó volt élete nagy szerepe, majdnem négyszázszor játszotta színpadon. Kivételes előadóművészi adottságairól nincs vita. Azon tépelődik az utókor mindmáig, cinkos-e korának rettenetes bűneiben, vagy csak tehetséges túlélője egy tömeggyilkos diktatúrának.
Gustaf Gründgens (1899–1963), a színész és rendező, ifjú provokátorként robbant be a pezsdülő német színházi világba, a weimari köztársaság idején. Elképesztő dolgokat művelt, homoerotikus előadásai láttán hüledezett Hamburg. Berlinbe költözve részese Max Reinhardt legendás kísérleteinek. Fölfelé ívelt a karrierje – amíg át nem vették a hatalmat a nácik.
Utána még följebb. Göring el volt ragadtatva tőle, megtette a Porosz Állami Színház intendánsának. Viszont a homofób Goebbelsszel kölcsönösen utálták egymást, így a gyűlölet propagandagépezetétől Gründgens távol maradt. Sőt. Némely nácik a fejét követelték, amiért Hamletként a képükbe vágta, „kizökkent az idő, ó kárhozat” meg hogy „Dánia börtön” (1936). Ügyesen lavírozott a nemzetiszocialista elit belső hatalmi játszmáiban.
Már lángokban állt a fél világ, amikor a rezsim az úgynevezett „istenáldotta tehetségek” (Gottbegnadeten) közé sorolta. Az 1041 nevet tartalmazó listán olyanokkal együtt szerepelt, mint Richard Wagner, Carl Orff, Herbert von Karajan. Kiváltságos maradt, egészen az összeomlásig.
A háború végén hónapokig fogva tartották a szovjet katonai hatóságok, ám feddhetetlen kollégák álltak ki a védelmében. Szabadulása után rajongva fogadta vissza kegyeibe a közönség. Az NSZK-ban megint színre vihette a Faustot, vendégjátékainak sikere volt Moszkvában és New Yorkban. Végül filmen is eljátszotta Mefisztót (1960).
Színházfilozófiáját három megszívlelendő mondatba sűrítette: „A néző értse, amit a színész mond. A színész értse, amit a szerző mond. A szerző értse, mit mond ő maga.” Élete vége felé azon kesergett, hogy megszállottan dolgozott, élni elfelejtett. Éjszakánként nyugtalanul hánykolódott. Egy este túl sok altatót vett be, manilai hotelszobájában találták meg a holttestét.
Láthatatlan korcsolyával siklott a vékony jégen, írja róla egy kortársa. Hívei felmentik, mondván, kihozta magából a legtöbbet, amit abban a vészterhes korban kihozhatott: változó politikai kurzusokon át őrizte és továbbvitte a hagyományokat, értéket teremtett. Mások szemében viszont megmarad kollaboránsnak, aki ripacskodott a tűzviharban, mialatt hallgattak a múzsák.
Persze ismerős ez a sors. Gustaf Gründgens ifjan feleségül vette Erikát, Thomas Mann lányát. Házasságuk röpke három éve alatt a művészcsalád megismerte a becsvágyó és ellentmondásos színházcsinálót. Róla mintázta sógora, Klaus Mann Hendrik Höfgen karakterét, még a háború előtt (1936).
Hol zsarnokság van, ott a művész is kiszolgáltatott. Az 1956 utáni magyar valóság vonatkozó tragikus tapasztalatai is kellettek ahhoz, hogy a regényből megszülessen az Oscar-díjas film, Szabó István Mephistója.