- Ukrán nagykövet: Semmilyen Paks 2, gázügy, rezsicsökkentés nem igazolhatja ártatlan gyermekek halálát

- Az ukrán fegyveres erők és a polgári lakosság hősies harcot vív a hazája ellen inváziót indító Oroszország hadigépezete ellen. Nagykövet asszony elégedett-e a Magyarországtól kapott támogatással? Milyen választ kaptak a kért fegyverekre és hadfelszerelésre vonatkozó listájukra? A magyar kormány még milyen segítséget tudna nyújtani honvédő háborújukhoz?

Ukrajna területe február 24-e óta az orosz hadsereg brutális támadásának van kitéve több irányból is, többek között Belarusz területéről is. Ukrajna szívét – a fővárost, Kijevet, Ukrajna kulturális és diákközpontját – Harkivot, számos egyéb nagyvárost (Mariupolt, Herszont, Zsitomirt) és kisvárosokat, valamint falvakat az oroszok nehézfegyverzettel lőnek.

Az orosz megszállók cinizmusa nem ismer határokat – a rakétákkal a közigazgatási épületeket és a lakóházakat, sőt a kórházakat, a szülészotthonokat és az árvaházakat és célba veszik. Kijevben, többek között, a TV-toronyt bombázva a mellette lévő Babij Jart is találatok érték, amely a II világháborúban nácik által legyilkolt zsidót emlékhelye. Mára legkevesebb 16 gyermek halt meg a támadások következtében.

Megjegyzendő, hogy a legfőbb célpontok Ukrajna keleti, déli, északi és középső részei, vagyis azok a városok, ahol nagy számú orosz nyelvű lakosság él. Ennyit Moszkva szemfényvesztéséről, hogy meg akarja védeni őket: nem lehet megvédeni valakit azzal, hogy legyilkolod.

Oroszország célja ezekkel a cselekedetekkel – pánikot keltetni a lakosság körében és rákényszeríteni minket a kapitulálásra.

Amit Oroszország tesz, azt az ukrán nép elleni genocídiumnak lehet minősíteni. Éppen ezért Karim Ahmad Khan, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze kérésünkre megindította a nyomozást és március 2-án már be is jelentette, hogy számos bizonyítékot tártak fel arra nézve, hogy Oroszország a kegyetlen és alaptalan háborúban katonai és emberiesség elleni bűncselekményeket követett el.

 A példátlan és nyílt agressziót az egész világ elítéli és segíti Ukrajnát. A támadás megindítása után elnökünk, Volodimir Zelenszkij felhívására megalakult a nemzetközi háborúellenes koalíció, amelynek Magyarország is tagja. Ma tehát szövetségesek vagyunk ebben a háborúban.

Hálásak vagyunk Magyarország kormányának, hogy támogatja az Oroszország elleni szankciókat, beleértve orosz bankoknak a SWIFT rendszerből való kizárását, azt az Európai Tanács döntését, hogy az Európai Békefenntartási Eszköz finanszírozásával segítse Ukrajnát fegyverekkel, ezenkívül kifejezte, hogy kész segítséget nyújtani a sebesült katonák gyógyításában, és humanitárius segítséget nyújt azoknak az ukránoknak, akik Oroszország támadása miatt kénytelenek voltak ideiglenesen elhagyni hazájukat.

Hálásak vagyunk Magyarország mindazon polgárainak és az itt élő ukrán kisebbségnek, akik az orosz és a belarusz nagykövetségek előtt követelik a háború befejezését.

Ma mindenkinek lehetősége van arra, hogy hozzájáruljon Putyin megállításához. Nemcsak a Nyugat, de az orosz és belorusz diplomaták, kormánytisztviselők, parlamenti képviselők hozzá is járulhatnak, ha elhatárolódnak a Putyin cselekedeteitől. Ha az oroszországiak nem támogatják a háborút és nem egyeznek bele, hogy háborúba menjenek, – akkor nem lesz katona, aki lőjön ránk. Ha az oroszországi üzletemberek és politikusok határozottan fellépnek Putyinnal szemben – nem lesz, aki finanszírozza bűnös cselekedeteit és támogassa a politikai döntéseit. Ha az orosz diplomaták felhagynak azzal, hogy megpróbálják kimosdatni Putyint a nemzetközi színtéren, az orosz újságírók pedig azzal, hogy az orosz propaganda álhíreit terjesztik – Putyin elveszíti az agresszió folytatásához szükséges eszközöket. Mindenki, aki nem így cselekszik, beleértve azokat az orosz állampolgárokat, akik ma Magyarországon tartózkodnak – felelősek a Putyin gaztettéért.

Elegendő-e az, amit Magyarország és más partnereink tesznek? Nem. Akkor lehet azt mondani, hogy mindent megtettek és elegendő volt a segítség, ha már megállítottuk az orosz agressziót és Ukrajnába visszatér a béke a nemzetközileg elismert határai között és újraépítettük országunkat.

Igaza van abban, hogy katonáink és az ország lakossága hősiesen vette fel a harcot az orosz megszállókkal. A végsőkig küzdeni fogunk, amíg nem győzünk. De még több fegyverre van szükségünk, hogy vissza tudjuk verni a megszállók támadásait. Szükségünk van önvédelmi eszközökre is – sisakokra, golyóálló mellényekre. Szükségünk van a szövetségeseink támogatására, hogy bezáródjon a légtér Ukrajna felett – akkor az orosz bombák nem tudják majd kioltani a békés lakosság életét. Továbbra is kérjük a magyar partnereink támogatását ezekben a kérdésekben.

Őszintén megmondom: Magyarországhoz hasonlóan mi sem akartunk és nem akarunk háborút. Ám Putyint, mint ahogy Hitlert sem a második világháborúban, nem érdekli, hogy a támadás áldozatai akarnak-e a hatalmába kerülni. Ha csak az egyik fél háborúellenes, az nem biztosíték arra, hogy béke legyen. Ha megtámadnak, akkor vagy védekezel, vagy továbbra is azt ismételgeted, hogy nem akarsz háborút és megadod magad. Mi a harcot választottuk. A bennünket támogató civilizált világ – szintén. Éppen ezért egyszerűen nem lehetséges kimaradni a háborúból. A kérdés az, hogy mi ebben a háborúban a győzelemért saját életeinket áldozzuk. Nem kérjük, hogy magyar vagy más NATO katonai jöjjenek és harcoljanak helyettünk, de a szövetségeseink azzal járulhatnak hozzá, hogy politikai és szankciós nyomás alá helyezik az Orosz Föderációt, segítenek bennünket fegyverszállításokkal, pénzügyileg stb.

Vajon Oroszország Ukrajna elleni háborúja a magyarok számára egy idegen háború, aminek nem kell megfizetni az árát? Nézzük a tényeket. Miután a támadó orosz hadsereg elfoglalta a Csernobili Atomerőművet – hétszeresen megemelkedett a sugárzás szintje. Ma az orosz hadsereg a legnagyobb ukrán atomerőmű, a zaporizzsjai közelében áll. Az orosz repülőgépek úgy támadnak minket, hogy az atomerőmű blokkjai fölött vannak, hogy ne tudjuk őket a légvédelmi eszközökkel elérni. Ha ott zuhannak le az mindenki számára katasztrofális következményekkel járna. A háború következménye az is, hogy asszonyaink és gyermekeink az orosz fegyverek elől Európába menekülnek. Az orosz háború pusztító aszteroidaként közeledik a világhoz és Ukrajna csak az első állomása. Kérem tehát önöket, emeljék fel a fejüket, és segítsenek Ukrajnának megállítani ezt az aszteroidát, hogy ne robbantsa szét egész Európát és közvetlenül önöket se.

Ne legyenek illúzióik – önök lesznek a következők. Úgy gondolom, sokkal kisebb az az ár, hogy ma Ukrajnát megsegítsék fegyverekkel és felszereléssel, mint ha megvárják, hogy az oroszok elérjék az önök határait, és önöknek is fegyvert kell fogniuk és életeket áldozniuk egy háborúban.

Az orosz agresszió Ukrajna egészét célkeresztbe állította. A kárpátaljai magyarok az ukrán fegyveres erők kötelékében szintén védelmezik Ukrajnát. Ma az ország támadás alatt álló régióiban harcolnak, hogy megállítsák a háborút és ne engedjék tovább az ország többi régiójába, hogy ott folytatódjon Kárpátalján az otthonaik előtt. Nekik szintén szükségük van fegyverekre és védőfelszerelésre. Az egész ukrán néphez hasonlóan ők sem akarnak kapitulálni, és védelmezik Ukrajna jogát, hogy az európai családhoz tartozhasson.

Sokszor esik szó arról a segítségről, amit Magyarország ad a kárpátaljai magyaroknak, ám ma a kárpátaljai magyarok, az orosz agresszió ellen harcolva, segítenek Magyarországnak, hogy a háború ne érje el az önök otthonait. Ma ők segítenek önöknek! Adjanak tehát nekik és az ukrán hadsereg minden katonájának fegyvereket és védőfelszereléseket, hogy teljesíthessék a feladatukat. Mondanám ezt még egyszerűbben: most a között választhatnak, hogy fegyvert adnak egy kárpátaljai magyarnak, hogy védelmezhesse a hazáját és ezzel Magyarországot is, vagy hagyják, hogy egy orosz katona lelője őt.

- Orbán Viktor kormánya a legutóbbi hetekig előnyben részesítette Oroszországhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztését, miközben hátráltatta Ukrajna európai integrációs törekvéseit. Hogyan fogadja a magyar kormány elmúlt napokban végrehajtott éles fordulatát, amellyel támogatni ígéri az EU- és NATO-partnerek Ukrajna védelmében tett lépéseit?

Február 24-e, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, olyan választóvonalat húzott a világ számára, amelyen számos ország megváltoztatta álláspontját. Még az a Németország is fegyvereket ad nekünk, amelyik korábban soha nem adott ilyen támogatást.

 Magyarország csatlakozása ahhoz a nyolc EU-s országhoz, amelyek támogatták, hogy Ukrajna megkapja az EU-tagjelölti státust és minél hamarabb megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások, a magyar kormány következetes lépése, amiért hálásak vagyunk.

Úgy vélem, mára az egész világ megértette, hogy az ukránok – európaiak, vérrel harcoltuk ki a jogot, hogy az európai közösség teljes jogú tagjai lehessünk, nemcsak de facto, hanem de jure is.

 Ami az Oroszországgal való együttműködést illeti – úgy véljük itt az ideje a világ „deputyinizálásának”.

Önök tapasztalhatják, hogy számos világcég szakít Oroszországgal és felbontja a Moszkvával kötött szerződéseit. Oroszországot kiteszik nemzetközi szervezetekből. Oroszországnak rá kell ébrednie, hogy a nemzetközi jog ilyen brutális megsértéséért, egy szuverén állam megtámadásáért és lakosainak legyilkolásáért hatalmas árat kell még fizetnie. A Müncheni Filharmonikusok éléről menesztették Valerij Gergijev orosz karmestert, Anna Netrebko világhírű orosz operaénekesnő pedig kénytelen volt felfüggeszteni fellépéseit. A magyar Fradi focicsapatnak becsületbeli ügy kell legyen, hogy ugyanígy felbontsa a szerződést orosz edzőjével. Számos európai város felbontja a testvérvárosi kötelékeket az orosz városokkal – ugyanezt megtehetik a magyar települések is. Az európai üzletek és vásárlóik lemondanak az orosz árukról. Hálás vagyok ezért, hogy Árukereső.hu portál, Nanushka divatcég és az Átrium Bisztró azok közzé tartoznak, akik ebben az irányban példát mutatnak, és erre szólítom fel a magyar bolthálózatokat is. Ne hívjanak meg orosz művészeket, ne nézzenek orosz filmeket. Mindezek nem kívánnak nagy erőfeszítést, de ráébreszthetik az orosz társadalmat, hogy végső soron ők is felelősek és meg kell állítaniuk Putyint.

Semmilyen Nemzetközi Beruházási Bank, semmilyen Paks-2, semmi rezsicsökkentés, semmilyen orosz vakcina, bank vagy gáz nem igazolhatja ártatlan gyermekek szégyenletes megölését! Ha szemet hunyunk az embertelenség és a barbárság felett – más szavakkal nem tudom leírni Oroszország cselekedeteit – bele tudunk-e nézni saját gyermekeink szemébe, örülni az alacsony tarifáknak. Lesz-e erkölcsi alapunk bármiféle értékekről beszélni és végső soron embernek nevezni magunkat?! Vannak bűnök, amiket nem lehet válasz nélkül hagyni, mert mi magunk is ugyanolyan bűnösökké válunk!

A gáznak sokféle tulajdonsága van – meleget ad az otthonokban, de arra is használták már, hogy embereket öljenek vele. Az atom szolgálhatja a békés hétköznapokat, de lehet fegyver is, amellyel Putyin most már az egész világot fenyegeti. Állítsuk meg Putyint együtt, hogy minden természeti forrás és az emberiség minden vívmánya a felvirágzást, és ne a pusztítást szolgálja.

- A jelenlegi súlyos hadi helyzetben milyen lehetőséget látnak a háború leállítására? Hogyan menthetők meg a független ukrán állam és intézményei? A további pusztítás elkerülése érdekében hazája elfogadna-e egy kényszerű semlegességet?

Két irány van – front és diplomácia, amelyek szorosan összefüggenek egymással. Katonáink hősiesen harcolnak az orosz megszállók ellen a fronton, visszavernek minden támadást, a terroristáknak egyetlen nagyvárost sem sikerült elfoglalniuk. Fegyveres Erőink sikerének záloga nemcsak a bátorságuk és a kitartásuk (efelől ma már senkinek sem lehet kétsége!), hanem nagy mértékben a felszerelésük, amelyet mi diplomaták biztosítunk külföldi szövetségeinkkel folytatott tárgyalások útján. Minél több fegyverük lesz, annál kisebb veszteséggel tudjuk visszaverni az orosz támadásokat és annál gyorsabban tudjuk befejezni a háborút. Minél eredményesebben verjük vissza az ellenséget, annál erősebbek lesznek a tárgyalási pozícióink, és esélyünk a békére. Ezért mondjuk azt magyar partnereinknek is: adjanak nekünk fegyvereket és védőfelszereléseket, hogy megvédhessük magunkat – és önöket! – és újra békében élhessünk, mert mi, önökhöz hasonlóan, nem akarunk háborút. Éppen ezért kérjük a NATO-t: zárják le a légteret Ukrajna felelt! A többit mi magunk elvégezzük.

Másrészt minél gyengébb lesz gazdaságilag és politikailag Oroszország, annál több esélyünk lesz arra, hogy megállítsuk az agressziót. Itt ismét belép a diplomácia. Azt kérjük: szakítsanak meg minden gazdasági együttműködést az agresszor állammal, szigeteljék el politikailag, zárják ki őket nemzetközi szervezeteikből, sport, kulturális, tudományos és üzleti köreikből. Ne engedjük meg, hogy Oroszország büntetlenül megússza ártatlan ukrán gyerekek és asszonyok vérének kiontását. Állítsuk meg végre, amíg meg nem semmisíti egész Európát, a nemzetközi jogrend egészét és a legfőbb emberi értékeket!

Készek vagyunk-e arra, hogy semlegesek legyünk cserébe a további rombolás megállításáért? A Kreml kiválóan keveri fogalmakat, de mondjuk ki egyenesen, egy cinikus hazudozó. 2014-ben semlegesek voltunk. Ez vajon megmentett bennünket? Ma a Kreml nem akarja a „semlegességünket”, „nácitlanítani” akar bennünket, amin azt érti, hogy meg akarja semmisíteni az ukrán nemzetet és államiságot. Putyin utál mindent, ami ukrán, mert az ukrán népnek génjeiben hordozott tulajdonsága, hogy szabad, szabadságszerető, demokratikus, európai, ami ellentétes Putyin egész filozófiájával és értékrendjével. Elfojtás, ellenőrzés, félelem, engedelmesség – ezt érti a hangoztatott semlegesség alatt. Ilyenbe soha nem egyezik bele egyetlen ukrán sem! Ma az ukránok 76 százaléka támogatja a NATO-tagságot és 83százaléka az EU-tagságot.

És amikor a semlegesség elfogadásáról kérdeznek bennünket, a magyaroknak fel kell tenniük maguknak is a kérdést, egyetértenek-e Putyin következő követelésével, hogy a NATO infrastruktúráját vissza kell állítani az 1997 előtti időszaknak megfelelő állapotba? Beleegyezik-e abba, hogy minden posztszocialista országban helyreállítsák az orosz befolyást, vagyis megfosszák függetlenségétől? Szerintem az Önök válasza ez ügyben választ ad Ukrajna semlegességének kérdésére is.

- A nagykövetség adatai szerint hány menekült érkezett eddig Magyarországra? Követni tudják-e, hová kerülnek a menekültek? Tudomása szerint milyen arányban készülnek itt maradni, illetve továbbmenni harmadik országokba? Mi az a segítség, amire Ön szerint a legnagyobb szüksége lehet most a Magyarországon maradó menekült családoknak?

Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a magyarországi szervekkel állampolgáraink ügyében, akik az orosz agresszió miatt menekülnek Magyarországnak. Egy részük – többségükben nők és gyerekek – vízum nélkül tud továbbutazni olyan országokba, ahol családtagjaik, rokonaik, barátaik vannak. Más részük itt marad – nem mindegyikük kér menedéket, mert bizonyos ideig jogalappal tartózkodhatnak itt. Ugyanakkor állampolgáraink egy része, elsősorban a férfiak, akik Magyarországon is dolgoznak, visszatérnek Ukrajnába, hogy megvédjék a hazájukat az oroszokkal szemben. Pontos számokat nem tudok mondani. A nagykövetség nem vezet statisztikát, csak azokkal az adatokkal rendelkezünk, amit a magyar szervektől kapunk.

A Magyarországra érkező állampolgárainknak aktív segítséget nyújtanak a magyarok és az itt élő ukránok közössége, valamint az önkéntesek. Mindezért roppant hálásak vagyunk. Az egyszer emberek is összefognak, hogy segítsenek, befogadják otthonaikban az ukrán nőket és gyermekeket, élelemmel, ruházattal, a legfontosabb szükségleti cikkekkel látják el őket. Ez már most azt bizonyítja, hogy Ukrajna és Magyarország – baráti népek és baráti országok!

A Magyarországra érkező ukránoknak ma leginkább – szálláshelyre, élelmezésre, napi szükségleti cikkekre van szüksége. Ha tovább maradnak itt, akkor a beilleszkedés is fontos lesz – ukrán óvodák, iskolák, munkahelyek stb. Ezért tehát közös érdekünk minden lehetőt megtenni annak érdekében, hogy a háború minél előbb véget érjen, és az ukránok visszatérhessenek otthonaikba!

Külön szeretnék köszönetet mondani azoknak a magyaroknak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a segélyek eljussanak az otthonmaradottakhoz és azokhoz, akik Ukrajnáért harcolnak. A nagykövetség is gyűjti az adományokat, amiről Facebook oldalunkon kaphatnak részletes tájékoztatást. Ezenkívül lehetőség van arra is, hogy a magyarok adóbevallásukban felajánlják adójuk 1 százalékát Ukrajna megsegítésére.

Biztosak vagyunk abban, hogy győzni fogunk. Felmérések tanúsága szerint az ukránok 90 százaléka hisz ebben. Ez a győzelem az önök győzelme is lesz. Együtt megcsináljuk!