Nem tartom kizártnak, hogy Orbán Viktor igenis megkérte az árát Magyarország csatlakozásának az orosz agressziót elítélő uniós nyilatkozathoz. Egy vétó lebegtetése mindenesetre hatékony eszköz lehetett a hazánk ellen indított jogállamisági mechanizmus további halogatásának kikényszerítéséhez. Az erélytelen és tétova Angela Merkel legjobb tanítványa, Ursula von der Leyen amúgy is jól emlékszik Orbánnak tett ígéretére, miszerint megválasztásáért cserébe bizottsági elnökként kíméletes lesz majd a budapesti autokratával szemben. Ezt az ígéretet a jelek szerint nem írhatja felül az a tény sem, hogy mindössze pár nappal Ukrajna elözönlése előtt a magyar kormányfő Moszkvában demonstrálta látványosan megbonthatatlan szövetségét a későbbi agresszorral. A Fidesz terebélyes propagandagépezete pedig még közvetlenül az orosz támadást megelőzően is Putyin hazugnak bizonyult fogadkozását visszhangozta: nem lesz háború!
Holott az Ukrajna elleni invázió megindulása rádöbbenthette volna az Európai Bizottság elnökét arra, hogy a hátsó szobákban megkötött piszkos kis alkuk őt sem kötik többé. Az öreg kontinens mérföldkőhöz érkezett biztonságpolitikai értelemben, de ennek komoly előzményei voltak. A magyar akarnok, aki most a béketeremtő szerepében próbál pöffeszkedni, s opponensét minden alap nélkül háborúpártisággal vádolja, már a „fülkeforradalom” előtt belátta, hogy önnön érdekei egybeesnek Putyinéival. 2009-ben például sokakat meglepett, hogy a Fidesz elnöke vendégként jelen volt az Egységes Oroszország párt kongresszusán. Hatalomra kerülése után aztán mindent megtett a moszkvai érdekek érvényesítéséért itthon és a nemzetközi színtéren egyaránt. Minden józan megfontolást félretéve elmélyítette hazánk függőségét az orosz gázexporttól. Orbán tervei szerint az a fránya „keleti szél” idefúj majd Paksra egy elavult energiapolitikát tükröző, veszélyes és társadalmunkat nemzedékekre eladósító atomerőművet is. A magyar kormányfő jóvoltából orosz kémek grasszálhatnak akadálytalanul Budapesten. És akkor még nem beszéltem arról, az orbáni diplomácia miként blokkolja évek óta büntetlenül a Putyin antidemokratikus lépéseit elítélő brüsszeli állásfoglalásokat.
Ursula von der Leyennek a budapesti kabinettel szemben folytatott megbékítési politikája mostanra egyértelműen megbukott. Nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán Viktor és az orosz államfő egy csónakban eveznek. Miniszterelnökünk ugyanazt műveli a hazai jogállammal, amit Putyin a nemzetközi jogon alapuló világrenddel. Semmibe veszi, s erővel tör annak megváltoztatására. A demokratikus Nyugat és a keleti önkényuralom konfliktusa Ukrajnában vérontásba torkollott, idehaza pedig közjogi síkon folyik. Brüsszel nem halogathatja tovább az orosz érdekeket képviselő Orbán-rezsim pénzügyi kivéreztetését. Nekünk, hazai választópolgároknak pedig április 3-án arról kell döntenünk: a fejlett Nyugathoz akarunk-e csatlakozni, vagy inkább Putyin uszályában képzeljük el a jövőnket?