Reggeli tűz
Kaszárnyaudvar mától a világ,
ahonnan pár katona bármikor kivág,
keresztültör a békés reggelen,
hogy végre józanság és rend legyen,
pedig a rendet a fene se kérte,
nincs semmi, amit feláldoznék érte.
Most felriad a nagystílű tervezgető,
csak pofázott, nem így képzelte ő,
émelyíti a megszokott pálinka,
titkos szerződéseit mind felbontja.
A felesége már hány a fürdőben,
világnagy gondból este jutott bőven.
Kicsi, kicsi, kicsi hirtelen az egész,
aki tegnap tolvaj, ma legfeljebb csibész,
aki tegnap ügyes, ma már csak becsapott,
a rendőrök helyén ügyetlen alakok.
Mi tegnap vagyon volt, úgy elszállhat a füstben,
ahogy egy évszázad pukkan szét az örökben.
Koldus az utcán most minden járókelő,
messze egy bérházba egy katona belő,
tankok gördülnek a gyerekszobák alatt,
közhelyes ellentét, kár, hogy velünk marad.
Nem pusztán a reggel, mi ébredést hoz,
itt a változás: puskával ránk céloz.
Ki eddig tűzzel játszott, most játszhat a Nappal,
forró világválság tör ránk, s marasztal:
Ülj le reggelizni, már terítve az asztal
fekete kenyérrel, megrohasztott barackkal,
vérsajttal, méregerős paprikával.
Figyeld csak! Mától nem szól a madárdal,
mindenki el van foglalva magával.
Az igazságérzet nem hallgat,
meghívják fellépni a nagyhatalmak.
