Sokszor figyelmeztettünk az elmúlt években az európai populisták által okozott veszélyre, hiszen olyan eszméket hirdetnek, amelyekkel Európa szétesését idézhetik elő. Most azonban éppen az döntötte romba egyik pillanatról a másikra az európai populizmust, akit a szélsőjobboldaliak példaképüknek tartottak: Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök megnyerheti a véres háborút (a szót nem lehet leírni Oroszországban, az ő értelmezésük szerint katonai manőver zajlik Ukrajnában), de soha többé nem hivatkozhatnak rá a jobboldali radikálisok, nem állíthatják mintának mások elé. Hiszen azt azért ők is érzékelik: a XXI. történelem sötét figurájáról van szó.
Egykor az Egyesült Államok hazugsággal indokolta az iraki háborút, és most is ez történt: Ukrajnának a náciktól való megtisztítását ígérte Putyin a háború megindításakor, ami egy obszcén felvetés, egy kétségbeesett retorikai húzás, hogy meggyőzze az orosz népet: az égbekiáltó agresszió kapcsolatba hozható a nagy honvédő háborúval.
Nem szerencsés egy hazug ember mellé odaállni, és ezt az európai populisták is felfogták. De már késő. A fejükre olvashatják mindazt, amit egykor Putyinról mondtak, és ezt a szégyent sosem tudják lemosni magukról. Putyin porig rombolta francia barátai, Marine Le Pen és Éric Zemmour elnökválasztási kampányát. A francia médiumok újra és újra felidézhetik az ultranacionalista Zemmour Putyin-imádó mondatait. Korábban többször is nagy hazafinak nevezte, aki megvédi hazája érdekeit, és „nagyszerű külpolitikát folytat”. Marine Le Pen pedig már aligha mutogatja szívesen a képet, hogyan fogadta a Kremlben az orosz elnök a 2017-es francia elnökválasztás finisében. Hirtelenjében már a német Alternatíva Németországért (AfD) sem ellenzi az Oroszország elleni szankciókat.Hogy mennyire megváltozott a széljárás, azt Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek (FdI) vezetőjének megnyilatkozása is mutatja, aki kijelentette: támogatják a legkeményebb a büntetőintézkedéseket Oroszország ellen, vállalva az energiaárak emelkedését.
Megdöbbentő módon azonban még most is akadnak, akik mintha párhuzamos világban élnének. Azok a magyar kormánypárti politikusok, illetve úgynevezett szakértők, akik a közmédiában korábban is Putyin iránti rajongásukról tettek tanúbizonyságot, és a háború láttán is folytatják az oroszpárti propagandát, és magyarázni próbálják az Ukrajna elleni katonai agressziót, egy háborús bűnöst mentegetnek, akinek a hágai bíróságon lenne a helye. Ráadásul szembeköpnek minket, magyarokat, hiszen 1956 örökségét tagadják meg. Ezzel a retorikával felmentik azokat a vezetőket is, akik 1968-ban szégyenteljes módon elrendelték a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását Csehszlovákiába, tehát a visegrádi eszmeiség alapelveit vonják kétségbe.
Örvendetes lenne, ha ezek az emberek a kereszténység szót soha többé nem vennék a szájukra, és azt tanácsoljuk nekik, értelmezzék és véssék az eszükbe Ferenc pápa szavait: „Milyen elkeserítő, amikor kereszténységükre büszke emberek és népek ellenségnek tekintik egymást, és háborúzni akarnak! Nagyon szomorú mindez!”