A vonat Kijevből érkezett a lengyelországi Przemysl vasútállomásra, az út 16 órán át tartott. A szerelvények tömve voltak, sokan állva tették meg az utat. A vonaton férfit csak idős korút lehetett látni, hiszen 60 éves korig nem hagyhatják el Ukrajnát. Az ukrán-lengyel határon 6 órát állt a vonat, egy határőr ellenőrizte az útleveleket.
A karitatív szervezetek, katonák felkészülten várták a menekülő családokat állomáson. A rászorulókat tisztasági és egészségügyi csomagokkal, hideg és meleg étellel segítették.
Damien és családja Lvivből érkezett kutyával a Przemysl-i vasútállomásra, ők Németországba tartanak. Lengyelországban kevesebb a beutazáshoz szükséges papírmunka. Az állomáson beoltották az ebet, nagyon hálásak a lengyeleknek. A fiú még nincs 18 éves, így átléphette a határt, édesapja viszont nem tartott velük. Három hónapig maradhatnak a schengeni övezetben, utána el kell hagyniuk. Utána nem feltétlenül Ukrajnába térnek vissza, de újra lehet igényelni a menekült státuszt is.
A fiatal testvérpár egyike (balra) Lviv-ből érkezett. Azt mondta, hogy a háború után szeretne visszamenni Ukrajnába, mert szerinte csodálatos ország. Majd büszkén azt kiáltotta: Dicsőség Ukrajnának!
Ivona és Robert Przemysl-től kb. 100 km-re lévő kisvárosban angoltanárok. Az iskolában, ahol tanítanak van két ukrán tanítványuk egy fiú és egy lány. A fiú elmúlt 18 éves, nem tud átjönni, de a lánynak is nehéz eljönni Kijevből. Messengeren tartják velük a kapcsolatot.
Valdemar elmondta, hogy a házuktól 35 km-re bombáztak, zúgtak a légvédelmi szirénák, a gyerekeik féltek éjszakánként. A vonaton pedig olyan sokan voltak, hogy végig állt a hosszú utazás alatt, a lábai vízhólyagosak lettek. Ő nem marad, csak a családját helyezi biztonságba, azután visszamegy Ukrajnába.
A férfi azt szeretné, ha a civilizált világ segítené őket, nem csak pénzzel, információ terjesztéssel. Úgy véli, a legjobb az lenne, ha a hadsereget segítenék, de megérti, hogy nem tehetik. "A ragadozót föld alá kell tenni" - mondta.