Független közvélemény-kutató cégek választották ki, meghatározott kritériumok szerint, vagyis városi vagy vidéki környezet-, nem-, életkor-, társadalmi-gazdasági háttér és képzettségi szint alapján azokat a civileket, akik szakértőkkel és egymással is beszélgetve javaslatot tettek az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság számára, hogy milyen elvek mentén hozzanak döntéseket egyes, az állampolgároknak is fontos, őket érintő ügyekben. A klímaváltozás és a migráció is szerepelt a konferenciasorozat legutóbbi állomásán, de az Európai Unió önállóságáról, a határok védelméről, a munkaerő vándorlásának szabályozásairól is szó volt a konferenciasorozat legutóbbi állomásán, a hollandiai Maastrichtban, ahol az elmúlt hónapok során felvetett közel hatvan ajánlást véglegesítették a civil résztvevők.
A végül elfogadott javaslatok között szerepel például, hogy ösztönözni kell az európai gyártást, és jobban támogatni az európai munkásokat, mert ha több termék készül a kontinensen, akkor az alacsonyabb szállítási költségek csökkenthetik az árakat, és így az unió tagállamaiban gyártott cikkek már versenyképesebbek lehetnének a keleti importtal szemben. Úgy tűnik, az állampolgárok fontosnak tartják a pazarlás csökkentését, ezért is szavazták meg: kötelezzék a vállalatokat arra, hogy egy-egy termékre legalább 10 éves jótállást vállaljanak, úgy, hogy 20 éven keresztül gondoskodnak a cserealkatrészekről is. Ugyanakkor rendkívül magas adók kiszabását javasolták az európai unióból exportált majd onnan újraimportált árucikkekre, ami kedvezőtlenné tenné azt, hogy bizonyos nyersanyagokat további feldolgozásra máshová szállítanak.
Fokozott érdeklődés övezte a migrációról szóló témaköröket, amelyeket inkább emberi, semmint politikai szempontból vettek górcső alá a résztvevők. A migráció kiváltó okainak megszüntetésére javasolták például, hogy az unió pénzügyileg támogassa az úgynevezett származási országokat, de úgy, hogy ne hagyja figyelmen kívül az adott ország jellemzőit: vagyis olyan intézkedéseket tegyen, amelyek valóban bevezethetők az adott helyszíneken. Mivel Maastrichtban téma volt a klímaváltozás is, ezért egy olyan cselekvési terv kidolgozását is ösztönözték, ami az éghajlatváltozás okozta migrációval foglalkozik: ezt azzal indokolták, hogy az unió országai bizonyos mértékig felelősek az éghajlati katasztrófákért ezért olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amivel csökkentik a környezetszennyezést és hozzájárulnak az olyan helyzetek megelőzéséhez, amelyek ilyen okból is migrációs krízist okozhatnak. Egyértelműen kiálltak amellett, hogy az Európai Unióban legyen egy közös migrációs politika, amely kizárja azt a lehetőséget, hogy az egyes országok a migrációs problémát félelemkeltésre használják, míg mások -nagyon helyesen, mondtak lapunknak a helyszínen többen is – inkább annak pozitív oldalára helyezik a hangsúlyt.
Az ajánlások persze nem konkrét döntések és nem is kötelező érvényűek, legalábbis nem követezik, hogy mindjárt törvények is születnek ezek mentén. Ám mégis egyfajta nyomásgyakorlást jelentenek az állampolgárok részéről a politikusok irányába. Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság korában már vállalta, hogy saját hatáskörén belül és a szerződésekkel összhangban megvizsgálja, miként lehet majd a polgárok által felvetett és általuk fontosnak tartott ügyekben valóban hatékonyan fellépni, s ha valamely döntésükben figyelmen kívül hagyják ezeket az ajánlásokat, úgy annak okát alaposan meg kell indokolniuk.
A „Jövő rajtad is múlik” mottót viselő konferenciasorozat következő vitacsoportjának tagjai ezen a hétvégén az írországi Dublinban találkoznak, ahol az erősebb gazdaság, a társadalmi igazságosság, a munkaerőpiac, az oktatás, az ifjúság, a sport és a digitális átalakulás lesz a téma.
