„Magyarország most kimutatta a foga fehérjét, ezért felvetődik a kérdés, hogy kihez is húz Orbán Viktor az európai szövetségesekhez vagy netán Moszkvához?” – fogalmazott egy uniós diplomata, miután a magyar kormány tegnap a végén miniszteri szinten megszavazta az Oroszország elleni új szankciókat, de előtte, az EU-nagykövetek tanácskozásán a magyar képviselő egyedüliként a fenntartásait hangoztatta és próbálta húzni az időt.
A nyilatkozó szerint ami történt, arra végül is számítani lehetett, és bár ugyan a magyar fél a párbeszéd szükségességét hangoztatta, ám bizonytalan, hogy a többiek még meddig hajlandóak lenyelni ezt a folytonos akadékoskodást. Az Orbán-kabinetnek el kell döntenie, kihez lojális.
Akkor most melyik oldalon áll Magyarország az ukrán válságban? – kérdezi az újság, miután Orbán Viktor egyfolytában kifogásolta az Oroszország elleni szankciókat, így már kiérdemelte a „Vlagyimir Putyin európai ügyvédje” gúnynevet. Igaz ugyanakkor, hogy sohasem vétózta meg a javaslatokat, sőt, be is tartotta a közösen elhatározott intézkedéseket.
Ám ettől még igen szoros viszony fűzi a Kremlhez, ellenben Ukrajnával ingatagok a kapcsolatok a kárpátaljai magyarság miatt. Viszont amikor a hónap elején Moszkvába ment, hogy a gázszállításokról tárgyaljon, az nem csupán Kijevben keltett gyanút. Még a V4 országain belül is értetlenséget váltott ki, hogy nem szólalt meg, amikor Vlagyimir Putyin követelte, hogy a NATO vonuljon ki az egykori Varsói Szerződés államaiból.
Úgy hogy pár napja Szíjjártó Pétert egy interjúban azzal a kérdéssel szembesítették, hogy Magyarország a nyugati katonai szövetségesekhez vagy inkább az oroszokhoz áll-e közelebb. A türelem egyre fogy Budapest és Moszkva szívélyes viszonya miatt, de úgy tűnik, hogy a magyar fél egyelőre nem kívánja tovább feszíteni a húrt. Még Orbán Viktor sem szeretne elszigetelődni Ukrajna miatt a választási kampányban, pedig ő nem szokott a szomszédba menni, ha zavart kell kelteni az unióban. Tegnap azt üzente, hogy Magyarország az EU álláspontjának része.
Az egyik legtekintélyesebb amerikai Oroszország-szakértő úgy ítéli meg, hogy Vlagyimir Putyin elszámította magát, mert az invázió globális láncreakciót válthat ki és a szankciók igen érzékeny pontokon találhatják el az oroszokat. Fiona Hill, aki Donald Trump alatt a nemzetbiztonsági tanácsban dolgozott, ugyanakkor szinte törvényszerűnek tartja, hogy az elnök képtelen felmérni a helyzetet, hiszen teljesen elszigetelődött. Már csak pár ember véleményét hallgatja meg, azok viszont szentül állítják, hogy Moszkvának meg kell szakítania a kapcsolatokat a Nyugattal és át kell állnia a gazdasági önellátásra.
Ezért eleve számítani lehetett az orosz csapatok bevonulására, annál is inkább, mert a Kreml hatalmas erőket mozgatott meg gyakorlat címén, de akkor miért blöffölne most? Csak meg kell nézni, mit csinált Grúziában és Szíriában. Abból indul ki: elvetjük a kockát és megnézzük, mi történik, de meg kell értenie, hogy itt globális fenyegetésről van szó. Ha elfogadja, hogy Ukrajnában erőszakkal változtassák meg a határokat, akkor az utána bárhol megtörténhet világszerte.
Viszont hogy most egyesek jogosnak nevezik az agressziót, mondván, hogy a NATO a keleti nyitással provokálta az orosz medvét, az olyan, mintha annak idején jóváhagyták volna Adolf Hitler bevonulását Lengyelországba. Egyébiránt a színfalak mögött a nyugati államok sokkal szolidárisabbak, mint ahogy az kifelé látszik, mert Vlagyimir Putyin mindegyikük fejére koppintott.
Ugyanakkor az oroszok csak kamuznak, amikor azt bizonygatják, hogy a megtorló intézkedések hidegen hagyják őket. Tárgyalni kell velük, mert rá kell vezetni őket, hogy ha visszakoznak, akkor eltörlik velük szemben a büntető lépéseket, mert a cél nem Oroszország megsemmisítése. Egyébként pedig bőven volna miről egyeztetni a fegyverzetkorlátozás, a bizalomépítő intézkedések ügyében is.
A jobboldali lap vezércikke azon a véleményen van, hogy az orosz invázióval új hidegháborúhoz érkezett a világ, viszont keményebb szankciókkal lehet csak Vlagyimir Putyint jobb belátásra bírni. A Nyugat ezúttal is túl gyengekezűnek bizonyult, pedig már jó tíz éve tanúja az orosz agressziónak. De a jelek szerint a Fehér Ház abban bízik, hogy ha visszafogottan reagál csak, akkor Moszkva visszatartja csapatait és nem veszi be Kijevet. Ám ilyen eszközzel soha nem lehetett hatni a Kremlre, és most is inkább a gyengeség jelét látja benne.
Az orosz elnök csak az erőből ért, pontosan itt hibázik az amerikai és európai stratégia. Arról nem beszélve, hogy az orosz katonai, illetve fejlesztési bank papírjainak megvásárlására kimondott tilalom csak a jövő hónaptól kibocsátott adósságokra vonatkozik. Pedig az összes orosz pénzintézetet el kellene vágni a külvilágtól, korlátozni kellene dollárban jegyzett tranzakcióikat, egészen addig, ameddig Oroszország nem rendel el visszavonulást.
Az európaiak keményebb hangot használnak, de az általuk elrendelt lépések még vérszegényebbek. A legbátorítóbb hír az, hogy Németország leállítja az Északi Áramlat 2 használatbavételi eljárását. Jobb későn, mint soha. De a döntésben az is benne van, hogy megkezdheti működését a gázvezeték, ha Putyin nem szippantja be Ukrajnát.
Viszont teljesen nyitott, hogy a földrész végre komolyan veszi-e az energiabiztonságot. Merthogy még mindig túlságosan is függ az orosz gázszállításoktól. Ugyanakkor Amerikának és szövetségeseinek olyan fegyvereket kellene adniuk az ukránoknak, amely folytán Putyin nagy árat fizetne, ha újabb területeket akarna elfoglalni. Továbbá szükség van kézifegyverekre, robbanóanyagokra, ha lázadás tör ki, ha Moszkva megpróbálná megszállni a szomszédos országot, vagy bábkormányt szeretne hatalomra juttatni.
A Nyugat tartós tévedése, hogy azt hitte: az orosz autokrata észszerű geopolitikai partner. Ám ő nem kíván a fennálló nemzetközi rendszer része lenni, inkább szét akarja azt zúzni. Nyakunkon az új hidegháború.
Küszködik a magyar ellenzék, hogy zárja sorait Orbán Viktor pártgépezetével szemben, ám a belső ellentétek megzavarhatják a hat párt kampányát, noha már csupán hat hét van hátra a választásig. A szövetség azt gondolta, hogy az összefogás segít kiseprűzni a miniszterelnököt, ám mostanra már halványulnak ezek a remények. Még derűlátó becslések is csupán 40 %-ra teszik a Fidesz-ellenes tábor győzelmi esélyeit.
Politikusok és elemzők egyaránt úgy látják, hogy az Egységben Magyarországért hadjárata nemigen tudja legyűrni az ellenfél apparátusát. Zaránd Péter, Márki-Zay Péter kampányfőnöke azt mondja, minden egyes kérdésben meg kell győzni a DK-t, illetve a Jobbikot, illetve kompromisszumot kell kialakítani velük. De nincs ezzel semmi baj, mert így fognak majd kormányozni is.
A civakodás éles ellentétben áll azzal, hogy a Fidesz évek óta igen nagy szervezettséget mutat és következetes üzeneteket fogalmaz meg. Ha akárcsak kis különbséggel is, de nyer a párt, az kényelmes többséget nyújtana számára a törvényhozásban – az eltorzított választási rendszer jóvoltából. László Róbert a Political Capitaltől azt mondja, a kormánypártnak kevesebb voks is elég a sikerhez, mint az ellenzéknek. Különben a jogosultak nagyjából negyede még határozatlan.
A Fidesz hivatalosan csak a múlt héten szállt be a kampányba, de a kormány, sok önkormányzat és kommunikációs cég már eddig is rengeteget költött Orbán Viktor népszerűsítésére. Az ellenzék ezzel nem tud lépést tartani, ráadásul ott a KESMA, továbbá az óriási pénzekből gazdálkodó közmédia és az MTI, amely ingyen szolgáltat a hivatalos propagandát tükröző tartalmakat.
Az ellenzék azt mondja, ilyen ellenséges környezetben ők inkább házról házra járnak az egész országban. A hatalmas nyomás láttán a DK és a Jobbik azt közölte, hogy félretették ellentéteiket, mert a közös cél: Orbánnak mennie kell.
Az Európai Bíróság kimondta, hogy Románia nem korlátozhatja a bírák jogát, ha azok előzetes állásfoglalást akarnak kérni az EUB-től, mármint hogy az adott nemzeti törvény mennyire áll összhangban az uniós joggal. Az előzmény az volt, hogy egy bíró büntetést kapott, mert megkérdőjelezte az alkotmánybíróság egyik döntését, illetve hogy az megfelel-e a közösségi normáknak. A luxemburgi indoklás kimondja, hogy ez a gyakorlat sérti az uniós szabályok elsőbbségének elvét, és zavarólag hat az együttműködésre az EU legfelső bírósága, illetve a nemzeti bíróságok között. Mellesleg az adott ügyben éppen a bírák függetlenségéről volt szó.
A hírügynökség emlékeztet arra, hogy tavaly a magyar és a lengyel alkotmánybíróság is olyan határozatot hozott, amely kétségbe vonja az alapszerződés meghatározó elemét, sőt a lengyelek odáig jutottak, hogy szerintük bizonyos esetekben a hazai jog felülírja az uniós szabályokat.
Kizártak a pártjából Giorgosz Kircosz görög EP-képviselőt, mert bírálta a miniszterelnököt, mondván, hogy orbanizálja az országot. A viszály kiváltó oka az volt, hogy Kiriákosz Micotákisz nyilvánosan leszólt két oknyomozó újságírót, aki kiderítette, hogy a svájci Novartis gyógyszergyár megvesztegetett egy sor orvost és politikust, hogy felfuttassa eladásait és így mesterségesen magasan tartsa az árakat.
Ezt kommentálta az EP-képviselő azzal a kiszólással, hogy Micotákisz arrogánsabb, mint Orbán, ám a hivatalos választ az lett, hogy lejáratja az országot, mert olyan államokhoz hasonlítja Görögországot, amelyek nem tisztelik a demokratikus elveket. Tény, hogy a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság listáján a görögök egy év alatt öt helyet csúsztak hátra és már csak a 70. helyre jók. Tisztázatlan egy tényfeltáró újságíró meggyilkolásának háttere, ugyanakkor a nemzetközi szervezet szerint a kormány olyan orgánumoknak adott hirdetéseket a járvány elleni harcban, amelyek paríroztak a hatalomnak.
Az ügy további fejleménye, hogy mivel a kormányzó Új Demokrácia az Európai Néppárthoz tartozik, az EPP frakcióvezetője, Manfred Weber szintén visszautasította a vádakat. Egyben eljárást jelentett be Giorgosz Kircosz ellen, bár sokak szerint ehhez nincs is joga. A lap megemlíti, hogy a Fidesz két évvel ezelőttig szintén a pártcsalád tagja volt, hála az CDU-CSU gyámkodásának.
