Kattogó fényképezők és villogó vakuk kereszttüzében kényszeredetten-zavartan mosolygó diákok és tanárok, magabiztos arccal a kamerába néző politikusok, köztük megannyi laptop szépen bedobozolva: Szentendrén, Nyíregyházán, Balatonfüreden, Salgótarjánban, Miskolcon vagy éppen Nagykanizsán uniós pénzből tolja meg a választási kampányt a kormány. Arra is ügyelve, nehogy disszonáns hangok keveredjenek a propaganda-diadalmenetbe, a nemkívánatos sajtónak kívül tágasabb, neadjisten olyat is kérdezne, amire válaszolni ciki. Inkább tehát coki.
A közelmúltban jelentette be a kormány, hogy 560 ezer tanulói és 55 ezer tanári laptopot vásárol 200 milliárd forintért, az első merítést pedig már el is kezdték kiosztani, persze megfelelő külsőségek között: közoktatási potentátok, helyi főméltóságok, köztük - egészen véletlenül - az érintett körzetek áprilisban csatasorba álló kormánypárti képviselői. Akiknek amúgy pontosan annyi közük van a projekthez, mint ellenzéki riválisuknak, de mondhatnánk a sarki fűszerest, a dunai halőrt, vagy az Angliában mosogató pedagógust is.
Erre persze szívesen rákérdeztünk volna, ahogyan arra is, miért éppen március 31-ig, vagyis véletlenül pont a választásig kell kiszórni a laptopokat, amikor jelenleg kormányzati ukázra tilos a digitális oktatás. Eddig miért nem volt fontos az osztogatás, noha a 2016-ban elfogadott Digitális Oktatási Stratégia alapján a pedagógusoknak 2019-re kellett volna állami laptophoz jutniuk? S ha már a DOS, akkor hogyan áll az ígéret, hogy 2020-ra minden iskolában szélessávú internet és megfelelő kapacitású wifi segíti majd az oktatást?
Apróbetűs rész: a középiskolai felvételi eljárás utolsó napján leálltak az Oktatási Hivatal weboldalai, bizonytalanságban tartva diákok tízezreit. Ha nem háborognak, még biodíszlet is lehet belőlük.