A tobruki képviselőház által február 10-én kormányfőnek felkért Fathi Basaga korábbi belügyminiszter várhatóan a héten nevezi meg kabinetje tagjait. A lényeg az, ami ezután következik: megpróbálják-e a mögötte álló milíciák átvenni a kormányzati épületek feletti ellenőrzést Tripoliban, megkockáztatják-e a két éve szünetelő fegyveres konfliktus kiújulását.
A kiváló helyezkedő Basaga decemberben paktált le egykori ellenségeivel, köztük a kelet-líbiai felkelőket vezető Halifa Haftár tábornokkal. Nemzetközi szinten Egyiptom, a múlt héten pedig Oroszország is felsorakozott mögötte. A volt belügyminiszter ezek alapján felbátorítva érezheti magát, hogy erővel szerezzen érvényt új “kinevezésének”.
Csakhogy amint arra Tarek Megerisi, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) kutatóközpont vezető elemzője is felhívta a figyelmet, a törvények alapján az államfő és nem a parlament hatásköre lenne a kormányfő kinevezése. A kelet-líbiai hatóságok ráadásul meggátolták, hogy más kormányfő-aspiránsok Tobrukba utazzanak és regisztrálják magukat. A Basagával szövetséges házelnök az utolsó pillanatban bejelentette, hogy az egyetlen rajthoz álló vetélytárs visszalépett, amit később éppen az érintett cáfolt. A házelnök a szavazás kezdete után másodperceken belül kihirdette Basaga győzelmét, nem várta meg a voksok összesítését, ami alapján kiderült volna, hogy nem volt meg a határozatképesség.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a másik kormányfő, a tavaly beiktatott Abdulhamíd Mohamed Dbeibeh sem lehet büszke, elvégre az ENSZ vizsgálata szerint megvesztegetett küldöttek szavazatának köszönheti pozícióját. Ő egyébként a közvagyon bőkezű osztogatásával igyekszik megtartani hivatalát. Pénteken, a Kadhafi-diktatúrát megdöntő forradalom 11. évfordulóján többek között béremelést ígért a közalkalmazottaknak, lakást, telket és otthonteremtési kölcsönt a fiataloknak, illetve külföldi orvosi kezeléseik támogatását a betegeknek.
Wolfram Lacher, a német Tudomány és Politika Alapítvány (SWP) Líbia-szakértője az AP-nek hangsúlyozta, hogy ugyan a riválisok a legitim és illegitim vetélkedéseként mutatják be a helyzetet, ám a két oldal "egyaránt arra törekszik, hogy korlátlan ideig és elszámoltathatóság nélkül gyakorolhassa hatalmát.”
