Életének 93. évében Párizsban szombaton elhunyt Sujánszky Jenő, az 1956 előtti magyarországi nemzeti ellenállás egyik vezetője - közölte a család nevében Almássy Kornél korábbi országgyűlési képviselő. Sujánszky Jenő 1929. augusztus 4-én Budapesten született. Tizennégy évesen tüzérségi hadapródiskolába iratkozott be Nagyváradon, a második világháború végén, a budapesti katlancsatában 15 évesen harcolt. Elfogták, azonban kalandos körülmények között megszökött. A középiskolát Budapesten fejezte be, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem gyógyszerésztudományi karára iratkozott be, onnan azonban osztályidegen volta miatt 1949-ben kizárták.
Ekkor már földalatti mozgalmat kezdett szervezni; Mezartin néven ellenállási csoport jött létre a vezetésével, a szervezetet azonban elárulták, az összeesküvőket 1955-ben letartóztatták, Sujánszky Jenő 17 évet kapott a kommunista bíróságtól. Sok rabtársával együtt, 1956. október 31-én tüntető tömeg szabadította ki a kőbányai gyűjtőfogházból. Hazatért családjához a Corvin közbe, ahol november 9-éig harcolt, majd a szabadságharc leverése után a hónap végén kalandos körülmények között elhagyta az országot. Franciaországban, Párizsban talált új otthonra, és az ötvenes évek végétől a franciaországi magyar emigráció egyik vezetője volt Magyarországra 1990-ig nem térhetett vissza. Menekültként vegyész lett.
Alapító tagja volt a Franciaországi Magyar Szabadságharcosok Szövetségének, amely az 1956-os magyar forradalom szellemének megőrzését vállalta fel. Főtitkárrá, elnökké, európai alelnökké, később világszövetségi alelnökké választották. A rendszerváltás után több polgári elismerést kapott. A Magyar Honvédség rehabilitálta és nyugalmazott alezredesi rendfokozatban részesítette. Sólyom László köztársasági elnök 2006-ban Nagy Imre-érdemrenddel tüntette ki.
