Hogy micsoda?! A kormány nem átallja azzal vádolni a pedagógusokat, hogy törvénytelen sztrájkra készülnek? Az a kormány, amelyik oktatási, egészségügyi, szociális alapfeladatait szabotálva évek óta maga sztrájkol törvénytelenül? Nem tesz eleget az ú.n. „elégséges szolgáltatásnak” sem. Amelynek fogalmát most fegyverként lobogtatja a feje felett, az átugrandó lécet önkényesen emelgetve. Hogy aztán cinikusan röhöghessenek: na, ezt ugord át, hülye tanár!
Nem pirulnak a járványra, rendkívüli helyzetre hivatkozni, amikor éppen ezen a területen maguk folytatták a lehető leggyilkosabb sztrájkot, kötelességmulasztást? Amelyben fontosabb volt a haverok üzletelése, mint a kínlódó egészségügy érdemi segítése? Amelyben sikerült a szolgálati törvénnyel még több orvost és ápolót elüldözni az állami szférából? Amelyben még a pénzt is úgy adták, hogy épp az ágyaknál dolgozó nővérek érezzék kisemmizve magukat?
Nem kormányzati munkabeszüntetés az, amikor az egészségügy irányítását látványosan feladják, egy nyilvánvalóan alkalmatlan, maguk által is rejtegetett emberre bízzák? Nem érzelmi, erkölcsi sztrájk, morális kötelezettségszegés az, amelyben aztán egy szavuk sincs 43 000 halottra?
Amikor a kormányfő úgy értékel évet, mintha ez a kisvárosnyi magyar még itt élne köztünk.
Senki nem mondja, hogy mind miattuk halt meg, még ha ismerjük a lélegeztetőgép-biznisz és a kínai vakcina engedélyezésének sötét foltjait is. De egy kormány részéről az „elégséges szolgáltatás” része volna a minimális együttérzés és szolidaritás is az elveszett életeket siratókkal.
Ők sztrájkolhattak járvány idején, de a pedagógusok nem. Ha a gyerekfelügyeletet biztosítják, ugyan miféle járványügyi előírás követeli meg az órák megtartását is? A vírus majd rémülten elszalad, ha a katedra irányából a másodfokú egyenletekről vagy a dualizmusról hall? Hát mindenkit hülyének tetszenek nézni?
Hát persze hogy annak, és nem először. E téren nincs munkabeszüntetés. Tudjuk: maga a sztrájkot ellehetetlenítő rendelet egy bírósági ítéletet ír felül. Azt fennen hirdették, hogy az Ítélőtábla a január végi figyelmeztető sztrájknál kifogásolta: addigra még nem emelkedett jogerőre az előző döntés. Arról már kussoltak, hogy a bíróság azt is kimondta: az elégséges szolgáltatás címén nem lehet megkövetelni, hogy a sztrájkoló tanárok tanítsanak. Meg azt is, hogy a járványhelyzetre hivatkozva nem lehet korlátozni a sztrájkjogot.
A pedagógusok most „gördülő polgári engedetlenségbe” vágtak bele. A kormány már régen gördülő állami engedetlenséget produkál az igazságszolgáltatás tekintélyével és függetlenségével szemben, hol egyik, hol másik ügyben. Utólag beírja az Alaptörvénybe, ami fennakad az Alkotmánybíróságon. Rendeletet hoz, hogy a bíróság ítéletével szemben mégse láthassa a sajtó és rajta keresztül az ország, mi folyik a kórházakban. Ha ezekben bevált, most miért ne tenné meg ugyanezt? Nemcsak rendeleti kormányzás van, hanem már rendeleti ítélkezés is.
Az oktatás területén különösen szembetűnő a határozatlan idejű, törvénytelen kormányzati sztrájk, kötelességmulasztás. A saját Alaptörvényükben rögzített követelményeket is szabotálva. Hol érvényesítik azt, hogy „minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”? Kivéve, akit félanalfabétaként löktek ki az iskolarendszerből? Vagy akit az általános ismeretet nem adó, szakmunkásképzésnek csúfolt valamibe tereltek? Pedig ugyanez az Alaptörvény írja elő „az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósításának” segítését is. Kivéve persze, ha a kormány sztrájkol.
A törvény előírja a „mindenki számára hozzáférhető” oktatást is. Amihez minimum óvónők, tanítók, tanárok kellenek. Mégis teljes a kormányzati sztrájk az utánpótlás biztosításában. A pedagógusképzésre jelentkezők száma öt év alatt a kétharmadára csökkent. Aki eljut a diplomáig és tanítani kezd, azoknak harmada pár éven belül elmenekül a pályáról. Közben a pedagógusok közel fele túl van az ötvenen. Nem csoda, hogy egyre kevesebb a fiatal: egy kezdő fizetése a megemelt ágazati pótlékkal együtt bruttó 312.000 (nettó 200.000) forint, míg idén az országban az átlagbér a KSH szerint állítólag 482.000. Ennél a 200.000-nél többet lehet az Aldiban vagy a Lidlben keresni.
A kormány e téren a saját „elégséges szolgáltatásának” azt tekinti, hogy lebutítja a tanárképzést, hátha így több a jelentkező, kevesebb a vizsgákon elbukó. Gratulálok. És mit tennétek, ha a januárban sztrájkoló 27000 oktatónak csak a fele vagy negyede ne adj isten úgy döntene az újabb megaláztatás után: elege van, tovább áll?
Persze súlyos igazságtalanság volna a kormányt általános tétlenséggel vádolni. Nem sztrájkolnak mindenben. Csak a napokban szorgosan megtámogattak 4 milliárddal egy épülő szotyigyárat, 48 milliárdot ígértek hű Demeter Szilárdjuk alapítványának, Orbán megkötötte az ú.n. „józanok koalícióját” a családvédelem terén azzal a brazil elnökkel, aki szerint ha a fia meleg volna, inkább a halálát kívánná.
Van itt kérem munka, iparkodás, buzgalom. Szotyigyár lesz is. Működő iskola nem biztos.