Életem legerősebb sörét Dániában ittam, egy kicsiny faluban, amelynek a nevére sajnos nem emlékszem, s erre csupán azt hozhatom fel mentségemül, hogy fejbe vágott egy jegesmedve, pontosabban a Bear Beer Xtra Strong nevű sör, amelynek emblémája egy jegesmedve. Fogalmam sincs, hogy egy ragadozó életmódot folytató jegesmedvének mi köze lehet a sörhöz, a sör oly szelíd alapanyagaihoz, továbbá a sör minden erőszaktól mentes elkészítési módjához, szóval arra tippelek, hogy a Bear Beer Xtra Strong csakis azért kaphatta ezt a nevet és ezt az emblémát, mert olyan erővel rúg fejbe, ahogyan egy kiéhezett jegesmedve tépi le az áldozata fejét.
Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, de kénytelen leszek, mert nekem ez a sör letépte a fejemet.
Kezdjük ott, hogy Dániát nem könnyű alkohol nélkül elviselni, ezt vélhetően maguk a dánok tudják a legjobban, akik isznak, mint a kefekötő. Igaz, velünk ellentétben nem isznak meg minden szart. Náluk a Tuborg és a Carlsberg elképesztő minőséget képvisel, aminek a dán víz az oka: állítólag Dánia sík földje alatt rejtőzik Európa legtisztább és legjobb minőségű vízkészlete, márpedig a tiszta és jó minőségű víz ugyanolyan elengedhetetlen összetevője a jó sörnek, mint a megfelelő árpa vagy komló. Dánián kívül is gyártanak dán licenc alapján Tuborg és Carlsberg söröket, de higgyék el nekem, ezek a nyomába nem érnek az eredetinek.
Szóval a dán alkoholfogyasztási szokásokra visszatérve: Dánia valamelyest hasonlít Magyarországra, pláne novemberben vagy februárban, mikor odakinn, a megdermedt tájon megül a köd, és addig nem nyugszik, míg be nem fészkeli magát a fejünkbe. Melankolikus reménytelenség költözik a dán szívekbe ilyenkor, s ennek kezelésére a jó sör meglehetősen bevált recept, ezt magam is tanúsíthatom, mert volt szerencsém Dániában februárban és novemberben is három-három hetet eltölteni az előző életemben – úgy értem, abban az életemben, amelyben még létezett a Népszabadság, még volt házam, családom, szerelmem, a szívemből pedig nem hunyt ki még az újságírói hivatásom minden percét felfűtő kíváncsiság parazsa, amely pernye már, semmi több.
Ültem hát a szomorú Dániában egy szomorú sörözőben nagyon szomorú dánokkal körülvéve, és természetesen a pultnál ültem, mert az a kedvenc helyem. Ez a söröző egy óriási hodály volt, leginkább egy lóistállóra hasonlított, igaz, kívül-belül minőségi fából készült – s hadd jegyezzem meg, hogy a hodály szót különösen kedvelem, mert könnyen a homályra lehet asszociálni róla, s valóban, abban a mélabús dán sörözőben odabenn homály volt, ami nem tűnt meglepőnek, mert odakünn is homály volt, ködös borongás, afféle csúf november. De lehet, hogy február, ki tudja azt ma már.
A csaposnak azt mondtam, hogy sört szeretnék inni, feltétlenül dán sört, s feltétlenül valami erőset, mire szomorúan bólintott, s ködös tekintettel kitett elém a pultra egy doboz sört. Ez volt a Bear Beer Xtra Strong. Igazi dán sör volt, a Harboe nevű cég gyártotta egy szomorú dán településen, amelynek sajnos olyan rút hangzású neve van, mint egy ragályos betegségnek: Skælskør. Itt gyártják a sörivókat fejbe rúgó jegesmedvéket, jó, ha tudják.
Mikor a sörömet megkaptam, a pultnál mellettem üldögélő dánok szomorúan bólintottak, igen, ez jó választás volt, öregem, ez volt a ködös tekintetükbe írva. Megnéztem a terméket közelebbről, és a címkéjére írt számot elsőre fel sem fogtam: 12 %. Tényleg ez volt ráírva. Ennek a sörnek az alkoholfoka 12 százalék, ami azt jelenti, hogy erősebb a legtöbb bornál. De mit tehettem volna? Sóhajtottam és ittam. Szomorú voltam, ez a helyzet. József Attila is hasonló lelkiállapotban írhatta e gyönyörű sorokat: „összevegyült a novemberi est hidegével bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság”, majd pár héttel később elballagott a vasútállomásra, s megfáradt fejét a sínekre helyezte.
Meg tudtam érteni.
November volt, vagy tán február, én pedig a sörből kértem még egyet, vagy tán kettőt, s mire felnéztem, a pultnál nem szomorú dánok ültek mellettem, hanem egy jegesmedve, de dán lehetett az is, mert szomorú volt a tekintete.
– Most sajnos le fogom tépni a fejedet – mondta a jegesmedve dánul, én pedig különös módon minden szavát értettem, holott amikor ebbe a hodályba beültem, dánul még egy szót sem tudtam. Három doboz 12 százalékos Bear Beer Xtra Strong azonban megtanítja az embert dánul folyékonyan beszélni. Mondtam is a jegesmedvének, hogy ne hülyéskedj, ne tépd le a fejemet, mire szomorúan bólintott:
– Rendben van, várok még vele, de csak azzal a feltétellel, ha iszol még egyet.
Mit tehettem volna? Összevegyült a novemberi est hidegével bennem a lassúdan s alig oldódó jegesmedve, innom kellett hát, innom, innom, majd körülnéztem, hogy ebben az óriási homályban vajon hol fektették le a vasúti síneket, mert kezdett olyan érzésem lenni, mintha egy vasúti pályaudvaron volnék, kiéhezett jegesmedvék között, akik nagyon szomorúan várnak a csatlakozásra, amely azonban késik, biztosan azért, mert november van. Vagy február. Ki tudja azt ma már.
