Az Európai Bíróság döntése értelmében az EU befagyaszthatja a Magyarországnak és Lengyelországnak szánt pénzeket, ami mérföldkövet jelent, miután a két kormány lerombolja a fékeket és ellensúlyokat. Így most a Bizottság fokozhatja erőfeszítéseit az alapértékek védelmében. Új fejezet nyílik, aminek eredményeként a két ország sok-sok milliárd euróról mondhat le. Most már megvan hozzá a jogi és politikai alap. Brüsszel megmutathatja erejét, miután Budapest és Varsó szándékosan illiberális irányban távolodik el a közös normáktól.
Az időzítés azonban politikailag robbanásveszélyes, mert már csak pár hét van hátra a magyar választásig, emellett az unió igyekszik zárni sorait az orosz fenyegetés miatt. Európai szereplők egész sora így is kórusban üdvözölte a határozatot. Pedig ilyen egyöntetű kiállás csak ritkán fordul elő. Jó pár tagállam is úgy látja, hogy helyes ítélet született, ami jelzi, mennyire elszigetelődött a két ország.
A német külügyminiszter azt írta Twitter-üzenetben, hogy a jogállam az EU alapja. Megsértése nem csak a közösség hitelvesztését eredményezi, hanem gyengíti az összefogást. Ezzel szemben a lengyeleknél a szélsőjobbos kisebbik koalíciós párt vezére, Ziobro igazságügyi miniszter úgy értékelte, hogy sötét nap lesz ez a történelemkönyvekben. Hiszen tagokat próbálnak zsarolni, mert a nemzetállamok felszámolásával egy európai szövetségi állam megteremtése a cél.
Magyarországgal már jó ideje zajlik a küzdelem, mert brüsszeli illetékesek szerint Orbán foglyul akarja ejteni az államapparátust, a támogatásokat pedig saját maga és a szövetségesek meggazdagodására igyekszik felhasználni. A döntés neki rosszkor jött, hiszen ilyen nagy kihívással még nem szembesült a hazai ellenzék részéről. Márpedig cseppet sem mindegy a gazdaság szempontjából, hogy jönnek-e az EU-s pénzek. Szóval nagyon kényes téma ez számára, miközben uralma alatt a nagyot zuhant országában a demokrácia, a jogállam, a sajtószabadság és a korrupció megítélése.
A miniszterelnök nagy propaganda gépezet segítségével igyekszik elzárni a lakosságot a viszály részleteitől, ám az emberek nagyon is kiállnak a tagság mellett. Ugyanakkor Daniel Freund német EP-képviselő attól tart, hogy a Bizottság nemigen tesz bármit is a választás előtt. Akkor pedig az történik, amire Orbán vágyik: nyeregben marad, anélkül, hogy bárki bármi rosszat mondana rá.
Az uniót jó ideje bírálják, mert csak állt és nézte, miközben több tagállam is visszakozott a demokratikus elkötelezettségtől, ám az EU most visszatarthat pénzeket, ha valamely ország nem vigyáz a jogállamra. Erős fegyver ez, csak kérdés, él-e vele a Bizottság. Egyébiránt részben éppen a szubvenciók miatt mondja azt a magyarok és a lengyelek hatalmas többsége, hogy jó tagnak lenni, függetlenül attól, hogy a két kormány rendre összecsap Brüsszellel. A két hatalom egyébiránt pont ezeket az alapokat oszthatja szét úgy, hogy az segít megőrizni uralmukat.
Ám immár lehetséges közbelépni, ha egy ország nem engedelmeskedik a legfelsőbb bíróság rendelkezésének vagy eltűri a közösségi alapok lenyúlását. A Bizottság várhatóan néhány hét múlva jelenti be, hogy pontosan miként kíván eljárni.
Ligeti Miklós, Transparency International jogi igazgatója úgy látja, hogy a mostani döntés alapot ad a reményre, mármint hogy véget ér Magyarországon a módszeres korrupció és a fékek és ellensúlyok tudatos rombolása. Vincze Orsolya, a K-Monitor szakértője pedig azt emelte ki, hogy az EUB döntésének csak akkor van értelme, ha Brüsszel élni akar a lehetőséggel. De azon is múlik, hogy a magyar és lengyel vezetés talál-e szövetségeseket.
Lengyelország erős embere úgy nyilatkozott, hogy derűlátó a jogállami vitában, bízik abban, hogy rendezni lehet az ellentéteket, de az országnak az EU-ban a helye. Kaczynski szerint a tagság egyaránt nélkülözhetetlen a lengyelek és Európai jövője érdekében. Ugyanakkor azt mondta, hogy meglepte, amikor a koalíciós szövetséges igazságügyi miniszter nyíltan nekiment az EUB ítélete miatt a kormányfőnek. Ziobro azzal érvelt, hogy Morawiecki történelmi hibát követett el, mivel belegyezett a jogállami mechanizmus megteremtésébe. Az ország tényleges vezetője kijelentette, hogy az ilyen ügyeket nem a világ szeme láttára kell tisztázni, hanem a színfalak mögött.
A Bizottság vezetője úgy reagált a legfelsőbb európai bíróság ítéletére, hogy az EU most elemzi az állásfoglalást, de ezzel párhuzamosan behatóan tanulmányoz bizonyos eseteket és ha úgy látja, hogy ott megállnak a jogállami mechanizmus alkalmazásának feltételei, akkor határozottan cselekedni fog. Csakhogy az Európai Parlament máris nyomást gyakorol rá, hogy ne vesztegesse az időt. Metsola, az EP elnöke azt közölte, hogy gyorsan munkához kell látni.
Brüsszelből nézve Magyarország tiszta sor, mert erősen kívánnivalót hagynak maguk után a közbeszerzési szabályok, és így komoly aggályok merültek fel az uniós pénzek elköltése körül. Viszont kényes az időpont, mert közeledik a választás és az unió óvakodik nyílt csatába bonyolódni, nehogy azt Orbán a maga javára aknázza a ki a kampányban.
A belga miniszterelnök mérföldkőnek tartja, amit az Európai Bíróság kihirdetett. De Croo szerint mostantól kezdve sokkal nehezebben állíthatja bármelyik tagnemzet, hogy a demokratikus jogok nem járnak kötelezettségekkel, és utóbbiakat tetszés szerint félre lehet lökni.
A holland külügyminiszter a Benelux-csoport nevében azt reméli, hogy a Bizottság minden késlekedés nélkül hozzálát a folyamathoz, amelynek vége vagy az uniós pénzek felfüggesztése vagy leállítása. Jelezte, hogy folyamatosan igyekeznek efelé terelni von der Leyen csapatát, más államokkal is egyetértésben.
Az Európai Parlament konzervatív elnöke, Othmar Karas úgy véli, hogy ha Magyarország és Lengyelország továbbra is ellenkezik, akkor a Bizottságnak büntető intézkedéseket kell elrendelnie. Az osztrák néppárti delegáció vezetője annyit tett hozzá párttársa véleményéhez, hogy ha valaki nem tartja magát a játékszabályokhoz, akkor ne kapjon anyagi támogatást. Még élesen fogalmazott az osztrák szociáldemokraták egyik EP-képviselője, aki szerint azonnal és visszamenő hatállyal be kell vetni a jogállami mechanizmust. Ehhez ellenőrizni kell, hogy mennyiben használtak a demokrácia és az alapjogok leépítéséhez uniós forrásokat a múlt év eleje óta.
Az Európai Parlament költségvetésért felelős bizottságának CSU-s elnöke, Hohlmeier azt várja, hogy a Bizottság sebesen és következetesen cselekedjen, ami nem hetekben vagy hónapokban értendő, hanem, hogy ne lehessen belekötni. Ez gyakorlatilag támogatás az EU számára, amely nem tervezi, hogy bármit is tesz a magyar választás előtt.
Ezzel szemben a zöldek és a liberálisok szerint hiba volna tovább totojázni. Moritz Körner az FDP-től kifejtette, hogy ha von der Leyen késlekedik, akkor minden nappal felelősség terheli a jogállam szétveréséért. A zöld Daniel Freund ezt megtoldotta azzal, hogy az eljárást akkor is folytatni kell, ha Magyarországon új kormány kerül hatalomra, mert ez segíthet, hogy jelentős reformokat hajtson végre.
Egyébként legkorábban 5, legkésőbb 9 hónap múlva lehet zárolni pénzeket, ha azt a minősített többség megszavazza, ami legalább 15 országot jelent, az európai összlakosság minimum 65 %-ának képviseletében.
Az EP Költségvetési Ellenőrző Bizottságának néppárti szóvivője szerint legfőbb ideje, hogy beélesítsék az új jogállami szabályozást. Nem lehet időre játszani és újraindítani az órákat, így a Bizottság tényleg nem késlekedhet. Ugyanakkor a holland liberális Sophie in’t Veld rejtélynek minősítette, hogy az Európai Bíróság mondta ki a végső szót az új szankciós rendszer ügyében. Merthogy Strasbourg minden évben több száz törvényt fogad el, de miként lehetséges az, hogy egy jogszabály alkalmazása bírósági verdikttől függjön – kérdezte.
Az EU új eszköze a jogállam megvédését szolgálja – mutat rá a legtekintélyesebb európai lap vezércikke. Az uniónak sokáig nem volt megfelelő eszköze, hogy fellépjen, amikor visszacsúsznak a jogállamiság területén az olyanok, mint a magyar és a lengyel kormány. Így azután kitalált egy új fegyvert, amihez az Európai Bíróság tegnap megadta a zöld jelzést. A Bizottságnak élnie kell azzal – kellő óvatossággal persze.
A nacionalista magyar miniszterelnök és lengyel kollégája azt állította, hogy az ítélet burkoltan a szövetségi Európa megteremtése felé mutat. Orbán szerint a szervezet a jogállam segítségével a maga képére kívánja gyúrni a magyarokat. Az ilyen állítás egyszerűen alattomos. Az uniós adófizetőknek joguk van, hogy tudják, kellő biztosítékok szabályozzák, miként költik el a pénzüket. A demokrácia kikényszerítése alapvető az egységes piac szemszögéből is, mert egyén és vállalat részére mindenütt szavatolni kell a jogokat.
Viszont az időzítés problematikus, mert lehetőséget ad a magyar politikusnak a választás előtt, hogy Brüsszel ellen kampányoljon. Neki, aki cinikus módon összekeveri a vitát a jogállam, illetve a nemi kisebbségek jogai ügyében. Valójában az EU azért lép fel Magyarország ellen, mert ott hiányosak a feltételek az uniós pályázatok tisztességes lebonyolításához, és így Orbán lakájai hírek szerint vagyonokra tettek szert. Az unió úgy gondolja, hogy a magyar ügyészség nem megfelelően vizsgálta ki az ilyen suskusokat, a független sajtó pedig nem képes utánajárni a dolgoknak.
Hogy a Bizottság most azt mondja, időre van szüksége, nos, az indok számára, hogy ne kelljen a választási hadjárat kellős közepén fellépnie. De a végén be kell vetnie az új eszközt, noha ebből újabb jogvita lesz. Ám ha olyan klub tagja vagy, amely milliárd dollárokat ad, akkor tiszteletben kell tartanod a szabályait. Annál is inkább, mert itt nem elvont értékekről, hanem arról van szó, hogy a bíróságok önállóak legyenek és az adópénzekkel ne éljenek vissza. Ez mindenkit érint, Magyarországon, Lengyelországban és bármely más tagállamban.
Budapest ködgyertyákat ereget, mert bár dühöng a luxemburgi ítélet miatt, ám igyekszik elterelni a figyelmet arról, mi is valójában a vita tárgya. A kormány természetesen tudta, mi vár rá, Orbán már előre megadta hozzá az alaphangot, amikor arról beszélt, hogy Brüsszel ideológiailag térdre akarja kényszeríteni a magyarokat.
A hatalom Varga Juditot és Gulyás Gergelyt vetette be a sajtónál. Az igazságügyi miniszter szerint újabb bizonyság született arról, hogy Brüsszel visszaél hatalmával. Az EUB pedig, amelyhez amúgy Budapest és Varsó fordult a keresettel, nem más, mint az unió meghosszabbított karja. A két politikus semmi különbséget nem tett az unió és a bíróság között, viszont azt állította, hogy az ítélet megtorlás a „gyermekvédelmi törvény” miatt. Azaz itt nem a jogállamiságról, hanem arról van szó, hogy a magyarok úgy nevelhessék az utódokat, ahogy az nekik tetszik.
Valójában azonban a jogszabálynak az égvilágon semmi köze sincs a szóban forgó döntéshez. A Fidesz azért lovagol rajta, mert nem szeretné, ha az kerülne a középpontba, ami a tényleges gond: hogy ti. a magyar kormány ellen a vád a járványos korrupció, a fideszes klientúra és az Orbán-família módszeres meggazdagodása, valamint a jogállam meggyengítése.
FAZ
Orbán Viktornak nem voltak illúziói, hogy miként zárul a per Luxemburgban. Valószínűleg éppen ezért harangozta be azt a múlt hét végén a maga módján. Dzsihadot emlegetett, ami ellen ő volna a reconquista vezére. A tegnapi hivatalos reakciók pedig a pedofil törvényre hivatkoznak, ám annak valójában semmi köze sincs a jogállami mechanizmushoz, sokkal inkább a választással függ össze. Hogy a kormányfő ennyire ragaszkodik a témához, az abból is következik, hogy a meleg jogok megosztják az ellenzéket.
Orbán egyébként az évértékelőben nem felejtette el megemlíteni Sorost, mert a politikus abban igencsak ügyes, hogy sötét utalásokkal izgassa a liberális nyugati bírálókat. A hatalom számára természetesen roppant előnyös, ha nem a korrupcióról, az urambátyám-rendszerről megy a vita. Példa a vej esete, amiben a magyar ügyészség nem talált semmi kivetnivalót.
De a jogállami mechanizmust éppen az ilyen ügyek miatt alkották meg, továbbá azért, hogy független legyen az igazságszolgáltatás. Vagyis nincs köze az LMBT-jogokhoz vagy a migrációhoz – írja a jobboldali újság.
A konzervatív lap jó hírnek nevezi, hogy az EUB elutasította a magyar-lengyel panaszt, ám arra is felhívja a figyelmet, hogy az új mechanizmus csupán a jogállami gondok egy részét érinti. Egyébiránt Magyarország évek óta ékesen bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége nem elvont fogalom, és miért tartozik az összeg tagállamra, ha valamelyik kormány vét ezen alaptétel ellen. Mert az ilyen helyeken feltehetőleg vastagon térítenek el közösségi alapokat olyanok személyes meggazdagodására, akik a Fidesz holdudvarához tartoznak.
A nevek és az esetek jól ismertek az OLAF jelentéseiből, mégsem lett idáig semmi következményük, mert a magyar hatóságok nem mutattak érdeklődést, hogy komolyan utána járjanak a szóban forgó korrupciós és urambátyám umbuldáknak. Már ha az érintettek be vannak kötve a politikába.
Minden uniós polgár érdekét szolgálja, hogy az Európai Bíróság elvetette Budapest és Varsó keresetét. Viszont innentől kezdve el lehet vonni anyagi eszközöket, ha a jogállamiság módszeres megszegése miatt nem lehet szavatolni a pénzek korrekt felhasználását. Ez hatalmas haladás. Viszont az új rendszer nem tudja megoldani azt az alapvető gondot, amit a jogállam lebontása az egész közösség számára jelent. Az ítélet nyomán nem változik semmi a tekintetben, hogy a magyaroknál és a lengyeleknél az igazságszolgáltatás függ a politikától.
Itt sokkal többről van szó, mint az alapok elköltéséről: a szervezet működése nagymértékben múlik azon, hogy mindenütt szavatolják a polgárok jogait, hogy a cégek minden országban biztonságban legyenek a jog felől. Vagyis hogy fennmaradjon a demokrácia. Elég egy pillantás Lengyelországra, ahol még nem merült fel a korrupció gyanúja a kormány ellen. Viszont a lehallgatási botrány tanúsítja, miként vetették be a bíróságokat 3 éve, hogy megakadályozzák az ellenzék kampányát.
Ha a Bizottság következetesen él az új eszközzel, akkor az segíthet, hogy visszavezesse Magyarországot és Lengyelországot a jogállamiság útjára. De ennél sokkal többet kell tennie, mert a jogállam megrendült, sőt egyes esetekben már oda is van. Jog nélkül az EU nem létezhet, és ahol a normák kudarcot vallanak, ott megbukik az unió is.
Ha nem érvényesül a tagországokban a jog, akkor az aláássa az egész szervezet legitimitását és hatékonyságát. Továbbá elvész a kölcsönös bizalom a kormányok, illetve Brüsszel között. Márpedig anélkül az egységes piac sem lehetséges, sem pedig a szabadság, a biztonság és a jog térsége sem, de más közös tervek is lehetetlenné válnak.
Orbán Viktor részéről tanácsos volna, ha felkészül az új jogállami mechanizmus következményeire, bár még nem tudni, mit tervez a Bizottság az új felhatalmazás birtokában – írja az Eurázsia Csoport nevű washingtoni kockázatelemző intézet európai igazgatója. Mujtaba Rahman emlékeztet arra, hogy az új eszköz nem tudja teljes mértékben megvédeni a jogállamot, hiszen csak olyan esetekben lehet bevetni, amikor a jogsértés közvetlenül érinti az uniós alapok felhasználását. De a pénzek felfüggesztését mindenképpen hosszas üzenetváltás előzi meg.
Brüsszelben azonban eléggé általános a vélemény, hogy az EU végrehajtó testülete mindenképpen élni fog a lehetőséggel, ám csakis Magyarország esetében. Csak most azon megy a vita, hogy mikor vessék be, merthogy közeleg a választás. Az egyik oldal attól fél, hogy ha túl korán lépnek, akkor az amúgyis unióellenes Orbán mozgósítja híveit, így az eljárás csak növeli esélyeit.
A másik tábor úgy látja, hogy a magyar kormánynak már így is éppen elég van a rovásán, tehát nem szabad tovább habozni. Amit Budapest idáig válaszolt a jogállami aggályokra, az cseppet sem felelt meg von der Leyenéknek. Az EP, az északi tagok, valamint civil szervezetek részéről érkező nyomás valószínűvé teszi, hogy lesz eljárás, bár Berlin és Párizs óvatosságra int.
De hogy a végén vonnak-e meg pénzeket, az más kérdés, addig még hosszú és bürokratikus az út. Aligha lehet rá számítani jó pár hónapig. Ám ezzel együtt látnivaló, hogy lett megfelelő fegyver az unió kezében, tehát hogy kedvenc autokratáinak a körmére nézzen, már ha így határoz a Bizottság. Azaz végre bezárul a hurok Orbán és Kaczynski körül.
Brüsszelnek le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, miután tiszta helyzetet teremtett az Európai Bíróság. Mellesleg alighanem a luxemburgi testület elnöke maga írta bele a szövegbe, hogy a tagok nem csupán a belépéskor kötelesek figyelembe venni a közös értékeket. Ugyanakkor a jog oldaláról nézve, Budapest és Varsó teljes kudarcot vallott a benyújtott panasszal. Az EU megvédheti költségvetését azoktól a kormányoktól, amelyek megsértik a jogállamiságot.
A politikai üzenet egyértelmű: az EU nem hagyja, hogy az orránál fogva vezessék olyan pártok, amelyek tesznek a közös alapelvekre. Tetszésük szerint választják ki és fegyelmezik meg a bírákat, nyomorgatják a szabad sajtót. Most már fegyver van a Bizottság kezében, hogy megálljt parancsoljon a trükköknek és a megtévesztő manővereknek.
A célvonal persze még messze van, ezt bizonyítja, hogy Brüsszel egyelőre időt kér, pedig már rég kidolgozhatta volna a szükséges irányelveket, hiszen tudhatta, milyen ítélet születik. Ilyenformán joggal dühöng az EP. Mert lehet, hogy taktikai oka van von der Leyenék hozzáállásának, lásd a magyar választást, de jogállam ügyében a vonakodás módszeresnek tűnik. Hiszen pl. Lengyelország halogatja a büntetések kifizetését, emiatt már nyugodtan el lehetett volna indítani ellene a következő kötelezettségszegési eljárást. De mire vár az EU?
A Bizottság elnök asszonya immár nem fordíthatja el a fejét és meglehetősen gyorsan be kell indítania a jogállami eljárást Magyarország és Lengyelország ellen. Jó napja volt tegnap a demokráciának Európában. Az EUB iránymutató állásfoglalása kimondta, hogy az unió értékközösség, és ha a tagok nem tartják magukat az olyan elvekhez, mint a hatalmi ágak szétválasztása, akkor az EU-nak joga van elzárni a pénzcsapot.
Brüsszel gondolhatta, hogy mi lesz a verdikt, ezért érthetetlen, hogy miért nem tette meg a szükséges előkészületeket, hiszen a mechanizmus már jó egy éve hatályban van. Ráadásul kimerítően bizonyított, hogy a két kormány masszívan megsérti a közös értékeket. De már nem lehet tétlenül tovább nézni a demokrácia leépítését. Budapest és Varsó magától nem tér jobb belátásra. Ezt mutatják az első reakciók. A két ország saját elhatározásból lépett be a szervezetbe, ám a szabályokat be kell tartaniuk. Ha erre nem hajlandóak, akkor pénzmegvonással kell őket rákényszeríteni.
Az elemzés úgy látja, hogy Orbán csak fenyegetőzik, esze ágában sincs kiléptetni az országot az EU-ból, csupán választási megfontolások vezérlik. Ezért uszít megint Brüsszel ellen, de ha valóban komolyan gondolná a Huxitot, azzal saját hatalmi bázisát ásná alá, hiszen a tagság rendkívül népszerű a lakosság körében. Épp ezért gondosan ügyel arra, hogy Európa ügyében kellően ködösen fogalmazzon, ami azután általában heves találgatásokra ad okot.
Ezek közül a legfontosabb kétségtelenül a menni vagy maradni. A kormányfő egyfelől élesen támadni szokta az uniót, abban ugyanolyan ellenséget lát, mint amilyen egykor a Szovjetunió volt. Másfelől viszont rendre megerősíti, hogy Magyarország helye a közösségben van. Most szombaton önmagához képest egész civilizáltan beszélt Európáról, bár azért helyenként becsúsztak a szokásos képtelen állítások.
A távozásról nála sokkal egyértelműbben szoktak nyilatkozni a bizalmi emberek, illetve a kormány tagjai, lásd Kövér Lászlót és Varga Mihályt. Viszont alighanem pont az általuk kiváltott tiltakozás láttatta be Orbánnal a múlt nyáron, hogy még jó ideig nem érdemes a témát forszírozni, mert csak visszaüt. Még konzervatív körök is felháborodottan reagáltak.
A kiválás azonban más okokból sem jöhet még jó darabig számításba: a miniszterelnök regionális hatalmat akar csinálni az országból, amely egyben Brüsszel ellenpólusa volna a térségben. De ez nem meg a tagság nélkül. Emellett szüksége van a milliárdos szubvenciókra. Az persze nem igaz, hogy egyszerűen zsebre vágja a pénzt, mert a nyugati cégek nagyot kaszálnak a magyar piacon. De a támogatások így is a magyar GDP 2-4 %-át teszik ki, vagyis az orbáni gazdasági modell pillérjét jelentik.
Összefoglalva: számára az volna az ideális, ha az EU sima gazdasági szervezet volna, közös értékek nélkül. Ahol azt csinál odahaza, amit akar, nem fenyegeti jogállami eljárás és pénzügyi szankció. Ennek nem mond ellent, hogy folyamatosan uszít az unió ellen és a Huxittal fenyegetőzik. Sőt, egyenesen következik a politikájából.
Le Monde
Magyarország és Lengyelország kilátásba helyezte, hogy megbénítja az európai intézményeket, miután most már meg lehet vonni tőlük az anyagi forrásokat a jogsértések miatt. Varsó már kilátásba helyezte, hogy nem szavazza meg a holnap kezdődő kétnapos Afrika-csúcs zárónyilatkozatát, ami egy európai diplomata szerint nem nagy vész, mert attól még érvényes a szöveg. Legfeljebb hozzátoldják, hogy egy tagállam nem csatlakozott a dokumentumhoz, amely nem több, mint egy politikai állásfoglalás. Úgy hogy a lengyel vonakodás legfeljebb annak kinyilvánítása, hogy Varsó nincs jó kedvében.
Ám a lengyel fél nem először jelzi, hogy obstruálhat, nem beszélve a magyar kormányról. Fogós kérdés ugyanakkor, mi lesz a nagy holdingokra kivetendő egységes adóval, ez ügyben a döntő tanácskozás éppen egy hónap múlva lesz, ott színt kell vallani. A két állam diplomatái azzal traktálják európai kollégáikat, hogy Budapest és Varsó a Tanácsban is keresztbe tehet. Egyébiránt a Bizottság
Magyarországtól a járványszerű korrupció visszaszorítását követeli.
Ugyanakkor Brüsszel, de Berlin és Párizs is kétli, hogy a két vezetés valóban fontos döntéseket torpedózna meg, mert igencsak kockázatos válságot robbantana ki ily módon. Egy európai forrás azonban arra figyelmeztet, hogy veszélyes időket élünk és nem lehet kizárni a baleset eshetőségét.
Az Amnesty International úgy látja, hogy Magyarország és Lengyelország gyorsan csúszik vissza a sajtószabadság, a bírói függetlenség és a tiltakozás jogának területén. A közlemény szerint két kormánynak nem a jogállami mechanizmussal kellene szembehelyezkednie, hanem tiszteletben kellene tartania az emberek jogát és rendbe kellene tennie saját mérlegét. Uniós illetékesek közben jelezték, hogy a szervezet először feltehetőleg Budapest ellen kezd eljárást, de politikai alkudozás várható, ezért a végleges döntés csak hónapok múltán esedékes.
A Fidesz és a PiS azzal fenyegetőzik, hogy meggátolja az érdemi munkát klíma- és energia-ügyekben, valamint a külpolitikában, tehát ahol egyhangú állásfoglalás szükséges. A hírügynökség idézi Gulyás Gergelyt, aki szerint a magyar fél nem vétózza meg, ha az EU szankciókat hoz Oroszország ellen.
A svájci polgári lap azt emeli ki az EUB határozata után, hogy hamarosan egy cent közösségi pénzt nem lát Orbán veje, viszont a két ország most megpendítette, hogy az unió munkájának teljes blokádjával torolja meg a jog asztalánál elszenvedett vereséget. De hát a magyaroknál egy gázszerelő mára az egyik leggazdagabb ember lett – a miniszterelnök barátjaként, a vej, Tiborcz István pedig előszeretettel kap uniós forrásokból megvalósítandó megbízatásokat. Magyarország éllovas a korrupció területén, ha brüsszeli támogatásokat kell elsikkasztani.
Mostantól azonban a Bizottság nem köteles tétlenül szemlélni a visszaéléseket. Ketten is győzelmet arattak a vitában: az EP és az európai adófizetők. A bírálók von der Leyen szemére vetik ugyanakkor, hogy álságos tapintatot tanúsít Budapest és Varsó iránt. Az ugyanakkor tény, hogy a politikust a Fidesz szavazataival választották meg és Merkel sokáig kerülte az ütközést, mert tekintettel volt a magyar piacon jelen lévő német cégek érdekeire.
De Brüsszel már most jelentős pénzeket tart vissza. És az a következő fokozatot jelenti, ha további milliárdokat fagyaszthat be a költségvetésből. Ám ha a magyar és a lengyel vezetés beváltja a fenyegetést, megbéníthatja az egész EU működését, amikor egyhangú döntéseket kell hozni. Ez pedig nagy blamázs volna, amikor ennyire feszült a viszony az oroszokkal.
