- Mágusok kora

Hanem például Egressy Benjámin "magyar népzenész társaságának" műsora. Igen, a szózatkomponista Egressyről van szó, akinek korántsem derogált mulattatni az egybegyűlteket, hiszen a nagyérdemű a pauzákban sem maradhatott szórakozás nélkül.

És hogy mit kerestek bűvészek a Nemzeti színpadán? A szórakoztató illúziókeltés a 19. század elejétől egyre népszerűbb lett, és egész gyorsan önálló foglalkozássá is vált. Az első magyar bűvészkönyv 1803-as megjelenését követően időnként a társasági lapokban is meg-megjelentek egyszerűbb trükkleírások, hogy az arra hajlamosak a korszak "házibulijaiban" is ámulatba ejthessék vendégeiket. Az igazi nagy számokat azonban nem a szalonokban, hanem a színházban lehetett látni, mások mellett a korszak legnagyobb sztármágusai, Ludwig Döbler és Bartolomeo Bosco előadásain. Mely előadások döntően kétféle reakciót váltottak ki. Az ortodox hazafiakat például bosszantották - no nem mintha az illúziókeltés eleve hazafiatlan dolog lett volna, csakhogy ezek az előadások főleg német, olasz és francia nyelven zajlottak, márpedig a korszakban a magyar nyelv használata kifejezetten politikai tett volt. A nagyközönség azonban nagyon örült, hogy saját szemével láthatta a korábban legföljebb a külföldi híradások nyomán közvetve megismert bűvészek trükkjeit. A Kiscelliben egyebek mellett kiderül, hogy Bartolomeo Bosco volt az egyik első olyan bűvész, akinek célja nem a céh működésének misztifikálása, illetve a közönség félrevezetése volt, hanem annak ámulatba ejtése, szórakoztatása. "Gyorsaság,nem boszorkányság" - ez volt Bosco jelszava, amelyről nem véletlenül jut eszünkbe Rodolfo híres mottója: "Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!"

Mindenesetre trükkjei - például a zsebtolvajlás-zsebfeltöltés, a kendő és a pénz elővarázslása zsömléből (!) vagy zöldségből (!!) - évtizedekig a bűvészműsorok állandó elemei voltak.   

A Show és business Pest-Budán kurátorai, Teller Katalin és Molnár Dániel jóvoltából a látogató megismerheti tehát a korabeli szórakoztatóipar első magyar és nemzetközi sztárjait, a bűvészek mellett a vízenjárókat, a térhatású képekre szakosodott mutatványosokat, a szaltózó műlovarnőket, bábosokat, légutazókat. A cirkuszok világát. Sőt az interaktív installációknak köszönhetően a látogató maga is belekóstolhat a reformkori showbusiness olykor valóban nehéz kenyerébe: egy súly megemelésével például összemérheti erejét a hajdani erőművészekével. De az is kiderül, kik voltak "Mr. Morris azték gyermekei", hogyan jutottak el Pest-Budára az első távolkeleti artistatruppok, milyen szerep jutott-juthatott a nőknek, hogyan működtek a korabeli freak show-k, hogyan mutogattak többek között amerikai és afrikai "emberkerteket" szerte Európában az élelmes vállalkozók, vagyis hogyan virágzott a tudományos ismeretterjesztésnek hazudott szórakoztatóipari rasszizmus. 

A tárlat az egyesítés előtti főváros mindennapi életéről is körpanorámát nyújt. Ehhez a kurátorok eddig ritkán vagy még sosem látott korabeli grafikák sokaságát vonultatják fel. A mutatványok technikájának bemutatása mellett külön hangsúlyt kapnak az előadók karrierlehetőségei, a menedzsmentet illető nehézségek - a show mellett tehát valóban beleláthatunk a business mikéntjébe is. A kuponos akciók, az egyszeriséget és kivételességet hangsúlyozó reklámszövegek, a nagy presztízsű látogatókra történő hivatkozások bemutatásával az érdeklődő nemcsak a 19. századi emlékek befogadásához kap értelmezési kulcsot, de talán az őt körülvevő mostani szórakoztatóipari propaganda nyelvéhez is árnyaltabban közelít majd.

Infó: 

Show és business Pest-Budán: kötéljárók, önmozgányok és más világszámok

Kiscelli Múzeum

május 1-jéig látható