Kisebbfajta szenzációt keltett a közelmúltban, hogy az OBT – szemben más igazságügyi intézmények vezetőivel – nem adott ki nyilatkozatot „az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos rendje védelmében”. Minek köszönhető az elutasítás?
A Kúria elnöke, aki hivatalból tagja az OBT-nek, előterjesztésében kérte, hogy a bírói tanács is adjon ki saját hatáskörében hasonló nyilatkozatot. Ezt egy vita követte, amelyben például elhangzott, hogy ez egy társadalmi térben különböző politikai aktorok között zajló közéleti vita, vagyis nem feltétlenül olyan, amire az OBT-nek reagálnia kell. Arra is hivatkoztunk, hogy maga a miniszterelnök is „politikai blöffnek” nevezte, hogy bárkik feles többséggel kívánnának kétharmados törvényeket módosítani. Beszélni bármiről lehet, de az OBT-nek csak azokra a jelenségekre kell reagálnia, amelyek közvetlenül veszélyeztetik a bírói függetlenséget.
Az ülésen – a jegyzőkönyv szerint – elhangzott az is, hogy a nem állásfoglalás is egyfajta állásfoglalás. A hallgatással nem került politikai szerepbe az OBT?
Szerintem nem. Az ülésen Fatalin Judit tagtársunk hivatkozott az Alkotmánybíróság azon határozatára, amely leszögezi azt az alkotmányjogi közhelyet, miszerint a bíróság egy olyan hatalmi ág, amely a politikától és politikai aktoroktól teljesen függetlenül működik. Az OBT ezért sem teheti meg, hogy helyteleníti bármely másik megszólaló nyilatkozatát, azt tudta tenni, hogy nem nyilatkozik.
Ugyanezen a januári ülésen viszont nem támogatták azt az indítványt, hogy egy lengyel bíróról szóló film hazai bemutatóján ön is részt vegyen az OBT képviseletében, mondván: ez egy politikai állásfoglalás lenne.
Pontosítok: nem a film bemutatóján, hanem az azt követő pódiumbeszélgetésen való részvételt szavazta le a tanács. Hiszen az OBT több tagja, így én is megnéztük a filmet a hallgatóság soraiból azon a bemutatón, amely a lengyel bíró, Igor Tuleya is jelen volt. Az OBT többségi szavazással arról döntött, hogy a vitán való részvétel a politikai térben való szükségtelen megnyilvánulás lenne.
Elég egységesen, 14:1 arányban szavazták le Varga Zs. javaslatát, vagyis a Kúria elnöke egyedül maradt. Szerepet játszott esetleg az elutasításban, hogy korábban kúriai elnökké választását sem támogatta az OBT?
Nem látok direkt összefüggést a két esemény között. Tény, hogy az OBT 2020 őszén nem támogatta Varga Zs. András kúriai elnökké választását. Egyrészt azzal az indokkal, hogy kétszeres személyre szabott jogalkotás történt a háttérben annak érdekében, hogy egyáltalán jelölt lehessen, másrészt azért elleneztük, mert egyáltalán nincs tárgyalótermi gyakorlata. Mindezek alapján 13:1 arányban úgy foglaltunk állást, hogy az Országgyűlés ne támogassa kúriai elnökké választását. Ennek ellenére ez megtörtént, ami nem jelenti azt, hogy az OBT-nek nem kell együttműködnie a Kúria elnökével: mindig elmondhatja az álláspontját, előterjesztésekkel is él, mint az ön által említett esetben, amikor érdemi megvitatás után nem támogattuk javaslatát.
Vagyis az OBT többsége úgy gondolja, hogy az alkotmánybíráskodás – hiszen Varga Zs. András évekig volt alkotmánybíró – nem tekinthető bírói gyakorlatnak?
Az Országgyűlés által módosított jogszabály tette azzá a jelölése előtt – és ez a lényeg. Az OBT annyit mondott, hogy nem szerencsés, ha olyan ember lesz a Kúria elnöke, akinek semmilyen tárgyalótermi gyakorlata nincs.
Az egyéb igazságszolgáltatási gyakorlatot sem tudja az OBT elfogadni? Varga Zs. a legfőbb ügyész helyetteseként is dolgozott, s az egykori Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban (OIT) is képviselte Polt Pétert.
Legfőbbügyész-helyettesként természetesen van igazságszolgáltatási gyakorlata, és az OBT azt is jelezte, hogy a tudományos tevékenységét is nagyra tartja. De a bírói szervezet csúcsán lévő főbírói székbe kerülését nem tudtuk támogatni a fenti okok miatt.
Azt is egy törvénymódosítás tette lehetővé, hogy Varga Zs. András egyáltalán AB-tagból kúriai bíró lehessen. Ezek szerint más, korábban nem bíráskodó AB-tagok esetében sem értenek egyet ezzel a lehetőséggel?
A bíróvá válás folyamataival és bíró pályázati eljárással többször foglalkozott a tanács, és nem is csak az OBT, hanem a Bírói Tanácsok Európai Hálózata (ENCJ) vagy az Európai Bizottság „rule of law” jelentései is. Ennek során többször hangsúlyoztuk a hagyományos bírói karrierút tiszteletben tartását. Idegen szóval meritokratikus rendszerről van szó, ami azt jelenti, hogy az arra legkiválóbbak egy olyan pályázat alapján nyerhessenek el bármilyen bírói státuszt, amelynek során senkinek semerre nem lejt a pálya.
Adott esetben az OBT el tudná képzelni, hogy a Kúria elnöki posztját is pályázat alapján töltsék be?
Jelenleg a Kúria elnöke közjogi értelemben politikai kinevezett, mint ahogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke is az, hiszen az Országgyűlés választja őket tisztségükbe. A Kúria elnöke egy közjogi méltóság, s a legitimációs láncban nem kifogásolható megválasztásának módja, ez egy teljesen bevett jogállami megoldás. Ám ez eddigi gyakorlat az volt, hogy csak bíró lehet a Kúria elnöke, formálisan persze ma is így van, csakhogy a már említett módon minősítették bíróvá pályázat nélkül a Kúria jelenlegi elnökét is.
Visszatérve az eredeti kérdésre, mit jelent általában a bírói függetlenség? Egy bíró nem politizálhat, nem lehet párt tagja sem, de teljesen függetlennek kell lennie minden társadalmi kérdéstől, vitától?
A bíró is itt él 2022 Magyarországán, egyetlen bíró sem tudja függetleníteni magát a közösségét érintő kérdésektől. Sőt, a közéleti szerepvállalás sem vitatható el egy bírótól. Ugyanakkor nagyon éles határt kell húzni: minden olyan megnyilvánulástól távol kell tartania magát, amely kizárólag politikai tevékenységként lenne értelmezhető. De például a jogrendszer egészét, a jogállamiság helyzetét, vagy éppen egyes jogszabályok minőségét, meghozataluk módját, ha úgy érzi, szakmai szemüvegen keresztül véleményezheti.
Nemcsak, hogy nem politizálhat egy bíró, de nem is befolyásolható. Ez a befolyás lehet külső, amit mindenki ért, de lehet belső, igazgatási befolyás, a bírói fizetésére, előmenetelére való hatás. Az OBT az ilyen típusú befolyásolással is többször foglalkozott, ugyan még az előző OBH-elnök, Handó Tünde időszaka alatt. Változott-e valami a helyzet az új OBH-elnök, Senyei György megválasztása óta?
A rendszer egészével van az OBT-nek problémája, azzal, hogy a törvényszéki, ítélőtáblai elnökök bírák feletti jogai túlzottan szélesek és kontrollálatlanok. Ilyen például a rendkívüli előresorolás a bértáblában, a jutalom, bármilyen kitüntetésre való előterjesztés, a szakvizsgabizottságokban való részvétel – ezekbe az ügyekbe az igazgatási vezetők szinte korlátlanul bele tudnak nyúlni, s ezekben az esetekben, sajnos, a gyakorlat sem változott. Az OBH új elnöke esetében pozitív változást tapasztalunk az előző elnökhöz képest; az a fajta személyre szabott üldözés, „torokra menés”, ami például az OBT tagjait érte Handó elnöksége alatt, megszűnt. De például a tekintetben az OBH elnökének a mai napig vétójoga van, hogy kik kaphatnak bármilyen elismerést, díjat az OBT-től. Például a Fővárosi Ítélőtáblán volt olyan tanácselnök, akinek a címzetes kúriai bírói cím adományázását a saját kollégái legnagyobb arányban támogatták, ám az Ítélőtábla elnöke nem terjesztette tovább a javaslatot, és Senyei György ezzel egyetértett, így az OBT – előterjesztés hiányában – nem tudta a címet az illető bírónak adni. Az OBT kifogásolta ezt a gyakorlatot, de eredménytelenül.
Korábban Handó Tünde bírói pályázati gyakorlatát érte az egyik legfőbb kritika az OBT részéről. Ebben változott a helyzet az új OBH-elnök alatt?
A bírói és a bírósági vezetői pályázatokkal kapcsolatban pozitív változás történt, a pályázatokkal kapcsolatban egyre kevesebb a kifogás. Az OBT jelenleg a bírói kirendelésekkel kapcsolatban vizsgálódik, amely elvi szinten alkalmas lehet a bírói pályázatok kijátszására. Hogy az olvasók is értsék, a bírói kirendelés azt jelenti, hogy az OBH elnöke aláírásával pályázat nélkül akár évekre kirendelhet határozott időre egy magasabb pozícióba egy bírót. Ezáltal a normál bírói karrierutak elzáródnak, a kirendelt bíró pedig olyan előnyhöz jut, amilyet a többi, privilégiumot nem élvező bíró nem kap meg. Arról nem is beszélve, hogy ha évekig szükséges kirendelni egy pozícióra valakit, akkor arra pályázatot kellett volna kiírni. És bizony annak vagyunk tanúi, hogy évekig töltenek be kirendeléssel, pályázat kiírása nélkül bírói pozíciókat. Ami még nagyon fontos, hogy az OBH elnöke a saját hivatalából bárhová kihelyezhet egy bírót. Ez úgy történik, hogy az adott bírót, hozzájárulásával beosztják az OBH-ba, ahol bírói munkát nem végezhet – ott tölt mondjuk egy hétvégét, ahogy ez Tatár-Kis Péter esetében meg is történt – majd hétfőn áthelyezik az ország bármelyik, akár magasabb fokú bíróságára.
Hogyan történt ez pontosan Tatár-Kis Péter esetében?
A Balassagyarmati Törvényszék bíróját még Handó Tünde egy hétvégére beosztotta az OBH-ba, majd hétfőn áthelyezte a Fővárosi Törvényszékre (FT) bírónak. Ráadásul rögtön egyéves határozott időre – pályázat nélkül – megbízta az FT vezetésével.
Később viszont pályázat útján nyerte el az FT elnöki posztját. De épp ezt a Handó-féle gyakorlatot bírálta az OBT, hogy az OBH korábbi elnöke többször is eredménytelennek nyilvánított bírói vezetői pályázatokat, majd határozott időre megbízott a pozícióval valakit, aki utóbb a pályázaton már előnnyel indult a tisztségért. Ezt a gyakorlatot nemzetközi szervezetek is kritizálták, sőt az OBT jogszabály-módosításra is tett javaslatot…
Sajnos, ennek nem volt következménye. Egy jogszabály módosítását hivatalosan az OBH elnöke kezdeményezheti, tudomásom szerint sem a korábbi, sem a jelenlegi OBH elnök nem tett ilyen javaslatot. De például azt is kértük a jelenlegi OBH-elnöktől, hogy a fenti áthelyezési gyakorlat objektív szempontrendszerét fogalmazza meg, ám ez sem történt meg. Máskor például felhívtuk az OBH elnökének figyelmét, hogy fontolja meg fegyelmi vizsgálat indítását Tatár-Kis Péterrel szemben a Schadl-üggyel kapcsolatban, de a sajtóból értesültünk, hogy az OBH elnöke nem ért velünk egyet. Ezekből egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy az együttműködés csak formális.
Az OBT honlapjának ügye is ide tartozik; a tanács ősszel kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy a tagok saját zsebből finanszírozzák e honlap működését.
Hosszú és méltatlan vita után ezt az ügyet sikerült megoldani. Havi 30 ezer forintról van szó. Az OBT azt kérte, hogy a Tanáccsal kapcsolatos hírek jelenjenek meg a központi bírósági honlapon, a birosag.hu-n is. Senyei elnök úr válasza erre az volt, hogy ennek nincs normatív alapja, mert ezt jogszabály nem írja neki elő. Ezért működtetjük a saját honlapunkat. De felteszem a kérdést, hogy mi a normatív alapja a birosag.hu-n megjelenő tartalmak 70 százalékának? Annak sincs normatív alapja, hogy átadták a balatonfüredi törvénykezési helyet, ami színes-szagos hírként ott megjelent, miközben az nem jelenik meg, hogy ki lett az OBT elnöke. Erre mondom, hogy az együttműködés ezer sebből vérzik.
Miközben az OBT az egyetlen bírák által választott testület…
A bírói tanács az egyetlen olyan, a bírák által, saját tagjaik sorából választott testület, amely legitim módon tudja artikulálni bírói kar, mint külön hatalmi ág véleményét. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság az OBT véleményét is kikéri minden évben a jogállamisági jelentéséhez. Visszatérve Senyei György gyakorlatára, az OBT egyet tud tenni, ha törvénysértést észlel az OBH-elnök tevékenységében: úgynevezett jelzéssel él. Ezt már meg tettük, amikor Senyei elnök úr megtagadta, hogy bizonyos iratokat az OBT tagjai tanulmányozhassanak a hivatalban. Nyakatekert jogi érvekkel akadályozta meg, hogy az OBT megnézhesse, az OBH-elnök diszkrecionális jogkörében kinek mennyit pénzt ad a törvényes fizetésén felül. Ezt senki nem látja át, erről csak pletykák terjednek, s ez nyilvánvalóan befolyásolhatja a bírói függetlenséget. Szerettük volna az erre vonatkozó iratokat megtekinteni, de erre nem kaptunk lehetőséget. Handó Tündével szemben nagyon sok jelzésünk volt, Senyei elnök úrral szemben ez az első.
Ön személy szerint is szembekerült Handó Tündével, amikor két ítélőtáblai álláspályázatát is érdemi indoklás nélkül elutasította, a pályázatot pedig eredménytelennek nyilvánította. Emiatt beperelte az OBH elnökét, s másodfokon nyert is, de már az új elnök, Senyei György a Kúriához fordult felülvizsgálattal, ott viszont ön veszített. A Kúria, ha jól értem, azt mondta ki, hogy az OBH-elnök nem perképes, nem perelhető emiatt.
Erre a kérdésre csak általánosságban kívánok válaszolni. Ez megint az eszköztelenségre mutat rá, hogy mit tehet az egyszerű bíró ilyen esetben. Ha egy bíró úgy éli meg, hogy önkényesen, személyválogató módon jártak el a pályázata elbírálása során, akkor valójában nem tud mit tenni: nincs hatékony jogorvoslat.
Nagy port vert fel az is, amikor ön egy folyamatban lévő ügyben – felfüggesztve a hazai ügy tárgyalását – az Európai Unió Bíróságától (EUB) kért úgynevezett előzetes döntéshozatalt. Emiatt a legfőbb ügyész a Kúriához fordult, mondván: önnek az adott ügyben nem lett volna joga az EUB döntését kikérni, s a Kúria Polt Péternek adott igazat. Ön ellen Tatár-Kis Péter emiatt fegyelmit kezdeményezett, amit utóbb visszavont. Az EUB azonban kimondta, igenis fordulhatnak a magyar bírák közvetlenül az EUB-hoz, a Kúria idevágó döntését pedig nem kell figyelembe venniük. Érez elégtételt?
Én ebben az ügyben nem vettem részt, hiszen az EUB előtt Magyarország volt az „ügyfél”. Öt kérdést tettem fel, ebből kettőről azt mondta az EUB, hogy nem relevánsak, a tolmácsolást érintő kérdésre érdemi választ adott, s végül azt is kimondta: elképzelhetetlen, hogy fegyelmi eljárást indítsanak bármely európai uniós tagállam bírája ellen azért, mert az EUB-hoz fordult. Azt is kimondta, hogy mi releváns vagy mi nem, azt az EUB döntheti el, nem pedig egy tagállam felsőbb bírósága.
Tatár-Kis Péter FT-elnök kezdeményezett majd vont vissza fegyelmit ön ellen. Ő volt az is, aki annak ellenére letagadta nyilvánosan, hogy aláírta azt a bírósági vezetők által szignált levelet, amely pártállami módon dicsőítette a leköszönő Handó Tündét, hogy aláírása szerepelt a levélen…
Mindenki megnézheti, hogy Tatár-Kis Péter aláírása ott van-e ezen a bizonyos levélen. Ha igen, vagy ő írta alá, vagy valaki más az ő engedélyével vagy anélkül. Utóbbi esetben Tatár-Kis Péternek lett volna bő fél éve emiatt protestálnia, de tudomásom szerint ezt nem tette meg. Az ügyben az OBH mostani elnöke vizsgálatot indított, aminek az eredményét nem ismerem. Ami meg a fegyelmi eljárást illeti: a MABIE a kérésemre közzétette a honlapján az eljárást kezdeményező iratot, így a tényeket bárki ellenőrizheti.
E két ügy fényében mit lehet kezdeni Tatár-Kis Péter „védekezésével” a Schadl-Völner-ügyben, miszerint szóba sem került a bírói végrehajtó kar ma már letartóztatásban lévő elnökével, Schadl Györggyel való találkozóján, hogy „rúgja ki” a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy bíróját, miközben a nyomozati iratok alapján épp erre kérte az FT elnökét Schadl?
Ez vagy így történt, vagy nem – az ügyet ki kell vizsgálni. De ha az történt, ami a nyomozati iratokból kiderült, akkor az egy mélyütés a bírói függetlenségre, egy olyan belső támadás a bírói integritásra nézve, ami eddig példa nélküli. Az OBT két okból hívta fel az OBH elnöke figyelmét a fegyelmi eljárás megindítására Tatár-Kis Péterrel szemben. Egyrészt, a fegyelmi vétség alapjául szolgáló tényről való tudomást szerzéstől számított 3 hónapon belül lehet csak fegyelmi eljárást indítani. Ha az OBH elnöke, aki úgynevezett igazgatási célvizsgálatot rendelt el az ügyben, kicsúszik ebből az időből, akkor már nem indíthat fegyelmi eljárást az FT elnöke ellen…
Mi lehet egy ilyen fegyelmi eredménye?
Ha megállapítják a fegyelmi vétséget az első- és másodfokú fegyelmi bírósági eljárás során, a törvény egy „tól-ig” szankciórendszert tartalmaz. Ez a feddéstől a vezetői tisztségtől való megvonáson át egészen a bírói hivatalvesztésig terjedhet. A másik ok, amiért fegyelmit kellett volna indítani, az, hogy ha bármely magyar bíróval vagy alsóbb szintű bírósági vezetővel szemben hasonló gyanú merült volna fel, akkor akkor az illető már másnap nem mehetett volna be a munkahelyére – és ez így van jól. Hangsúlyozom, itt nem egyszerű újságcikkekről van szó, hanem okirati bizonyítékokról.
A nyomozati iratok szerint Tatár-Kis nem is az adott bíró „kirúgását” ígérte, hanem azt, hogy visszavonhatja csoportvezetői megbízását, és el tudja érni, hogy „ne érezze jól magát a munkahelyén”. Vagyis éppen azokról az igazgatási jogkörökről esik szó, amikről eddig beszéltünk.
Ezt mondta az OBT is. Borzasztóan nagy jelentőségű ez az ügy, és ezért lenne indokolt a teljesen független, objektív fegyelmi eljárás megindítása. A fegyelmi eljárás során ugyanis nem az OBH elnöke vizsgálódik, hanem a fegyelmi bíróság mellé rendelt vizsgálóbiztos. Most az OBH elnökének egyik beosztottja, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke vizsgálja az OBH elnökének másik beosztottját, és jelentést ír az OBH elnökének...
Ráadásul az iratokból az is kiderül, hogy Tatár-Kis és Schadl találkozóját maga Senyei György OBH-elnök szervezte meg. Az OBT-nek, amely az OBH-elnök tevékenységét ellenőrzi az Alaptörvény szerint, ebben az ügyben nincs joga valamilyen eljárást kezdeményezni.
Az OBT az OBH elnökének a központi igazgatási tevékenységét ellenőrzi, eljárás kezdeményezési joga csak az OBH elnökének van.
Közleményben az OBT utalt az úgynevezett „dermesztő hatásra” (chilling effect), amit ez az ügy kelthet a magyar bírákban. Miért fontos ez?
Azért, mert a Népszava olvasói is független bírót szeretnének maguknak. Olyat, aki nem fél, nem igazodik, nem tesz föl magának szájzárat, intellektuálisan érdeklődő és önálló véleménnyel bír. Mert ellenkező esetben egyre kevesebb garancia marad arra, hogy olyan bíró elé kerüljön az ügye, aki csak a jogszabályoknak és saját lelkiismeretének van alárendelve. Hiszen ellenkező esetben nem zárható ki, hogy a bíró valaki vélt vagy valós elvárásának próbál majd megfelelni, ami a független bíráskodás halála.
Címzetes törvényszéki, büntető ügyszakos bíró. 1999-ben szerzett jogi diplomát a Pécsi Tudományegyetemen, 2004-ben nevezték ki bíróvá. 2013-tól a Pesti Központi Kerületi Bíróság csoportvezető bírája, 2020-tól a Fővárosi Törvényszék Nemzetközi Büntető Csoportjának bírója. Az Országos Bírói Tanács tagja 2018 óta, jelenleg a testület szóvivője.
