Bár nagyon utálok költözködni, néha kénytelen vagyok; az elmúlt évtizedben például a szerkesztőség többször váltott székhelyet. Ez mindig macerás, kidobálni az évek alatt felgyűlt holmikat, s kiválogatni, amire talán még szükség lesz. De egyvalamire mégis jó egy ilyen selejtezés: az ember kincsekre találhat a kollégák által szemétbe vágott dolgok között.
Én könyveket szoktam guberálni, korábban a lomtalanítások során is rendszeres végigtúrtam a házak előtt felgyűlt holmikat, ha egy-egy könyvet megpillantottam. A szerkesztőségi költözések során – a tucatnyi, „ez is érdekes lehet még egyszer” felkiáltással elrakott kötet mellett – két igazán értékes könyvet gyűjtöttem be, az egyik egy angol nyelvű válogatás Bibó István írásaiból (Democracy, Revolution, Self-Determination. Edited by Károly Nagy. Atlantic Research and Publications, 1991), amelyben olyan esszék sorakoznak, mint A kelet-európai kisállamok nyomorúsága vagy a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után.
A másik könyv valójában egy képregény, amelyet az Ulpius-ház Könyvkiadó jelentetett meg 2005-ben. Szerzője az egyik legismertebb amerikai képregényalkotó, Will Eisner (1917-2005), a címe pedig Az összeesküvés. Cion bölcseinek jegyzőkönyve – Az igazság.
De belelapozva azonnal rájöttem, hogy másról van szó: a szerző popkulturális formában követi végig és leplezi le a hírhedt hamisítvány, az egész világra kiterjedő zsidó összeesküvést hirdető Cion bölcseinek jegyzőkönyvei történetét. Kezdve a francia Maurice Joly 1864-es Machiavelli és Montesquieu párbeszéde a pokolban című, III. Napóleont támadó írásával, amely az egyik ősforrása a Jegyzőkönyvnek. Jelentős terjedelemben foglalkozik a kötet a cári titkosrendőrség szerepével; a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei később világszerte elterjedt változata először Oroszországban jelent meg 1905-ben – valószínűleg egy Golovinszkij nevű ügynök állította össze egy Racskovszkij nevű ezredes, a titkosrendőrség párizsi rezidensének megbízásából.
De előkerül a képregényben Hitler, illetve a Mein Kampf is, amely szerint a Jegyzőkönyv leleplezi a zsidóság természetét, végső céljait, vagy Henry Ford, aki A nemzetközi zsidó címmel (The International Jew: The world's foremost problem) adatta ki és terjesztette a zsidó világösszeesküvés-elméletet a múlt század 20-as éveiben. A képregényből kiderül, hiába leplezik le számtalanszor, hogy a Jegyzőkönyv hamisítvány, az mindig új életre kel, a zsidó állam megalakulása például a konteó-hívők szemében épp a pamflet valódiságát bizonyítja – ekkor indul a Jegyzőkönyv karrierje a muszlim világban.
Eisner képregényének fontosságát jelzi, hogy maga Umberto Eco írt hozzá bevezetést. Eco pontosan rávilágít a Jegyzőkönyv és persze minden konteó hatásmechanizmusára: „a Jegyzőkönyv lehet hamis, de pontosan azt mondja, amit a zsidók gondolnak, ezért hitelesnek kell tartanunk”. Ismerős? Soros és Brüsszel támadnak minket...