A Covid-19 világjárvány tovább rontott az európai fiatalság már egy évtizede folyamatosan romló mentális egészségén. Számos tanulmány számolt be a depresszió, szorongás, magányosság és öngyilkossági kísérletek számának jelentős növekedéséről. „A pandémia előtt a gyermekek körülbelül 10–20 százaléka szenvedett valamilyen mentális zavar okozta problémától, de nem mindenkinek az állapota vált súlyossá” – jelenti ki Nina Heinrichs, a Brémai Egyetem Pszichológia Tanszékének oktatója. „Mostanra az elmúlt két év alapján úgy tűnik, ez az arány 20–25 százalékra emelkedett.”
A mentális zavarokat köztudottan nehéz felmérni a fiatalok esetében. Heinrichs professzor, a gyermekek mentális egészségi problémáinak kialakulását megelőzni hivatott RISE kutatói projekt vezetői tanácsának egyik tagja szerint az – agresszív, másokkal szembeszálló típus által képviselt – externalizáló magatartás (egy belső folyamat külsővé válása) az, amely a legkönnyebben észlelhető, és a legtöbb figyelmet kapja. A fiatalok nagy része azonban nem viselkedik problémásan, hanem inkább elrejti érzéseit. Ezek az érzések, mint például azok, amelyek a világjárvány ideje alatt csak még rosszabbra fordultak, nehezen felismerhetőek, és könnyen át lehet siklani felettük. Mindez azt jelenti, hogy a mentális egészségi problémákkal küzdő európai fiatalok jelentésekben szereplő aránya valószínűleg alábecsült érték. Ez pedig hosszú távon problémákat okozhat. Heinrichs professzor állítása szerint az, ha „szomorkásak vagyunk”, bizonyos esetekben komoly mentális zavarokba torkollhat.
Egy, a serdülőkorúak pozitív társas viselkedésének fejlődését 2016 óta tanulmányozó holland kutatócsoport a PROSOCIAL projekt keretében napi szinten kérdőíveket küldtek ki több mint 600 serdülőkorúnak Rotterdamban, amelyekben a hangulatukra és napi tapasztalataikra vonatkozó kérdésekre kellett válaszolniuk. Az eredmények azt mutatták, ahogy világjárvány egyre hosszabbra nyúlt, a bennük lévő feszültség is növekedett, miközben csökkent az életerejük. Ez a tendencia még a lezárások és egyéb korlátozások közötti szünetek, például a nyár alatt sem enyhült. „A katasztrófák során látható igazán, hogy a társadalomban már jelen lévő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek megnövekednek” – jegyezte meg Eveline Crone, a rotterdami Erasmus Egyetem fejlődéstani idegtudományra szakosodott tanára.
„Azoknak a gyermekeknek, akik a kezdetektől fogva előnyös helyzetben vannak, mivel jó iskolába járnak, és a szüleik támogatják őket, az otthoni oktatás nem jelent akkora problémát. Az igazi áldozatok azok a gyermekek, akiknek a személyes fejlődése az iskolától függ.” Azokat a családokat és közösségeket, amelyek már a világjárvány előtt gazdaságilag hátrányos helyzetben voltak, erősebben sújtotta a koronavírus hatása. „Nekik a koronavírus gazdasági hatásaival, többek között a jövedelemcsökkentéssel és a munkahely esetleges elvesztésével” is meg kellett birkózniuk.
„A koronavírus-járvány következtében a családok arra kényszerültek, hogy hosszú ideig összezárva, gyakorta szűkös lakásokban éljenek együtt” – magyarázta Lucie Cluver, aki az Oxfordi Egyetem oktatója és a családok ellenálló képességét segítő módszerek felmérésével foglalkozó HEY BABY projekt koordinátora. A családon belüli erőszak, a párkapcsolati és a gyermekek elleni erőszakot is ideértve, világszinten növekedést mutat. Mindez az internetes megfélemlítés fokozódásával együtt közvetlenül súlyosbítja a gyermekek mentális zavaraihoz kapcsolódó problémákat.
Az iskolák az oktatással kapcsolatos előnyökön túl menedéket biztosítanak a diákok számára a családi drámák elől, és rutint, feladatot és a közösséghez tartozás érzését viszik életükbe. Az iskolák bezárása megzavarta vagy megszakította ezt a támogatást. A diákoknak otthoni oktatásra kellett átállniuk, és sok családnak ez is problémát jelentett. Az otthoni oktatás minimális előfeltétele egy csendes szoba és egy számítógéphez való hozzáférés – ezeket ez erőforrásokat pedig nem minden háztartás engedheti meg könnyen magának, főleg ha sokan élnek együtt. Nem is beszélve arról, hogy az otthoni oktatás akkor igazán hatásos, ha a szülők felügyelete mellett történik, akiknek a gyermek szükség esetén kérdéseket is tehet fel, ám sajnos ez nem minden esetben lehetséges.
Sokan arra számítanak, hogy a stresszes, megerősítést nem kapó fiatalok majd destruktív módon fejezik ki indulataikat. „Határozottan megfigyelhető, hogy a fiatalabb generációban több negatív érzés alakult ki a világjárvány alatt” – jelentette ki Crone professzor. „Ugyanakkor azt is észrevettük, hogy szükségük van arra, hogy támogassák barátaikat. Ez a világjárvány alakulásával felerősödött." A PROSOCIAL kutatói megállapították, hogy a másokon való segítés az életerő növekedésével hozható összefüggésbe, aminek tudatában kijelenthető, hogy a segítségnyújtás a serdülőkorúak esetében alapvető szükséglet.
„A serdülőkorral kapcsolatos legnagyobb tévhit az, hogy ez kizárólag a problémák időszaka” – folytatta Crone professzor. Bár a legtöbb fiatalnál kimutatható valamilyen szintű jutalomérzékenység, csak 10–15 százalékuk keveri magát bajba túlzottan kockázatos viselkedésével. A legtöbb figyelem gyakran a problémás fiatalokra irányul, a PROSOCIAL eredményei mégis azt sugallják, hogy a kamaszok többsége társadalmilag felelős, elkötelezett fiatallá válik, akik érzik a belső késztetést arra, hogy másokon segítsenek. Mások megsegítésekor az agynak ugyanaz a része aktiválódik, mint akkor, amikor személyes jutalomban részesülünk. Ez új fényben tünteti fel a serdülőkorúak agyának működését, és nyilvánvalóvá tette, hogy lehetőséget kell biztosítani a fiatalok számára, hogy segíthessenek másokon, mivel ez a fejlődésük szempontjából elengedhetetlen.
A cikkben szereplő kutatásokat az Európai Unió finanszírozta. A cikk a Horizon magazinban, az Európai Unió Kutatási és Innovációs Magazinjában jelent meg.
