A kiállítás törzsanyagát képező felvételeket először a tavalyelőtt, 2020-ban elhunyt Rosta Kati rendezte egybe 2014-ben, Halmos Béla halála után nem sokkal. Az apropó akkor az egri Kaláka Fesztivál volt, amelyet több mint harminc esztendőn át szervezett fáradhatatlanul Rosta Kati. S hogy miért éppen ő szelektálta a képeket akkor? A válasz egyszerű: szoros barátság, évtizedeken át tartó munkakapcsolat fűzte össze őket.
A Béla bácsi című kiállításon számos közismert fotó is szerepel, de szép számmal akadnak eddig ismeretlenek, sőt jó néhány olyan fotó is, amelyeknek Halmos Béla nem hőse, sokkal inkább készítője volt.
A tárlat anyagát Halmos és Rosta egykori barátja, a zenészként, producerként és stúdiótulajdonosként is ismert Jantyik Csaba kapta meg megőrzésre annak idején, mivel már a Táncház '40 című fotókiállítás anyagának összeállításában és annak három nyelven, magyarul, olaszul és japánul történő bemutatásában is ő volt Halmos Béla segítője.
Az 1946-ban Szombathelyen született Halmos Béla, ha úgy tetszik, otthonról hozta a népi kultúra iránti erős fogékonyságot: építészmérnök édesapja a falukutató mozgalom tagja volt. Klasszikus zenével kezdte zenei tanulmányait, fő hangszere a hegedű, majd a brácsa volt, a hadseregben aztán gitározni is megtanult. Ez utóbbi hangszerrel nevezett be a Ki mit tud?-vetélkedőre. Az ország azonban akkor csodálkozott rá Halmosra, amikor az 1969-es Röpülj, páva! népdalverseny gálaestjén Sebő Ferenccel duóban szerepelt a képernyőn.
A Halmos-Sebő duó 1974-től Éri Péterrel és Koltay Gergellyel kiegészülve Sebő együttes néven folytatta a munkát, repertorájukon akkor egyaránt szerepelt énekelt vers és autentikus parasztzene is. Az együttes több sikeres nagylemezt is megjelentetett, táncházaik pedig korábban nem látott tömegeket vonzottak. Öt évnyi közös munka után azonban Halmos kilépett a Sebő együttesből. A nyolcvanas évek leginkább népzenekutatással teltek a számára, s azzal, hogy táncházzenész tanfolyamokat szervezett országszerte. Ennek keretében Virágvölgyi Mártával, valamint a Téka együttes tagjaival közösen sok száz zenészt tanított.
Első és egyetlen szólólemezét 1989-ban jelentette meg, ennek címe Az a szép piros hajnal volt. Az erdélyi népzenét tartalmazó anyagot Kallós Zoltán, Martin György, Pesovár Ferenc, Juhász Zoltán, Petrovits Tamás, Virágvölgyi Márta, Timár Sándor és saját gyűjtései alapján állította össze. Két évvel később a Kalamajka népzenei együttes prímása lett, a banda hetente tartott táncházat a Molnár utcában, később pedig az Aranytízben, de koncertezésben és lemezekben sem volt hiány. Közben fáradhatatlanul gyűjtötte nemcsak a magyar, de a szlovák, a ruszin, a román, a zsidó és a cigány népzenét is. A zenetudományok kandidátusa fokozatot még 1987-ben szerezte meg, egy széki vonósbanda anyagát feldolgozva, 1992-ig a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársaként dolgozott.
A már említett Rosta Katalinnal és Szomjas Györggyel együtt 1991 és 2004 között Halmos Béla készítette a Magyar Televízió és a Duna TV táncházas műsorait. Akik ismerték, vérbeli mozgalmárként, amolyan igazi integráló alkatként írták le őt. Első elnöke volt a Táncházi Kamarának, sőt a Táncházi Archívum létrehozása is az ő nevéhez fűződik. Halála előtt egy évvel, 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává választották.
A Táncház ’40 és a Béla bácsi című tárlatok anyaga idén egy harmadik kiállítással is bővülni fog majd, amely - a Fonó tájékoztatása szerint - Halmos Béla szellemiségéhez hű formában, egyszerűen, könnyen mozgatható roll-up-okon lesz látható, így azokat bármelyik táncházas vagy általában kulturális közösség utaztathatja és bemutathatja. Pál István Szalonna és Bandája, valamint a Jantyik testvérek pedig egy különleges új lemezt is készítenek Aranyosra festem címmel, amelyen eddig kiadatlan Halmos felvételek is helyet kapnak majd.
Infó:
Béla bácsi
kiállítás Halmos Béla emlékére
Fonó Budai Zeneház
nyitva: február 25-ig
