A Magyar Bankholding és a Tiborcz István többségi tulajdonába került Gránit Bank sem volt hajlandó elárulni, van-e bármi közük a szélsőjobboldali francia elnökjelölt, Marine Le Pen kampányához nyújtott több mint 10 millió eurós kölcsönhöz. Utóbbi annyit közölt, hogy nem hozhat nyilvánosságra információt az ügyfeleiről, de politikai pártok finanszírozása nem része az üzleti stratégiának.
A jelentés megjegyzi, hogy Orbán Viktornak igen jelentős befolyása van a bankszektorban, miközben az utóbbi 10 év legkeményebb választására készül. Gyerekkori barátja, Mészáros Lőrinc erősen érdekelt a Magyar Bankholdingban, a miniszterelnök azonban cáfolja, hogy bármi üzleti kapcsolat volna kettejük között. Az ellenzék szerint azonban az üstökösi pályát befutó milliárdos valójában stróman.
A hírügynökség idézi Gulyás Gergelyt, aki szerint bármelyik európai pénzintézet számára jó üzlet volna hitelezni Marine Le Pennek, amire amúgy egyetlen francia bank sem volt hajlandó a politikus szélsőséges nézetei miatt. A miniszter szerint viszont az ügyletben nincs kockázat, mert a francia állam szavatolja az ilyen kölcsönöket, ha a jelölt elég szavazatot kap. (De ettől még csődbe ment az az orosz-cseh bank, amely nyolc éve kilencmillió eurót adott a francia politikusnak – a szerk. megj.)
A Bloomberg rámutat, hogy Orbán Viktor jó ideje próbálja kiterjeszteni befolyását a határokon túl. Ennek része, hogy egyesítse az európai szélsőjobboldali pártokat.
Mivel az infláció nekilódult közvetlenül a választás előtt, az Orbán-kormány alapvető élelmiszerek árát fagyasztja be. A populista-jobboldali miniszterelnökre a legkeményebb erőpróba vár, amióta csak 2010-ben visszatért a hatalomba. A megélhetési költségek egyre menetelnek felfelé, és ez Orbán Viktor Achilles-sarkát jelenti. Az infláció már 7 % felett jár, az élelem az eltelt 12 hónapban átlag 8 %-kal drágult.
A magyar miniszterelnök ezt úgy igyekszik ellensúlyozni, hogy keményen bírálja az Európai Uniót és Soros Györgyöt. Úgy állítja be, hogy a magyar emberekért harcol a túlterjeszkedő uniós bürokrácia ellen. A kemény retorikát bőkezű osztogatás kíséri, 20 százalékkal nő a minimálbér és a szülők 1,4 milliárd fontnak megfelelő adóvisszatérítést kapnak.
Nem is mehet biztosra az ellenzék. Nagyon úgy néz ki, hogy Orbán Viktor visszaküzdötte magát a korábbi visszaesés után. A kihívók a felmérésekben néhány ponttal le vannak maradva a Fidesz mögött, bár az eheti felmérés szerint a két fél fej fej mellett áll.
Az orosz elnök legutóbb a héten, a magyar kormányfő jelenlétében rohant ki a Nyugat ellen, a szoros orosz-magyar kapcsolat láttán azonban az ukrán félelmek túlmennek Putyinon és Orbánon. Az igen baráti kapcsolat aggasztja az EU-t és a NATO-t is, Kijevnek jó ideje éles ellentétei vannak Budapesttel, amit vádaskodások és tiltakozások körítenek, ráadásul most robbanásveszélyes a levegő Ukrajna körül.
Az Országgyűlés nemrégiben azt javasolta az orosz törvényhozásnak, hogy működjenek együtt az ukrajnai nemzeti kisebbségek védelmében. Erre válaszul a duma elnöke azt közölte, hogy a szomszéd ország elveszítheti területei egy részét, ha elnyomja a nemzetiségeket. Ugyanakkor becslések szerint a Bethlen-alapítvány az eltelt évtizedben jó egymilliárd euróval támogatta a magyar diaszpórát. A magyar kormány kitart amellett, hogy ezek a pénzek kulturális célokat szolgálnak, ukrán politikusok szerint viszont a Kárpátaljának juttatott anyagiak bizonyos hányada magyar politikai szervezeteknél köt ki.
Tűzszünet jött létre lengyel-cseh bányavitában, miután a két kormányfő megállapodást írt alá, bár annak több részlete egyelőre nem világos. Annyi biztos, hogy Varsó 45 millió eurót fizet Prágának a közös határon lévő túrowi külszíni lignitbánya által okozott környezeti ártalmak enyhítésére. Nagy kérdés viszont, mi lesz azzal a 68 millió euróval, amit az Európai Unió Bírósága szabott ki, miután a PiS-kabinet nem volt hajlandó bezárni a bányát.
Azt sem tudni, hány évig működhet még a bánya. A cseh miniszterelnök szerint le kell állnia, ha kiderül, hogy minden ellenintézkedés dacára továbbra is teszi tönkre a természetet. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök szerint ez esetben az EUB-t kérik fel döntőbíráskodásra. Az egyezmény egyébként öt évre szól.
A lengyel vezető a tárgyalás után elment Turówba, hogy személyesen közölje a bányászokkal: megvédte az érdekeiket. Úgy fogalmazott, hogy sem az EU legfőbb bírósága, sem egyetlen brüsszeli bürokrata nem mondhatja meg, miként rendezzék be életüket a lengyelek. Bírság ide vagy oda, a hatalom a legvégsőkig kiállt a lengyel ügy mellett, nem engedett a zsarolásnak, nem hajolt meg és a végén elérte, amit akart. Egyébiránt pedig – tette hozzá – a lengyel energiahelyzet nem teszi lehetővé a bánya bezárását.
Az Európai Unió Bíróságának a tanácsnoka egyébként mindössze pár órával korábban támogatta a cseh véleményt, miszerint Lengyelország uniós jogot sértett, amikor környezeti hatástanulmány elvégzése nélkül további 6 évvel meghosszabbította a bánya működési engedélyét, ám Lengyelország megússza, ha a csehek visszavonják a keresetet, ami várható is. Az viszont nem egyértelmű, hogy ily módon mentesül-e a már említett 68 millió eurós büntetéstől. Van olyan vélemény, miszerint ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság mondhatja ki a döntő szót.
A lengyel elnök javaslatot nyújtott be az EU által élesen bírált bírósági fegyelmi kamara feloszlatására, ám a szakma szerint alapvető gondok vannak a tervezettel. Andrzej Duda mindenesetre abban bízik, hogy a kezdeményezés nyomán lezárul a jogállami vita az Európai Unióval, és az ország végre hozzájuthat a koronavírus-járvány okozta gazdasági károk enyhítő alap pénzeihez. A politikus azt közölte, hogy a testületet felszámolják, annak tagjai vagy nyugdíjba vonulnak, vagy átkerülnek más tanácsokhoz a legfelsőbb bíróságon belül. Ha pedig valamelyik bíró ellen jogsértés gyanúja merül, azt majd egy új kamara intézi, annak tagjait sorsolással választják ki.
A lengyel nemzeti igazságügyi tanács viszont azt hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bíróságának a döntése értelmében nem ítélkezhetnek olyan bírák, akiket a kormány által létrehozott új rendszerben állítottak posztjukra. Márpedig – hangzik a bírálat – az elnök pont azt akarja elérni, hogy ezek az emberek hivatalban maradhassanak. Egy másik szakmai testület szintén azt nehezményezi, hogy az elképzelés nem oldja meg a politikai kinevezettek sorsát és csak fokozza a káoszt. Az EUB különben tavaly októberben kimondta azt is, hogy Lengyelországnak napi egymillió eurós büntetést kell fizetnie mindaddig, ameddig nem rendezi a kérdést.
Amerika és Európa nem egyformán ítéli meg az ukrán válság kilátásait, az EU szerint nem a háború a legrosszabb alternatíva – írja szokásos vendégkommentárjában Ivan Krasztev, a neves bolgár politológus. Európában úgy vélik, a kardcsörtetés csupán blöff, és pont ez magyarázza, hogy az ukrán elnök szerint miért nem kell egyelőre tartani az invázió megindításától. Nem mintha bármelyikük jobb véleménnyel volna Putyinról, mint Biden, sőt még gonoszabbnak tartják, mint az amerikai vezető.
Ám úgy ítélik meg, hogy Kreml valójában a Nyugat destabilizálására játszik. Európa számára ugyanis a háborús fenyegetés sokkal rosszabb lehet, mintha kirobbanna a nyílt harc. Az orosz fél véget akar vetni a hidegháború utáni rendnek, ideértve, hogy a világ ismerje el Moszkva érdekövezetét a volt szovjet térségben, egyben pedig ne kérje számon rajta a nyugati értékeket. Putyin szeme előtt a történelmi Oroszország lebeg.
Washingtonban és Brüsszelben pontosan értik a másik oldal szándékait. Azt is érzékelik, hogy egyhamar aligha áll le és nem is fog visszakozni. Európa szerint azonban Moszkva nem a fegyverekkel, hanem hibrid stratégiával próbálkozik, azaz hagyja az egységeket az ukrán határon, fegyverként veti be az energiát, támadásokat hajt végre a interneten, mert az jobban szolgálja az érdekeit. Ha viszont betörne a szomszédos országba, az konzerválná a jelenlegi rendet Európában. Ha viszont fenntartja a nyomást, az megosztja és megbénítja a NATO-t. Jól példázza ezt a jelenlegi német hozzáállás. Európa sorsát az dönti el, mennyire képes elviselni hosszabb távon a magas energiaárakat, a dezinformációt, a destabizálást. Ám a jelek arra utalnak, hogy nincs felkészülve ilyesmire. Ezért nagyon időszerű volna, hogy hozzákezdjen az ellenintézkedésekhez. Mert ahogy az orosz közmondás tartja: ha egy buliban felkérsz egy medvét, akkor ő mondja meg, hogy meddig tart a tánc.
Putyinnak a kardcsörtetéssel sikerült elérnie, ami Bidennek csak nehezen ment volna: összefogott a Nyugat és Amerika marad Európában, az EU pedig felsorakozott Washington mögött. Ám az USA most két hidegháborúval néz farkasszemet: az egyik helyszíne az öreg kontinens, a másiké a Dél-Kínai-tenger.
Az amerikai vezető eredetileg arra készült, hogy az Indiai- és a Csendes-óceán térségére helyezi át a külpolitika súlypontját. Az unió Trump után másban bízott, de jött számára a keserű ébredés: az Egyesült Államok minden egyeztetés nélkül hagyta ott Afganisztánt. És ezt Biden csak tetézte azzal, hogy nem tájékoztatta Franciaországot: Ausztrália nem Párizstól veszi meg az új tengeralattjárókat.
Ha valaha is akadt kedvező pillanat, hogy Oroszország kihasználja a másik fél megosztottságát, akkor ez volt az. Így most a Fehér Ház gazdájának két égető feladatot kell megoldania: az egyik, hogy Putyin arcvesztés nélkül ki tudjon hátrálni a jelenlegi kalamajkából. Mert különben olyan viszály várható, amihez képest a nyugat-balkáni háború kismiskának számít. Abba még Putyin is belesápadhat, de előfordulhat, hogy a megoldáshoz kevés lesz Biden külpolitikai kreativitása.
A másik bökkenő az, hogy ha az USA továbbra is Kínát tekinti a fő stratégiai veszélynek, akkor ki kell szabadítania Moszkvát Peking öleléséből. Ha viszont továbbra is azt hangoztatja, hogy a világban az alapvető küzdelem a demokrácia és a tekintélyuralom között zajlik, akkor csak még a kínaiak karjaiba löki Oroszországot. Nem mintha Ukrajna mintaszerű jogállam volna. A Freedom House legutóbbi listáján messze az illiberális magyar modell mögött szerepel. De ha Biden egyben akarja tartani a Nyugatot, akkor ki kell kecmeregnie a saját maga által állított retorikai csapdából és erre a válság alkalmat is nyújt neki.
Putyin visszavágott és kiutasítja országából a Deutsche Wellét, ami megtorlás, miután az orosz állami Russia Today német nyelvű csatornája nem sugározhat Németországban, miután nem vette magának a fáradságot és nem kért működési engedélyt. Az orosz elnök azonban megtorolja a német lépést, miközben ő maga sajtószabadságról szónokol.
A kettő azonban a politikus logikája szerint nagyon is megfér egymás mellett, noha a Kreml sajtószabadságon azt érti, hogy saját országában külföldi ügynökként bélyegzi meg a független és kritikus újságírókat, gazdaságilag tönkreteszi, börtönbe csukatja őket, külföldi kézben lévő orgánumokat kiszorít a piacról., vazallusok sajtócézárrá lépnek elő, ezalatt pedig az egész világon felvonulnak a Kreml propagandacsapatai. Arra a sajtószabadságra hivatkoznak, amit az államfő odahaza megtagad a polgároktól, illetve az igazi újságíróktól, ha azok nem az állam által nyomatott összeesküvés elméleteket terjesztik.
Hogy a Russia Today mennyire fontos Putyin számára, az kiderül a felháborodott orosz reakciókból. Ezek a csatornák befolyásolják a nyugati véleményt, főként az EU-ban. Bagatellizálják az elnök kardcsörtetését, hazugságait, megkérdőjeleznek demokratikus megválasztott kormányok törvényességét és szélsőséges csoportoknak udvarolnak. Ez megy reggeltől estig.
A különbség azonban ott van, hogy Németországban érvényesül a sajtószabadság és ha az RT eleget tesz bizonyos előírásoknak, akkor folytathatja adásait. Putyin birodalmában viszont másként járnak az órák. Ott propagandaháború folyik minden lehetséges eszközzel.
