Sokasodnak a lassan fárasztóan egy irányba mutató példák arra, hogy az Orbán-kormány gyakorlatilag az Orosz Föderáció EU-s kirendeltségeként üzemel. A legújabb fejlemény, hogy a korábban orosz forrásokból is pénzelt francia szélsőjobbot immáron Budapestről finanszírozzák. Pár nappal azután nyílt meg a pénzcsap a Rassemblement National vezérének, Marie Le Pennek, hogy az a szélsőjobbosok spanyolországi találkozóján kilobbizta a közös nyilatkozat szövegéből az ukrán helyzetért Oroszországot felelőssé tevő részt.
Az még nem látszik, hogy a magyar érdekeket ugyan mivel szolgálja a francia szélsőjobb támogatása. Az viszont annál biztosabb, hogy Vlagyimir Putyinnak a háborúval kecsegtető ukrán helyzetben felbecsülhetetlenek a hátországbeli diverzánsok. Ugyanígy: Magyarország kiemelt stratégiai érdeke lenne az Észak-Balkán stabilitása. Ehhez képest Orbán évek óta öngyújtóval a kezében matat a balkáni lőporos hordóban, és valahogy mindig ott, ahonnan Putyin akar lángot látni. Így kimenekítette, majd befogadta a bukott Putyin-helytartó Gruevszkit, és azóta is önti a pénzt a kinti sajtójába. Boszniában is támogatja a szintén Putyin pártfogolta, regionális bajkeverő szerb Milorad Dodikot.
Az eltelt 12 évből nem emlékszünk egyetlen esetre sem, amikor a nyugati szövetségeseket csuklóztató, nagyköveteiket minden Twitter-bejegyzésért raportra hívó Orbán-kormányzat akár csak magyarázatot kért volna Oroszországtól olyan apróságok miatt, mint amikor a Kreml-propagandista, az orosz titkosszolgálattal láthatóan bensőséges viszonyban volt (nemrég meghalt) német szélsőjobbos újságíró felgyújtatta a kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári irodáját. Vagy arra, hogy a napokban az oroszok írásba adták: lenulláznák Magyarország NATO tagságát. Érdekes mód a Brüsszellel naponta szabadságharcoló Orbán-kabinetnél valahogy mindig elapad a harci kedv, ha Moszkvából jön az ukáz.