“Holnap ki fog tanítani?” E felirat mögött vonult több száz demonstráló csütörtök délután Miskolcon, ahol a hat évvel ezelőtti első pedagógus tüntetésre emlékezve a résztvevők újból végigjárták a demonstráció útvonalát, a Herman Ottó Gimnázium tornacsarnokától a Földes Ferenc Gimnázium előtt lévő Hősök teréig. A kezdeti tömeg itt már félezresre duzzadt, és sokan érkeztek esernyővel, valamint biciklivel: ezek voltak a 2016-os demonstráció legfőbb emblémái.
Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom meghatározó tagja, a miskolci Herman Ottó Gimnázium matematika-fizika-biológia szakos tanára, és az intézmény közalkalmazotti tanácsának elnöke most újra felolvasott egy nyílt levelet, amelyben az elégedetlenségük okairól beszélt.
– Hiába halljuk, hogy irtózatos fejlődés volt az oktatás terén, mindannyian a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy ez mennyire nem igaz. Most megint itt vagyunk mi, “lázadó tanárok” egy újabb nyílt levéllel. Miért? Mert a gyerekeink eredményei nem mutatnak érdemi javulást a nemzetközi mérésekben, tanárnak pedig alig jelentkezik valaki az egyetemekről. Annak idején azzal kezdtük az első nyílt levelünket, hogy nem a bérünkről akarunk beszélni, de most már erről is kénytelenek leszünk - fogalmazott. Szavai szerint a tanárok terhei nem csökkentek, hanem tovább nőttek, egyes tantárgyakban felduzzadt a tananyag, látványosan visszaszorultak a természet tudományok az oktatásban, s rengeteg a lexikális anyagtömeg, amiket felesleges a gyerekeknek bemagolniuk. A szakképzésben dolgozó tanárokat visszaminősítették, már csak oktatónak lehet nevezni őket, és noha krétahiányuk talán nincs, egyes fontos eszközök beszerzése gyakran hónapokig tart a hihetetlen mértékű adminisztráció miatt. Pilz Olivér végül elmondta: a nyílt levelet 200, miskolci, állami oktatási intézményben dolgozó pedagógus írta alá, ami szavai szerint nagy szó egy olyan világban, ahol az iskolaigazgatók egy része egzisztenciálisan fenyegeti a sztrájkjogaikkal élő tanárokat.
– Nem jobb a helyzet az óvodákban sem – erről már Kulcsárné Szabó Katalin óvónő beszélt, aki az elmaradt túlórapénzekért nemrégiben pert indított az állam ellen. Ő is azt mondta, hogy ha olyan vonzó a pedagógus pálya, annyira jól keresnek a tanárok, óvónők, miként azt a kormányzati propaganda sugallja, akkor vajon miért van elementáris szakemberhiány, olyannyira, hogy az állam jogszabályban kénytelen elismerni ennek tényét. Az óvodákban ugyanis már nem kell diplomás pedagógusnak lenni ahhoz, hogy valaki a gyerekeinkkel foglalkozzon – mondta. Hozzátette, nincs hová hátrálni, így nem érti azoknak a kollégáinak a félelmeit, akik nem mernek kiállni magukért. Béres Ildikó nyugalmazott tanító, a Pedagógus Szakszervezet városi titkára a szülőkhöz és a nagyszülőkhöz szólt, mondván: az ő támogatásukra is szükség van ahhoz, hogy a pedagógusokat jobban megbecsüljék, hiszen senki nem akarja agyonterhelt, végletekig alulfizetett, fáradt, rosszkedvű és az állam kényének-kedvének kiszolgáltatott oktatókra, tanítókra, tanárokra bízni a gyereket. Molnár Zoltán a pedagógus szakszervezet megyei elnöke az oktatók egyre nehezebb helyzetét hozta szóba, akiknek minősítése valamilyen furcsa és titokzatos szempontrendszer szerint történik, a megígért béremeléseket nem kapják meg, és immáron a köznevelésből is lassacskán kiszorítják őket.
Végül Szűcs Tamás a PDSZ volt elnöke, ma regionális ügyvivője állt színpadra, aki azt mondta, hogy egy ostoba állammal szemben megfogalmazni a gondolatainkat és megcselekedni a tetteinket felemel és szabaddá tesz. Arra kérte a jelenlévőket, és rajtuk keresztül a pedagógus társadalmat, hogy tartsák melegen a hevületüket március 16-áig, és lépjenek sztrájkba, hiszen nem várhatnak semmi jót és semmi érdemi változást a most regnáló hatalomtól. Hogy mindezt jelképezze, két jelenlévő demonstrálóval együtt a Bohemian Betyars részben Miskolcról indult punkzenekar egyik számára egy flexxel darabjaira vágtak szét egyfajta performanszként egy lestrapált kerékpárt: utalva arra, hogy Balog Zoltán volt humánminiszter szerint az oktatás ügyét annak idején túltolták. Szűcs Tamás szavai szerint azt a bizonyos biciklit már nem túltolták, hanem teljesen “eltolták”, ezt megjavítani nem lehet, be kell olvasztani, semmissé kell tenni mintegy az egész oktatási rendszert, és újat kell helyette építeni.
