Hogyan vált az Egységben Magyarországért kulturális szakpolitikai vezetőjévé?
A hat párt közös kulturális munkacsoportja nyár óta dolgozik. Engem november végén kerestek meg a miniszterelnök-jelölt környezetéből, majd maga Márki-Zay Péter kérdezte, hogy van-e hozzá bátorságom. Igent mondtam. Jól jellemzi a hazai kulturális életet: a néhány főből álló kabinetben ketten is jelezték, hogy a munkahelyük, közösségük, produkciójuk támogatását kockáztatná, ha nyilvánosságra kerülne a nevük. Ezért úgy döntöttünk, hogy egyelőre rajtam kívül mindenki inkognitóban marad.
Mi a feladatuk?
Jelenleg a közös választási program egyes kiválasztott, legfontosabbnak ítélt területeit járjuk körbe. Ilyen a már a megszűnés szélén emlegetett Nemzeti Kulturális Alap (NKA), amelynek megőrzése rendkívül fontos. Döntő, hogy ne a miniszter, hanem a tárcától független ember vezesse. Az NKA-nak meg kell növelni az eszközeit, a működésében pedig változtatni kell néhány dolgot. Meg kell például szüntetni a miniszteri keretet, mert az sok irritáló támogatás forrása, ráadásul elviszi a szakkollégiumoktól a pénzt.
A két névtelenséget kérő kabinettaggal kapcsolatban Ön is említette: inkognitójuk jól példázza a hazai kulturális viszonyokat. A 2018-ban a kormányfő által meghirdetett kultúrharc kettéosztotta kulturális élet. Mit lehet tenni a pacifikálás érdekében?
Márki-Zay Péter a Magyar Kultúra napján tett megnyilvánulásában úgy fogalmazott: ha nyer, szeretetkormányt alakít. A leghatározottabban ellene leszünk mindenféle revansnak. Azt szeretnénk, hogy a következő időkben egyre többen megéljenek egy harcmentes kulturális életet. Azok is, akik most harcosnak tekintik magukat. Meg kell haladni, hogy minden kulturális tevékenység valaminek a szolgálatában álljon, bizonyságtétel legyen, lojalitástól függjön vagy azt igazolja. Úgy tűnhet, hogy ez teljesíthetetlen vállalás, de nem az. Az országok nagy részében - akár Csehországban, Romániában, Bulgáriában, Szlovákiában, sőt Lengyelországban, is - legfeljebb értékkülönbségek láthatók, nem érték-, vagy inkább érdekalapú kultúrháború.
A szakmai alapú döntéseket emberek hozzák. Mi ment meg minket attól, hogy ők valamelyik oldalhoz sorolódjanak? Hogy lehet elérni, hogy ne legyen panasz: azért nem kaptam pénzt, mert eddig a Fidesz rendezvényein léptem fel?
A tao helyett a minisztériumba bevont közel negyvenmilliárd forint elosztása egy majdnem kétezer soros excel táblát tölt meg. Kóros, hogy ennyi kulturális tevékenység alkalmi döntéstől függjön. Arra törekszünk, hogy az éves költségvetés visszanyerje a meghatározó szerepét. Közismert, hogy a magyarországi kulturális ráfordítás európai összehasonlításban kiemelkedő. Ez azonban nem érvényes az éves költségvetés olyan visszatérő, meghatározó elemeire, mint a közgyűjtemények, a közművelődési terület vagy a művészet támogatása, ami csak az összesítésben mögöttünk hagyott országok mértékével változott. Helyette viszont felduzzadtak az ad hoc juttatások. Ha nem külön rendeletekből ömlene a pénz ilyen projektekre, akkor az intézmények a programjaikat az éves stabil, kiszámítható költségvetésükből tudnák finanszírozni. Nem szorulnának arra, hogy döntnökök szimpátiájától függjön a a tevékenységük.
Mekkora lesz a kulturális költségvetés?
Ha szintet tudunk tartani, vagy csak kicsit lépünk vissza, már akkor sok levegőhöz jutunk. Elképesztő eseti szintű pazarlásokat látunk. El fog tűnni a hatalom kedvenceinek különtámogatása.
És ha lesznek új kedvencek?
Akkor én leszek az első, aki utcára hívom az embereket az új kegyencek túltámogatása ellen.
Ez a garancia?
Nincs garancia. De bízom abban, hogy Márki-Zay Péter nem engedi, hogy továbbéljen vagy új köntösben újjászülessen ez a feudális hozzáállás. Nem engedi, hogy új hűbéri, vérségi vagy szimpátia alapon lehessen súlyozni. Ezt nem kell előírni vagy garanciát keresni, ezt nem illik, Európában nem szokás így csinálni.
A hatpárti kulturális kabinet sajtótájékoztatóján elhangzott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szerepének csökkentése.
A testületnek akkora a gravitációs súlya, amit nem lehet visszacsinálni, de azt a kizárólagos szerepet, amit az elmúlt 12 évben játszott, nem viheti tovább. Nem lehet például a szerzett jogaiból kipenderíteni azt a 442 embert, aki majdnem félmillió forint adómentes tagi juttatást kap havonta. Ugyanakkor az intézménnyel kapcsolatos jogszabályból el kell tüntetni, hogy ez a szenior művészcsoport nélkül nem lehet döntéseket hozni. Nonszensz, hogy az Operaház következő főigazgatóját csak úgy nevezheti ki a miniszter, hogy előtte az MMA elnökével egyeztet. Az NKA kollégiumába való delegálási előjogukat is vissza kell vonni. A privilégiumaikat kell lenyesegetni. A cél, hogy az MMA kulturális egyesületként folytassa tevékenységét úgy, ahogy kezdte.
A költségvetése megmaradhat?
AZ MMA költségvetése jelenleg 10 milliárd forint fölött van. Egy higgadt, empatikus, de következetes miniszternek vagy megbízottjának és az MMA elnökének alapos tárgyalásai után dől majd el, náluk marad-e és milyen költségvetési támogatással a Műcsarnok, a Vigadó, a Bajza utca sarki épület, vagy a Hild villában elhelyezett kiadó és kutatóintézet.
Tervezik a megszűnt tao visszavezetését vagy más adókedvezmény megvalósítását azzal a céllal, hogy a magánszektort bevonják a kultúra finanszírozásába?
Nem. A tao támogatást nem lehet úgy megszervezni, hogy az ne legyen a korrupció melegágya. Az értékalapú támogatás ellen hatott, egyfajta befektetés, kvázi kötvényvásárlás volt. Ráadásul minden pénzt az előadóművészetek azon területeire vitte, ahol van jelentős jegybevétel, a többi művészeti ágtól pedig elterelte a potenciális támogatót. Szeretnénk, ha tényleges szponzorok és mecénások jelennének meg újra. A kultúra finanszírozásában ezzel együtt elengedhetetlen az állami szerepvállalás, ebben azonos a helyzetünk a többi európai országéval. A legjobb nevű osztrák, olasz művészeti intézmények is jelentős állami dotációt kapnak, annak ellenére, hogy a legdrágább jegyek ára egy magyar belépőének tíz-tizenötszöröse. A Salzburgi Fesztivál például olyan hatalmas városi, tartományi és szövetségi támogatást kap, ami nálunk az egész fesztiválterületet felülmúlja.
A színházak jelenleg állami vagy önkormányzati vagy közös fenntartásban működnek. Fog ez változni?
Az a cél, hogy a kormány csak a kiemelt nemzeti intézményeket tartsa meg, a többi pedig kerüljön a helyi önkormányzathoz vagy legyen független. A kiemelt intézményekkel kapcsolatban a jelenlegi körből indulunk ki. És ez a személyekre is vonatkozik. Sőt, ha egy-egy ilyen intézmény jelenlegi vezetőjének mandátuma lejár, ő is pályázhat majd a folytatásra. Nem szabad leállítani egy projekt előkészületi munkáit sem azért, mert a készítője a Fidesz dobogóján szokott ülni. Legalábbis mi ezt sugalljuk a majdani kulturális kormányzatnak.
A Nemzeti Filmintézet is megmarad?
A meglévő, Andy Vajna nevéhez kapcsolódó rendszer kereteinek már csak azért is meg kell maradniuk, mert van egy érzékeny vonulatuk: az Európai Unió versenyszabályzata, és a kialakult uniós modus vivendi. De miután az NFI-t kormánybiztos vezeti, személycsere biztosan lesz.
A hatpárti tájékoztatón az is elhangzott: emelik a közművelődési dolgozók bérét.
Szeretnénk megóvni az ellenzéket attól, hogy licitálásba kezdjen. Ezek jelentős részéről ugyanis kiderül, hogy csak alkalmi, nehezen kivitelezhető és idővel elinflálódó rögtönzések. Ehelyett valamennyi területen hosszabb távú bérstabilitást szeretnénk elérni. Ennek egyik része, hogy az önkormányzatiságot szeretnénk visszaerősíteni. A közszolgálati bértábla csak alap, mindig voltak olyan települések, amelyek azt jelentősen felülírták. Fontos, hogy a városok a rengeteg megszorítástól megszabadulva fokozatosan visszaszerezzék a potenciált, idővel valóban gazdái, és közülük minél többen bőkezű támogatói lehessenek intézményeiknek, a helyi kulturális életnek.
Az utóbbi évek legnagyobb tiltakozását kiváltó Színház és Filmművészeti Egyetem modellváltásával kapcsolatban van mit tenni?
Az új típusú alapítványok – a „kekvák” – függetlenek a kormánytól, kivéve azokat az embereket, akiket odaültettek. Az SZFE-nél sokkal nagyobb falat a Magyar Kultúráért Alapítvány, amelynek elnöke Demeter Szilárd. Az alapítvány olyan tömegű ingatlanvagyont, intézkedési lehetőséget, a Petőfi Kulturális Ügynökség olyan hatalmas induló összeget kapott, hogy a már meglévő vagyonnal jól tud működni újabb költségvetési támogatás nélkül. Annyira mesteri és ördögi módon találták ki, hogy nincs ember, aki megmondja, hogy mindezt hogyan és mikor tudja a nemzeti közösség visszanyerni.
Marad állam az államban?
Vannak romantikus elképzelések: majd belátják, hogy vissza kell adni. Az ország fele, az egyetemek és a kultúra területén ennél is nagyobb része el lett rabolva az önállósított és érinthetetlen feudumokkal. Az elbirtokolt tartományok visszaállamosítása kulcskérdés. Magyarország a feudalizmus irányába tartott, ezzel szemben mi polgári demokratikus visszarendeződést szeretnénk. Hogy a lojalitás jutalmazásával szemben polgári demokráciára jellemző kiegyensúlyozott, neutrális kulturális politika érvényesüljön. Hogy a kulturális miniszter ne a bábja legyen egy rezsimnek, hanem köztisztviselő, aki a normális működést és elosztást felügyeli.
