Az év elején a Museum of Fine Arts Boston vissza adta Salomon van Ruysdael vásznát Chorin Ferenc örököseinek. A zsidó családból származó, ám 1919-ben kikeresztelkedett, magyar üzletember, bánya és gyártulajdonos, a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, és nem mellesleg Weiss Manfréd veje volt. Chorin a háború alatt ellenállási mozgalmakat, menekülő zsidókat támogatott pénzzel, volt oka, hogy féljen a náciktól.
1943-ban képeit egy magyar kereskedelmi banknál helyezte el, majd maga is megpróbált elrejtőzni. A németek azonban rátaláltak, deportálták, de nem ölték meg, miután üzleti információkat kaptak tőle, saját és családja élete megmentése fejében. Chorinék átmenetileg Portugáliában kaptak menedéket, majd útjuk az Egyesült Államokba vezetett. Időközben a bankszéfet 1945-ben kifosztották. A bostoni múzeum szerint Ruysdael festményét Chorin Glück Frigyestől vette 1931-ben. A múzeum 1982-ben egy londoni kereskedőtől vásárolta meg Beverwijk látképét, mindössze annyi információjuk volt, hogy egy svájci gyűjteményből származik. 1988-ban feltűnt a mű egy olyan publikációban, amely Magyarország háborús veszteségeiről szólt, de a leírás nem volt pontos, a közölt kép pedig nem egyezett az igazival. A kép múltját Juhász Sándor művészettörténész derítette fel, ismereteit 2019-ben megosztotta az amerikai intézménnyel, amely tavaly felvette kapcsolatot a Chorin örökösökkel. A mű jelenleg a Christie’s-nél van kiállítva New York-ban, a hírek szerint még ebben az évben elárverezik.
A houstoni Museum of Fine Arts is szembesült a nácik hagyatékával, az aktuális ügyben egyelőre nem született döntés. A Monuments Men Alapítvány, amely napjainkban sem adta fel a háború alatt elveszett műtárgyak felkutatását, felszólította a múzeumot, adja vissza Bernardo Bellotto, Marketplace at Pirna (1764) című képét Max Emden örököseinek. A képet nem önszántából, hanem kényszer alatt értékesítette - az áruházak sorát, köztük a budapesti Corvint is létrehozó - nácik elől menekülő német zsidó üzletember. Az Emden örökösök 2007-ben kérték először vissza a Belotto-t, majd 2011-ben, de pert soha nem indítottak. Tavaly újra próbálkoztak az alapítvány támogatásával, hogy visszaszerezzék az 1961-óta houstoni intézményben lévő alkotást, amelyet 1946-ban a Monuments Men csapata talált meg, és akkor átadott a holland hatóságoknak. A tisztánlátást zavarja, hogy a kép két verziója is ismert, így van vitatkozni valója a szakértőknek. Az Emdenek két Belotto, ugyancsak kényszer alatt értékesített, tájképet visszakaptak a német kormánytól 2019-ben, amelyek egy évvel később 7,8 millió euróért keltek el a Sotheby’s aukcióján.
Január utolsó napjaiban Németországban is rendeződött egy régi kérelem. Adam van Breen Ice Skating című műve - amelyet személyesen Hermann Göring választott ki Hitler számára a vészidőkben - révbe jutott jogos tulajdonosainál. A festmény Jacques Goudstikker, amszterdami képkereskedőé volt, akinek 1940-ben menekülnie kellett, hajón próbált eljutni Angliába, hátrahagyva több mint ezer képet. Sorsa tragikusan alakult, lezuhant a hajófenékre, de mellette megtaláltak egy kis fekete jegyzetfüzetet, benne gyűjteményének gondos leltárával. A háború után 200 képet visszakaptak az örökösök, ám több mint 800 máig nem került elő, többségük Göring közreműködésével került ismeretlen helyre. Tavaly két XVII. századi kép felbukkant egy aukción, az ismeretlen beadók végül is kiegyeztek Goudstikker örököseivel.
Franciaországban ugyancsak előrelépések történtek a hányattatott sorsú képek sorsának rendezése érdekében. A Louvre összefogva a Sotheby’s-el elindított egy hároméves programot, amelynek keretében kivizsgálják az 1933 és 1945 között az intézménybe került művek eredetét. A Francia Nemzetgyűlés pedig megszavazta azt a kivételes törvényt, amely lehetőséget teremt, egyelőre 15, eredetileg zsidó tulajdonú kép, köztük Marc Chagall Le Père, és Gustave Klimt Rosiers sous les arbres (Rózsák a fák alatt) című képének restituciójára.
