„A Giro d’Italián Arnaud Démare lesz a kapitány, viszont mondjuk úgy, kis kapitány leszek – jelentette ki Valter Attila a Népszava érdeklődésére a Hősök terén, a Rózsaszín Fények Éjszakája elnevezésű eseményen, amelynek keretében 100 nappal a Nagy Rajt előtt rózsaszínbe borultak az útvonal menti települések épületei.
Valter és a tavalyi Girót ugyancsak teljesítő Dina Márton a fagyponthoz közeli időjárásban együtt görgőzött, miközben mellettük 100 spinning kerékpáron tekertek az amatőrök. A szervezők zenés programmal, rózsaszín pólóval és sapkával, valamint forró teával és „Giro-s kenyérrel” kedveskedtek a kilátogatóknak, akik kedvenceikkel is találkozhattak.
„Sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mint számítottam. A mezőny összetétele nem itt a legerősebb, de nagyon örülök, hogy ennyien itt feszegetik a határaikat – mondta nevetve Valter. – Megérint, hogy ennyien itt vannak. Próbálom begyűjteni az erejüket, ahhoz, hogy szép eredményeket érjek majd el.”
A tavaly három napon át rózsaszín trikós kerékpáros érdeklődésünkre azt is kifejtette, mire számíthatunk tőle az idei olasz körversenyen.
„A saját versenyemet futhatom, nem kell beállnom a sprinter Démare felvezetővonatába, mondhatni, azt csinálok, amit akarok. Viszont nem is lesznek segítőim, de ezzel nincs is baj. Nem vagyok még azon a szinten, hogy rám épüljön egy ekkora csapat. Emiatt stressz sem lesz akkora rajtam. Szerintem ez egy szuper felállás így” – magyarázta a kerékpáros, akire a Giróig a valenciai körverseny, a Strade Bianche, majd a tirrén-adriai, a katalán és az alpesi körverseny vár.
A tavalyi olasz körversenyen tizennegyedikként záró versenyzőt arról is kérdeztük, az összetett top tízet, netalántán az hegyi trikót célozza-e meg?
„A hegyi trikón még nem gondolkodtam, pedig egy egész jó ötlet, most említik nekem először. Az nyilván a verseny kimenetelétől függ, ha elúszik az összetett, nem megy jól egy-egy szakasz, nincs értelme mondjuk a 20. helyért küzdeni, akkor jobban rá lehet menni, de egy szakaszgyőzelem lenne a prioritás. Az elsődleges cél, hogy amíg jól megy a versenyzés, addig az összetettre fókuszáljak. Ha tavaly sikerült a top 15, idén összejöhet a legjobb tíz is” – felelte Valter Attila, aki reméli, ha nem is idén, de egyszer sikerül megnyernie a Giro d’Italiát. Ennek kapcsán kiemelte, egy idő után nem lehet kettesével venni a lépcsőfokokat, az edzésmunkát nem lehet a végtelenségig fejleszteni, el kell kezdeni másra is fókuszálni.
„Az alvásra, étkezésre, pszichológiára is elkezdtem jobban figyelni, s sikerült is fejlődni. Nem vagyok még ezekben száz százalékon, de nem is szerettem volna egyből, inkább minden évben új dolgokat kipróbálok, ilyen például a légzéstechnika. Úgy érzem, tüdőkapacitásban sokat sikerült fejlődni.”
Valter Attila egyelőre az olasz körversenyig látja a programját, ugyanakkor reméli, hogy a szezon második felében az ugyancsak háromhetes Vueltán is bekerül a csapatba. „Bízom benne, hogy lehetőséget kapok, viszont a csapatból mindenki szeretne indulni, egy évben két Grand Tour nagyon megterheli a szervezetet, lehet, hogy arról le kell majd mondjak” – zárta szavait.
Lapunk megszólalta Dina Mártont is, aki egy spanyolországi edzőtáborozást követően túl is van idei első versenyén.
„A tavalyi Girón elég nagy volt a felhajtás, de hazai közönség előtt tekerni mindig más. Ilyenben még nem volt részem, összehasonlíthatatlan bármivel. Rózsaszínben kivilágított Hősök terén tekerni száz emberrel óriási élmény” – jelentette ki az EOLO-Kometa versenyzője, akire az elkövetkezendő időszakban az antalyai körverseny, a Strade Bianche, egy isztriai viadal, majd a Coppi e Bartali és a török körverseny vár. Addig is folytatódik a felkészülés!
„Ne gondolja senki, hogy itthon nem edzünk, mínusz három fokban, ónos esőben is kimentem, mert ki kellett menni. Most február 8-áig itthon leszek, de hogyha begorombul az idő és nagyon hideg lesz, akkor lemegyek Horvátországba” – tekintett előre a 25 esztendős kerékpáros, aki egyelőre nem tudja, idén is indulhat-e a Girón, hiszen még csapata várja a döntést azzal kapcsolatban, ismét megkapják-e a szabadkártyát.
