Éles a kontraszt Jemen és az Egyesült Arab Emírségek között. Előbbi a Közel-Kelet legszegényebb országa, az ENSZ szerint a világ jelenlegi legsúlyosabb humanitárius válságának színhelye, ahol 2015 óta pusztító polgárháború dúl, járványok tombolnak és éhínség szedi áldozatait. Az emírségek viszont egy jómódú állam, a forrongó régióban a béke és biztonság szigetének számít, ami a befektetők, vendégmunkások és turisták szemében egyaránt vonzóvá teszi. Egy ideálisabb világban inkább az Öböl-menti országot jellemző stabilitás lenne ragályos, ellenben a mi, korántsem tökéletes valóságunkban a háború szele érte el az Emírségeket, melynek következtében még brutálisabbá vált a jemeni konfliktus.
Az Irán támogatását élvező, Jemen északi részét uraló síita húszi lázadók egymás után két hétfőn is megtámadták Abu Dzabit; drónokat, cirkáló rakétákat, illetve ballisztikus rakétákat indítottak az Emírségek fővárosa ellen. Az első akció során egy olajlétesítményt és a nemzetközi repülőtér építés alatt álló részét érte találat, ami három ember - két indiai és egy pakisztáni vendégmunkás - életét követelte. A másodszori - e heti - művelet viszont teljesen meghiúsult, a légvédelmi rendszerek még a becsapódás előtt ártalmatlanították a kilőtt lövedékeket.
A húszik akcióinak az Emírségek elrettentése lehetett a céljuk. Az Öböl-menti ország a Szaúd-Arábia vezette arab koalíció tagjaként a nemzetközileg elismert jemeni kormány oldalán áll polgárháborúban. A síita felkelők különösen azt sérelmezhetik, hogy az utóbbi hetekben komoly harctéri veszteségeket szenvedtek el az Abu Dzabihoz kötődő (és a jemeni hadsereget segítő) Óriások Brigádja nevű milíciától, ami jelentősen visszavetette a közép-jemeni Maríb kormányzóság bevételére irányuló erőfeszítéseiket.
- magyarázta lapunknak Ibráhim Dzsalál, a washingtoni Közel-Kelet Intézet (MEI) Öböl-menti térségről és Jemenről szóló programjának vendégkutatója. Ez a fajta taktika már többször bevált a jemeni lázadóknak, 2017-ben Abu Dzabi akkor még épülő Baraka atomerőműve, egy évre rá pedig a város reptére ellen indítottak támadást. Az Emírségek minden jel szerint meghiúsította az akciókat, ám a fenyegetésre reagálva mégis Jemen déli részére mérsékelte konfliktusbéli szerepvállalását. A húsziknak Rijádot is sikerült megfélelemlítük azzal, hogy 2019 szeptemberében kulcsfontosságú szaúd-arábiai olajlétesítmények ellen intéztek dróntámadást, Dzsálál szerint a szaúdiak egy törékeny és hivatalosan be nem jelentett deeszkaláció válaszoltak a terrorra. – Ez részben megnyitotta a húszik előtt az utat, hogy 2020 tavaszára rendezzék soraikat és területeket foglaljanak el az északi El-Dzsauf kormányzóságban - fogalmazott a MEI vendégkutatója.
A jemeni felkelők számítása ezúttal azonban nem jött be: a szaúdi vezetésű katonai szövetség bekeményített, kíméletlen légihadjárattal válaszolt már az első húszi akcióra, látszólag mit sem törődve az esetleges polgári áldozatokkal. – Úgy tűnik, a koalíció úgy érzi, nem kell tartaniuk magukat a háború szabályaihoz - nyilatkozta lapunknak a genfi székhelyű SAM emberi jogi szervezet elnöke, Taufík Al-Hamídi. Megjegyezte: a koalíciós légi műveletek korábbi csúcspontján, 2016-17-ben több mint 250 olyan esetet dokumentáltak, amikor polgári létesítményeket, köztük otthonokat, iskolákat, börtönöket bombáztak le. Hamídi hangsúlyozta, hogy a húszik is naponta ölnek civileket, a konfliktus minden résztvevője követ el háborús bűnöket. – Sajnálatos módon káosz uralkodik Jemenben, hiányzik a jó erkölcs és a nemzetközi egyezmények tisztelete, felelősségre vonás híján pedig a jogsértések elkövetői felhatalmazva érzik magukat újabb atrocitások végrehajtására - állapította meg a SAM elnöke.
A jemeni jogsértéseket nyomon követő Rasd koalíció társalapítója, Rijád al-Dubaj egyetértett abban, hogy a konfliktus minden oldalának kezéhez vér tapad, és a háborúnak a civilek fizetik meg az árát.
– szemléltette lapunknak a jemeniek sivár mindennapjait a jogvédő. Al-Dubaj nehezményezte ugyanakkor, hogy a világsajtó szinte kizárólag Szaúd-Arábia és szövetségesei túlkapásairól ír. – Tavaly októberben a húszik ballisztikus rakétával mértek csapást egy törzsi vezető házára, ekkor 13 civil halt meg. Idén januárban a koalíció lebombázta a lázadók egy katonai parancsnoknak az otthonát, 12 civilt öltek meg. Mindkét incidens Jemenben történt, mindkettőben nők és gyermekek is meghaltak meg, de az első alig kapott figyelmet - mutatott rá. Frusztráltsága abból fakad, hogy jogvédőként ő nem tesz különbséget elkövetők szerint a jogsértések között, míg nyugati közvélemény számára azoknak az atrocitásoknak van hírértéke, melyekért a kormányaikkal szövetséges olajmonarchiák a felelősek.
- panaszolta Al-Dubaj, aki szerint arról is kevés szó esik, hogy a felkelők taposóaknákat telepítenek, pedig azok még sok-sok évig szedhetik áldozataikat, még a háború esetleges lezárulta után is.
Egyelőre nem úgy tűnik, hogy belátható időn belül véget érne a konfliktus. Joe Biden amerikai elnök ugyan egy éve, nem sokkal a beiktatása után külpolitikai prioritásai között említette a jemeni béketeremtést, ám kormányzata semmilyen eredmény nem tudott elérni, azóta pedig számtalan újabb kül- és belföldi válság terelte el Washington figyelmét. Mégis bizonyos szempontból az amerikai diplomácián múlhat, hogy meddig fokozódik még a jemeniek szenvedése. A húszik legfőbb támogatója ugyanis Irán, mely egyelőre nem érdekelt a békében. A teheráni rezsim úgy láthatja, hogy bármifajta jemeni eszkaláció csak javít tárgyalási pozícióján az atomalku feltámasztására irányuló bécsi egyeztetéseken. Amíg az osztrák fővárosban nem születik egyezség az Egyesült Államok 2018-as kilépésével széteső nukleáris megállapodás helyreállításáról, addig elképzelhetetlennek látszik, hogy hiteles békefolyamat induljon meg Jemenben.
