Üdvös lenne, ha hagynánk a Márki-Zay Pétert jobban érvényesülni. Nem látszik a haszna a saját programok külön-külön hangsúlyozásának. Ha mind a hatan ennyifélét mondunk, az akkor is hangzavarnak hatna, ha nem volna a sajátos MZP hatás…
Olvasom, nem először, a pártom programját: akkor most a tisztelt közönségnek bemutatjuk az ajánlatot. Részletesen. Minden témáról mondunk is valamit, hogy érthető legyen. Ha fiatal, netán idős érdeklődő fordul hozzánk, vagy orvos, vízügyes, esetleg fazekas, netán motorversenyző, vagy kőműves, mindahány talál nálunk érdemi, megalapozott javaslatot. Van javaslatunk az oktatásra, az egészségügyre, a honvédelemre, no, meg pénzügyekre, a külkapcsolatokra. Mindenre van egy bekezdés, egy jó mondat. Ügyelünk rá, hogy egyértelmű legyen: mi mondjuk, amit mondunk, oda is írjuk minden bekezdésbe, hogy a mi pártunk javasolja. Jó, nem minden bekezdésbe, de az a lényeg, hogy ott legyen.
Így kell ezt! Bemutatjuk, megmondjuk, javasoljuk. A közönség meg arra jár, összeveti a többi ajánlattal és a szavazatát a neki tetsző javaslat megerősítésére használja fel. Reményeink szerint a miénkre. Ezért írtuk le részletesen, sok munkával, megfontoltan és a változásba vetett hittel.
Az más kérdés, hogy sehol sem lehet a Magyar Szocialista Pártra, a DK-ra vagy a Momentumra szavazni. A többire sem. Az a helyzet, hogy olyan választás következik, ahol a szavazólapon nem lesz hat külön rubrika. Nem lehet a saját javaslatok bemutatásával eredményt elérni.
Azért legyünk pontosak. Minden, az ellenzéki összefogásba betagozódó párt a saját támogatói számára felmutatja, bekészíti, amit a törzsválasztói joggal elvárnak tőle. Olyan nem lehet, hogy egy dékás, jobbikos, momentumos, emeszpés vagy bármely más tagszervezet választója ne találja meg a saját képviseletét, illetve azokat a szövegeket, melyek az ő csapatának az üzeneteit hordozzák. Kellenek a személyek és kellenek az üzenetek. A teljes szortimentre szükség van. Praktikusan a közös listán sorakoznak azok a nevek, melyek képviselik, felmutatják az egyes pártok jelenlétét.
Valójában közös, ellentmondásmentes tartalmat nem lehet összerakni, de nem is érdemes. A közös listát a résztvevő pártok nevesítésével fejezetekre osztott ajánlattal lehet erősíteni, azzal, ami az összefogás tartalma: egymás támogatása a kormányzó politikai szövetséggel szemben. Minden résztvevő ebben a szövegben hitet tesz az összefogás, a változás támogatása mellett, és a változáshoz kéri a közönség szavazatait.
Az összefogást politikai értelemben előválasztással alapoztuk meg. Az előválasztásnak nemcsak a személyi konzekvenciái adottak, hanem az is, hogy a győztes miniszterelnök-jelölt önálló politikai arculattal nyert mindenkivel szemben. A jelölt nem a miénk, hanem közös.
Márki-Zay Pétert most sem azért támogatjuk, mert megkedveltük, hanem azért, mert ez az érdekünk. Azzal mégsem állhatok ki, hogy a priori így helyes, így terveztük, és most, hogy eldőlt az előválasztás, a posteriori megbizonyosodtunk róla, hogy megfelel az érdekeinknek. Pedig tényleg.
Meghatározó, lényeges, mindent meghaladó tulajdonsága, hogy egyik szervezetnek sem a képviselője. A szavazók, az új szavazók, akik az előválasztáson az első fordulóban nem is szavaztak, kifejezetten miatta, az általa képviselt politikai képlet okán jöttek el. Minden megszólalás, ami valamelyik tagszervezethez köti a jelöltet, vagy alárendelt helyzetben mutatja be, rombolja a jelölt fellépésének eredményét. Az országgyűlési választás akkor nyerhető, ha az előválasztáson tapasztalt hatás érvényesül, az egyébként passzív választói kör megmozdul és eljön szavazni, miközben az egyes pártok támogatói is megjelennek.
A kereskedelemben a hálózatok versenyét, piaci részesedését az dönti el, hogy a győztes egy áruféleségből olyan kínálatot tud felmutatni, amiért azok is elmennek az áruházba, akik egyébként nem tennék. Nekünk most van egy ilyen tétel a szortimentünkben, amit a miniszterelnök-jelölt képvisel. Látjuk, tapasztaljuk, hogy a szavazók eljönnek miatta. Azok is, akik egyébként nem.
Kétségkívül nem szocialista, nem jobbikos, és nem sorolható be egyik párthoz sem. Nem is lenne szerencsés, még akkor sem, ha ő személy szerint továbbtekint a választáson túlra, és pontosan látja, hogy a változásban érdekelt pártok csak vele együtt számíthatnak a győzelemre. Az ellentmondás valós. Reális megítélése a helyzetnek, hogy a miniszterelnök-jelölt hatása nagyobb, mint külön-külön bármelyik ellenzéki pártnak. Ez a megállapítás akkor megalapozott, ha az előválasztás eredményét elfogadjuk. Márpedig elfogadjuk, mi több, ez a közvetlen oka, hogy Márki-Zay Péter a közös lista vezetője.
Nem feloldható az ellentmondás azon eleme, hogy az a politikai szortiment, amit ajánlunk a miniszterelnök-jelölttel együtt, lényegesen eltér a sikeres választásokat követő helyzettől. Az ajánlat belső arányai tartalmazzák a szavazatokat megmozgató jelölt hatását, az eredmény ellenben kizárólag az összefogásban szerepet vállaló pártok belső arányait fogja tükrözni.
Nem tudnám megmondani, miben áll pontosan a miniszterelnök-jelölt mozgósító ereje. Abban bízom, hogy azt az általam nem meghatározható összetevőt, ami az új szavazók özönlését eredményezte, az elmúlt hetek történései nem tették tönkre.
Egészen biztos, hogy a jelölt sikerében különállósága, egyedisége szerepet játszik. Nem tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak az a nézet, hogy a jelöltünk velünk szemben szerezte meg a választók támogatását. Az a törekvése, hogy saját bázist rakjon össze, és így a meglévő, érvényes formula szerint egy legyen a már létező pártvezetők közül, nem látszik hasznosnak. Nem érdemes a választóktól azt elvárni, hogy megismerjenek és elfogadjanak egy új formációt. Nem valaminek a hiányát keresik a miniszterelnök-jelölt személyében, hanem a meglévő, már felmutatott kvalitásai nyerték el az új választók támogatását.
Minden törekvés, ami ennek ellentmond, rontja az esélyeinket. Valamennyire zavar, hogy rám a „Márki-Zay effektus” nincs hatással, de látom, hogy a választók számára vonzó. Az is rendben van, hogy az összefogás résztvevői megtartják önálló arculatukat, és befogadják/elfogadják Márki-Zay szerepét.
A felvázolt ellentmondás, bár létező és felismerhető, abban oldódik fel, hogy a miniszterelnök jelölt szándéka az ellenzéki közösséghez tartozni. Akkor is ez volt a szándéka, amikor még nem látszódott a személye köré szerveződő támogatás, és most is, következetesen az összefogás keretei között, az összefogást erősítve politizál.
A valós helyzet az, hogy az összefogás minden támogató szervezetére szükség van, mégpedig úgy, hogy a miniszterelnök-jelölt saját, önálló megjelenése, hatása is érvényesül. A kereskedelmi marketing nagyon szép, bevált megoldásokat ismer a különálló értékesítési hálózatok összefogásából származó előnyök érvényesítésére. A politikai marketing számára nincs érvényes megoldás arra, amivel most van dolgunk. A jól körülírható, az összefogásból származó előnyökhöz szeretnénk társítani a kevéssé meghatározott, egyetlen személyhez kötött, de kétségkívül létező, megtapasztalt politikai hatást.
Magát az országos listát, amit a miniszterelnök-jelölt vezet, és amin az összefogás képviselői foglalják el a látható helyeket, sokféleképpen lehet eredményesen támogatni, amint azt nemegyszer leírtam. Vannak módszereink, bevált eszközeink a lista elfogadottságának javítására. Amire nincs recept, az a miniszterelnök-jelölt személyének, az általa képviselt hatásnak a működtetése.
Ellenben a jelölt velünk van és dolgozik. Az megoldás lehet, hogy hagyjuk dolgozni. Az biztos, hogy jól mutat a szortimentünkben.