Ami a futballban zajlik, szoktam volt mondani, konvergál azzal, ami a nagypolitikában történik: dől a lé, de eredménye nincs; a stadionépítések részint önnön nagyszerűségünk jelképei, részint tökéletes lehetőségek a túlárazásos pénzkeresésre; miközben migránsozás megy, az NB I-ben lassan nincs magyar (lásd még a kormányzati narratíva és a betelepedési kötvény által tízezrével beköltöztetett külföldiek közötti ellentmondás).
Ezt csak azért tartottam elöljáróban fontosnak leszögezni, mert a Magyar Teniszszövetségben is hasonló folyamatokkal találkozunk, mint a nagypolitikában. A fideszes hatalom előretörése nyomán most már ott tart a dolog, hogy egymás nyakába ömlik a fekália, de azért mégiscsak az átlagpolgár a legnagyobb kárvallott. A korábbi elnök, Szűcs Lajos vezette szervezet elérte, hogy állami garanciával hazánk rendezzen három éven át nemzetközi tornát, aztán miután helyzete tarthatatlanná vált, mennie kellett, a következő fideszes elnök, Lázár János pedig lemondta a versenyt. Emiatt úgy fest, hogy hamarosan 20 milliárd forint kártérítést kell fizetnie az államnak, azaz nekünk, átlagembereknek. Azért, mert egy fideszes potentát szeretett volna kicsit nyerészkedni, most minden magyar zsebbe nyúl. 2000 forintot kell fizetnie a nulla évestől az aggastyánig, Szűcs Lajostól a sztorihoz köze nincs kisemberig mindenkinek.
De sebaj. Amíg a párt összezár, nincs nagy baj, 20 milliárd nem veszteség, veszteség az lenne, ha a belső harcok folytán a Fidesz elbukná a választást. Így aztán, ha valóban ki kell majd fizetni a 2000 Ft/fő összeget, Szűcs akkor sem kap büntetést, legföljebb más sorba teszik a narancsligetben, Orbán Viktornak ugyanis ennyi és még ennél sokkal, de sokkal több pénzt is megér, hogy a miniszterelnöki széket megtarthassa. Ehhez egységet, erőt kell mutatni, piti 20 milliárd ma már semmi neki.