A „Péterek nemzedékének” szerzői közül elsőként az ő írásait olvastam. Esterházytól akkor már megjelent a Termelési-regény (kisssregény) (Magvető Kiadó, 1979), utólag biztos vagyok benne, hogy a kötet pispeklila borítójával is találkoztam már, de emlékezetem szerint először a Kis Magyar Pornográfiát (Magvető, 1984) olvastam tőle. Nádastól az első szöveg, amire emlékszem, az Emlékiratok könyvének (Szépirodalmi, 1986) Isten tenyerén ülünk című regényrészlete, amely az 1980-as Fiatal írók antológiájának (Magvető, 1980) volt kötetcímadó prózája.
Ugyanebben az antológiában szerepelt Lengyel Péter, és lehet, hogy olvastam is az itt közölt Rondó című írását, de tőle máig a legemlékezetesebb olvasmányélményem a Macskakő (Szépirodalmi, 1988). Az 1980-as Fiatal írók antológiájában amúgy Esterházynak is van egy Bevezetése a szépirodalomba és megtalálható benne a szerintem egyik legjobb Hajnóczy Péter-elbeszélés, a Temetés is.
Amikor ez az antológia kezembe került, Hajnóczy Péter (1942-1981) – mert róla lesz szó – írásait már ismertem A fűtő / M / A halál kilovagolt Perzsiából / Jézus menyasszonya / Hátrahagyott írások (Szépirodalmi, 1982) című kötetből. Egy utóbb magyar-történelem szakot végzett, ma építési (kis)vállalkozó gimnazista barátomtól hallottam először Hajnóczyról és a körülötte kialakult kultuszról, alkoholizmusáról és hogy öngyilkos lett (nem lett az). Volt Miskolcon a 80-as évek elején egy különös, ma úgy mondanám, diszkont könyvesbolt: egy tízemeletes panelház első emeletének egyik lakása volt átalakítva könyvraktárrá, s az akkori évek könyvtermését itt lehetett kedvezményes áron beszerezni. Az említett Hajnóczy-kötetet például – most, hogy kezembe vettem, látom a kézzel beleírt árat – 45 helyett 40 forintért vásárolhattam meg, ami ugyan nem egy nagy kedvezmény, de mégis egy akkor frissen kiadott könyvről van szó.
E kötetet rongyossá olvastam, az elbeszélések abszurditása a rajongva szeretett Örkény novelláira emlékeztetett, A halál kilovagolt Perzsiából című kisregény pedig az alkohollal és az alkotással való küzdelem miatt fogott meg: „Íme, a rettenetes üres, fehér papírlap, amire írnom kell, gondolta. Valamivel jobban volt már; megpróbált dolgozni. Július közepétől november végéig rövidebb megszakításokkal részeg volt, nem írt egy sort sem. (…) Most részegsége alatt írt feljegyzéseit lapozgatta, és azt a kétszázhetven gépelt oldalt, amelyről tudta, hogy el kell dobnia, legfeljebb egy-két bekezdés és néhány mondat, amit használni tud.”
Máig az egyik legkedvesebb írásom, az azóta középiskolások számára is ajánlott olvasmányként szereplő A hangya és a tücsök című elbeszélése. Az Aiszóposztól (Ezópusz) és La Fontaine-től is ismert mese Hajnóczynál úgy végződik, hogy a tücsökről, aki egész nyáron nem dolgozott, csak hegedült, novemberben kiderül, hogy meghívták, töltse a telet Párizsban hangversenyeken játszva. Mire a reakció: „Arra kérném – mondta a hangya –, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.”