Itthon és másutt is egyre hangosabb politikai bírálatként hangzik el, hogy az uniós klímapolitika jelentős anyagi terheket róna a társadalomra - írja a Másfélfok.hu nevű környezetvédő oldalon megjelent elemzésében Kelemen Ágnes közgazdász, éghajlat-politikai szakértő. Ezzel szemben a valóság az, hogy az unió biztosít forrást a társadalmi terhek enyhítésére. Ezek alkalmazása csak a nemzeti kormányokon múlik. Egy egyszerűsített számítás alapján Magyarországon fejenként havi 2700 forintos többletkiadást okozna, ha a szennyező gépjárművekre és épületekre is kiterjesztenék az uniós szén-dioxid-kibocsátás-kereskedelmi rendszert. A különböző jövedelmi csoportokba eső háztartások pontos érintettségének vizsgálata, illetve a támogatási elvek kidolgozása szintén a nemzeti kormányok feladata. Mindazonáltal erre az EU külön alapot is létrehozna, amelyből Magyarország 7 év alatt 1100 milliárd forintot kapna.
A közös cél világos: 1990-hez képest 2030-ra átlag 55 százalékkal csökkenteni, 2050-re pedig megszüntetni az államszövetség nettó szén-dioxid-kibocsátását. A kérdés csak a költségek elosztása. A szerző így most elsősorban a jólétet, a gazdaságot és a környezetet illető hatásvizsgálatokat, felkészülést várna a kormánytól. Az Európai Bizottság szerint az épület- és közlekedési ágazatra tervezett új szén-dioxid-kibocsátás-kereskedelem és egyéb intézkedések körülbelül tizedével növelnék az átlagos európai háztartás energetikai kiadásait.
A hazai épületek 7,2, a járművek pedig 14,2 millió tonna szén-dioxiddal terhelték a levegőt 2019-ben. A - szennyező nagyvállalatok körében évtizedek óta működő - kvótakereskedelmi rendszer kiterjesztése a háztartásokat is szigetelésre, a szobahőmérséklet csökkentésére vagy elektromos autó vásárlására ösztönönzné. Az intézkedések a jellemzően szegényebb, fával fűtő háztartásokat kevéssé érintenék, mivel ez az energiaforrás megújulónak minősül. A statisztikák szerint az autós közlekedés is jellemzőbb a tehetősebbekre. A Bizottság számára készült tanulmány szerint így a kvótakereskedelem kiterjesztése leginkább a középső jövedelmi ötödbe tartozókat érintené.
Kelemen Ágnes további, észszerű javaslatoknak gondolná a szociális klímaalap bővítését, a kvótaár-érzékeny támogatást, illetve kivételesen magas tőzsdei energiaárak esetén a kvótaárplafont. A közgazdász a hazai elektromosautó-támogatás bírálata mellett az épületek széles körű energiahatékonysági mélyfelújításának állami ösztönzését, valamint a szegényebbek támogatását sürgeti.
Az elemzés kapcsán megjegyzendő: a kvótarendszer több év múlva tervezett kibővítéséről máig zajlik a vita a brüsszeli döntéshozatali fórumokon. Az Orbán-kormány - leginkább a visegrádi országokat maga mögött tudva - élesen elveti a tervet. Álláspontjukat a politikai propagandában is megjelenítették, mondván: nem hagyjuk, hogy Brüsszel "klímaadót" vessen ki a magyar családokra.
