Evangéliumi mikroprocesszor
Az írást feszítették keresztre. A logosznak folyt ki a vére. A testté lett ige halt meg. Nietzsche látta: mi gyilkoltuk meg. Az önös érdek minden egyes nap kipusztít egy-egy fréziát. Az ószövetségi szövetbe varrta bele Isten Fia az új szőnyegmintát. Aki meg nem érti, az Jónás cethalának a gyomrában járja újra az iskolát. Magyarán: Abbadón ölében. Minden ember kétségbe vonja a másik empátiáját? Nem téved, ha ábrándjai kékek! A bőre alatt vándorol az ihlet. A lélek szinesztéziája. Egy illat felfeslik. Az élet szövete alól előbukkannak a városok. Versek. Jézus a kék szótövek völgyében imádkozik.
Intelligens anyag
Olykor energia a beszéd. A száj izgalomba jön. A nyelv életbe lép. Ahogy fogy a lélegzet, a szó is kevesebb. Bárcsak a nyelv mozgatná az egeket! A hit pedig csinálná az ihletet. A nem látottba bemenet. A tiszta ész szúnyogcsípés, nem bolha. Bárcsak a belátás kikezdhetetlen volna. Szinte nemes. Mint a mű, mint a legjobb forma. Akár sós emlékfoszlányokon függő, fényes szelek. Az elmélkedő olykor átlép egy új gondolkodásba. Rákerül a rúdra a vállfa. S az állítások most lesznek lebontva. Lassan szétnéz a másik fejében. A partról a csónakot eloldja.
A napfény íze és a rét zamata
A beszédnek el kell törlődnie az érzés előtt. Telefonfülkék és budoárok az elgondolás imakamrái a teátrumban. Hordozható vécék és súgólyukak. A bohóc ecsettel integet. A sokadik lépésnél már fény derül a karakterére, hiszen ő egy fémvázas, villanydrótozott harlekin. Magyarul: robot. Odasétál a művésznőhöz és festegetni kezdi a hölgy meztelen hátát. Egy keresztet mázol a bőrre. Barokk zene szól, fagott és fuvola, csembaló és hárfa! A Merevlemez Paprikajancsi végül a hölgy arcára is piros festéket ken, s a tenor gyors mozdulattal feltör egy tojást, amit a nő a kezében tart, s amiből egy Hold alakú plazma hull a padlóra. A molett díva belenyúl a robot övtáskájába és egy piros nyelű kést húz elő belőle, amivel rögtön felszeleteli a főtt tojást. A színpad elsötétül. „Ennyit a jövőről és megvalósulásról.” Suttogja. Egy markáns, pukkanás és a színtér metamorfózison megy át. Egy százas égő lóg a levegőben és rengeteg apró tyúktojás jelenik meg a deszkákon. Majd az egyik tojáshéj felpattan és kigyalogol belőle a meszes tüllfátyol mögül, egy gépcsibe. Elindul a közönség irányába és a súgólyuknál felszáll. Nem tudni, hova tűnik? A kulisszák mögül gregorián hallatszik. Így tűnnek el az álmaink, mint a kiscsibék.
