Orbán Viktor igazi autokrata módjára válaszolt a magas inflációra, ami persze pont rosszkor ütött be, hiszen nem egészen 3 hónap múlva jönnek a választások, épp ezért a miniszterelnök árakat fagyaszt be. Ám gazdaságpolitikája gerjeszti a bajokat. Rossz idők járnak mostanság a populizmusra hajlamos politikusokra. Ők ugyanis részben azzal igazolják létjogosultságukat, hogy megfontoltan vezérlik a gazdaságot és gondoskodnak a lakosságról.
A megugró árak azonban aláássák ezt a tekintélyt és ez különösen akkor veszedelmes, amikor küszöbön állnak a választások. Most éppen ilyen szorult helyzetbe került Orbán. Az áremelkedés szintje igen magas, 7,4 százalék, és különösen vidéken, amely a kormányfő legfőbb szavazóbázisát adja, a bérek messze elmaradnak a városi szinttől. A növekvő energia- és élelmiszerárak éppen ezért a távol eső körzetekben súlyos gondot jelentenek a lakosságnak.
A nagy ember úgy reagál, ahogy a tekintélyelvű vezetők szoktak: plafont szab az áraknak. Ám az átlátszó manőver meglehetős kockázatokkal jár. Fennáll a veszély ugyanis, hogy az üzleti világ a hatalom ellen fordul. Az ellenzék pedig azt dörgöli az orra alá, hogy 12 éve van hatalmon, most mégis rögtönözni kényszerül. Mellesleg a kegyencrendszer szintén bénítólag hat a gazdasági folyamatokra. Sok szektort a protekciósok uralnak, így részben nincs verseny, ami csillapítaná az árakat.
Mi lesz még Magyarországon, ahol 20 ezer ember szurkolta végig a hazai válogatott nyitómérkőzését és senki sem viselt maszkot? Ezt a német csapat kapitánya kérdezi, aki nem érti, a magyar társrendezők miért nem szereznek érvényt a járvány miatt szükségessé vált elemi higiéniai követelményeknek.
Gislason annál inkább meg van elégedve Szlovákiával, ahol a németek játsszák a találkozókat. Ott minden nap tesztelik a játékosokat, a szakvezetők pedig azon vannak, hogy senki se betegedjen meg. A német szövetség sportigazgatója úgy véli, hogy a magyarországi meccseken tapasztalható hangulat remek reklám a sportág számára, de az már nem jó, hogy ennek az ára a fertőzések terjedése. Ellenben a szlovákoknál pont olyanok a normák, mint Németországban.
Ám ha az együttesnek a további meccseket magyar területen kell megvívnia, akkor végiggondolják, hogy milyen gondok származnak ebből. Bár igazából nem az ő dolguk megvitatni, hogy a magyar házigazdák és az Európai Szövetség képviselői mit tartanak még elfogadhatónak.
A lengyel lehallgatási botrány elsőszámú célpontja azt mondja, hogy a jelek szerint összehangolt akció során telepítették telefonjára az izraeli kémprogramot a biztonsági szolgálatok és a hatalom fő propagandistái. A szenátor, aki akkor, 3 éve az ellenzék választási kampányát irányította, különösen mocskosnak nevezte a módszert, hozzátéve, hogy az semmiképpen sem fér össze a jogállammal.
Brejza megjegyezte, hogy itt őt érte támadás, de főként a polgárok húzták a rövidebbet, hiszen megfosztották őket attól, hogy szabad és csalásmentes legyen a választás. A Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke úgy látja: ha korábban robban ki a botrány, akkor érvényteleníteni kellett volna az eredményt. A lengyel ellenzék mindenesetre elítéli a történteket, egy olyan országban, ahol ujjal mutogatnak a kormányra, mivel az időről időre tűz alá veszi a jogállamot. Az EU-ban korábban csupán Magyarországról derült ki, hogy használta a Pegasust. Az viszont csak a lengyelekről bizonyosodott be, hogy az ellenzékkel szemben vetették be, méghozzá kampányidőszakban.
A Szenátus bizottságot állított fel az eset felderítésére. Brejza szerint azért a felsőház, mert azon kívül minden más kulcsintézmény a hatalom kezében van. Vagyis máshonnan nem lehet remélni, hogy utánajár az igazságnak. Az ügyészség, az igazságügyi tárca, a titkosszolgálat egytől egyik lejáratta magát az ügyben.
Viszont amióta csak kipattant az affér, a kormányzati kommunikáció megzavarodott, tele van ellentmondással. Az elején a miniszterelnök még azt is tagadta, hogy van ilyen eszköz a kezükben, ám a végén Kaczynski a bizonyítékok hatására még az alkalmazását is beismerte.
FAZ
Budapest tele van oroszokkal, miután Európában nem sok más helyre mehetnek a maguk Szputnyik V oltásával – írja egy orosz újságíró, aki a Krímben született és Berlinben egy olyan nemzetközi civil szervezetnél dolgozik, amely a demokráciát igyekszik elősegíteni főként Kelet-Európában, ideértve, hogy a kormányok körmére nézzenek.
Ő maga azért látogatott a magyar fővárosba, mert találkozni kívánt egy barátnőjével, aki az azóta kipaterolt CEU-n végzett. Ha már itt voltak, elmentek a Páva utcai holokauszt központba, amely mondandójában fényévnyi távolságra van attól, amit a Terrorháza képvisel. Merthogy beszámol a magyar antiszemitizmusról, amiben a német megszállás csupán epizód volt, igaz, a legvéresebb. Az üzenet az: mi voltunk azok, akik kihasználtuk, kirekesztettük és kiraboltuk zsidó honfitársainkat, továbbá készségesen segédkeztünk meggyilkolni őket.
Olyan, mintha a múzeum nem is abban a városban lenne, ahol még mindig Soros-ellenes platátokat látni az utcákon. Ugyanakkor a Terror Háza változatlanul idegen hatalmak ártatlan áldozataként mutatja be a magyarokat. Közben pedig Budapest mind jobban belesüpped a maga választotta provincializmusba.
A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre kevesebb idő marad megfékezni a készülő agressziót Ukrajna ellen. Egész héten zajlottak a diplomáciai próbálkozások, de nincs jele annak, hogy Oroszországot jobb belátásra lehetne bírni, és leállítaná a csapaterősítéseket a határtérségben, illetve véget vetne a fenyegetőzésnek. Sőt, Moszkva csak rátett egy lapáttal, amikor kilátásba helyezte, hogy egységeket küld Kubába és Venezuelába.
A tél miatt pedig keményre fagy a föld a sík Ukrajnában, így megindulhatnak az orosz harckocsik, ezért gyorsan elillan a lehetőség a tárgyalásos rendezésre. Már ha egyáltalán volt ilyen. Biden azonban bölcsen tette, hogy belement a párbeszédbe, még akkor is, ha csupán az vezette, hogy megmutassa a világnak: Putyint nem lehet megbékélésre rávenni. Viszont nem engedett kulcskérdésekben, így az ukrán szuverenitás és annak kapcsán, hogy a NATO-nak joga van új tagokat felvenni. Egyben felajánlotta, hogy inkább a fő témáról, a fegyverzetellenőrzésről egyeztessenek.
A válságért csakis az orosz elnök a felelős, mivel jó ideje próbálja megakadályozni Ukrajna demokratikus átalakulását és nyugati csatlakozását. Célja, hogy helyreállítsa az orosz uralmat a volt szovjet birodalomban. Ám mivel megsérti az érintett országok önrendelkezési jogát, Amerikában össze kellene hívnia a Biztonsági Tanácsot.
Emellett a legsürgetőbb az volna, hogy segítsen Európának felkészülni, miután nem kizárt, hogy a Kreml visszafogja az energiahordozók szállítását. Továbbá célzott szankciókat kell elrendelni és fokozni kell a védelmi fegyverek szállítását Kijevnek. Putyin persze provokációt fog kiáltani, de hírszerzési adatok azt támasztják alá, hogy Kelet-Ukrajnában az oroszok erőszakos ürügyet készítenek elő az invázió megindításához.
Ilyen háttér mellett Bidennek meg kell mutatnia, hogy igazi vezető, már ha nem sikerül az elrettentés.
A németek első számú virológusa igen optimista: úgy véli, hogy már az idén kifulladhat az egész világra kiterjedő koronajárvány és a továbbiakban regionálisan jelentkezik majd, a következményei pedig sokkal enyhébbek lesznek, mint most. Droste, aki a berlini Charité kórház főorvosa, azt gondolja, hogy az idén vissza lehet térni a normális állapotokhoz, mert jó irányba halad a lakosság védettsége, hála az oltásoknak. Egyre többen szereznek immunitást és az meg is marad náluk.
Az omikront ahhoz hasonlította, mintha egy mozgásban lévő vonatra szállnának fel, nem lehet elkerülni, hogy előbb vagy utóbb ne fertőződjön meg mindenki vele, de a lefolyás már korántsem olyan súlyos, mint korábban. De ezzel párhuzamosan minél több embernek be kell adni az ellenszert. Mert különben még így is túl sok lenne az áldozat.
A szakértő különösen nagy reményt fűz ahhoz, ha mondjuk, kitalálnak egy spray-t, amely legyengített vírust vagy annak egy korszerű variánsát tartalmazza, és amelyet az orr nyálkahártyájára kell fújni, hogy ott védettséget alakítson ki. Ez volna a következő mérföldkő a fertőzések megelőzésére. Így lehetségessé válna ismét a teljesen megszokott, hagyományos élet.
