Nincs igazán kiforrott stratégiája a szerb ellenzéknek a vasárnapi referendumra. A szocialisták első embere, Ivica Dacic, a szerb parlament elnöke még november végén írt ki népszavazást az alkotmánymódosítás ügyében. Ana Brnabic miniszterelnök a napokban azt közölte, az uniós csatlakozás miatt fontos a népszavazás, a Velencei Bizottsággal egyeztetve módosítják az alaptörvénynek a bírák kinevezésére vonatkozó passzusát. Mint fogalmazott, nem politikai, hanem „hazánk jövője szempontjából fontos a referendum”. A kormányzat mindenesetre biztosra ment, eltörölte a népszavazásokra vonatkozó érvényességi küszöböt, vagyis bármilyen kevesen voksolnak is, az érvényes lesz.
Hatalmas tömeg nem várható a szavazóköröknél, hiszen sokan nem értik, miért fontos kérdés az igazságszolgáltatást érintő referendum. Ez a téma az ellenzéket is megosztotta, amely a hét közepén végül úgy döntött, hogy nemmel voksol. Illetve a népszavazással egy időben felvonulást tartanak a 2018-ban a feltehetően a szerb maffia által meggyilkolt koszovói szerb politikus, Oliver Ivanovic emlékére.
Az ellenzék nem az uniós integrációnak akar keresztbe tenni. Arról van szó, hogy az április 3-án esedékes választás közeledtével a pártok attól tartanak, bármilyen eredmény szülessen is aznap, azt Aleksandar Vucic és az általa vezetett Szerb Haladó Párt (SNS) hatalmas sikerként könyvelné el, vagyis a referendumot voltaképpen az elnök-, parlamenti-, és helyhatósági választás befolyásolására használná fel, ami nem is tűnik alaptalan feltételezésnek. Sok szakértő azonban kételkedik abban, hogy a népszavazás eredménye bármiképpen befolyásolhatja a tavaszi voksolást, ráadásul az esetleges alacsony részvétel aligha a jelenlegi kormányzatnak kedvezne.
A szerb ellenzék számára épp egy ismert orosz ellenzéki, Vlagyimir Kara-Murza adott egy nagyon is erős ütőkártyát. Az Open Russia nevű civil szervezet elnökhelyettese a politikai okok miatt Horvátországban nyomtatott szerb Nova napilapnak azt állította, hogy lehallgathatták az orosz ellenzék tagjait belgrádi találkozójukon, és Aleksandar Vulin, a Nagy-Szerbiáról régóta álmodozó szerb belügyminiszter, átadta Moszkvának az elhangzottakat rögzítő jegyzőkönyvet. Az orosz ellenzék még tavaly márciusban szemináriumot tartott a szerb fővárosban az ellenzéki jelöltek számára, akiknek többségét később Oroszországban őrizetbe vették.
Vulin később tagadta az állítást. A tőle megszokott sajátos stílusban kifejtette, „minden bolondnak lehet saját véleménye, mint ahogy minden kém is bemutathatja magát egy humanitárius szervezet munkatársának vagy bármilyen aktivistának” – olvasható minisztériumi közleményében.
– Nem tudom, hogy az orosz ellenzéki politikus melyik kategóriába tartozik, de azt tudom, hogy hazug, akinek hazugságait mind a szerb, mind az orosz bíróságok előtt be kell majd bizonyítania, bárhol is állítsam bíróság elé. Az a hazugság, hogy a belügyminiszter bárkinek bármilyen információt ad, veszélyes módja annak, hogy Szerbiát olyan, nem szuverén országnak mutassa be, amelyet mások irányítanak – szerepel a közleményben.
Kara-Murza viccesnek nevezte Vulin reakcióját. Egyúttal emlékeztetett a Rosszija 24 csatorna tudósítására, amely a szerb titkosszolgálatot dicsérte, mivel megosztották Moszkvával az információkat arról, hogy „mit ténykednek a russzofóbok”.
Kara-Murza a legismertebb orosz ellenzékiek közé tartozik, a nyugati média szerint az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) kétszer is próbálta megmérgezni. Az ügy kipattanása után az ellenzék élesen bírálta a Brnabic-kormány keményvonalas tagjáként ismert Vulint.
